A generatív mesterséges intelligencia új távlatokat nyitott a humanoid robotok fejlesztésében. Bár a legtöbben a Boston Dynamics Atlasát ismerik, egyre többen látnak fantáziát az "emberarcú" robotokban. Annak is több mint egy éve, hogy munkára fogták az első MI-vezérelte változatot.

Persze a megvalósítás nagyon is sokféle. Egy japán vasúttársaság például egy karbantartó óriást épített, ami inkább transformer, mint ember. A Tesla is dolgozik valamin (talán). Egy cég pedig már a sorozatgyártást tervezi.

Azok a fejlesztések is felgyorsultak, melyek célja a robotok humanoidságának tökéletesítése. Kísérleteznek mesterséges bőrrel, sőt mozgató izmokkal és idegekkel, melyek segítségével a robotok az ember legfinomabb motorikus mozgását is imitálhatnák.

És amit ki lehet találni, azt ki is találják. A Goldman Sachs egy 2022-es prognózisa szerint a humanoid robotok piaca másfél évtizeden belül sokmilliárdosra nőhet. Pedig egyáltalán nem lesz problémamentes a munkába állításuk. Kutatók már a kezdetleges, emberre csak távolról emlékeztető humanoid robotok megjelenésekor megfigyelték, hogy nem zökkenőmentes az együttműködésük az emberekkel.

A problémát pont az okozza, hogy olyanok, mint az ember. És egyre inkább olyanok. Már nemcsak nagy vonalakban és külsőségekben hasonlítanak ránk, hanem a generatív MI révén a kommunikációban is.

Továbbra is több a kérdés, mint a válasz

Bár a humanoidsággal kapcsolatos nyitott kérdésekre nem sikerült megnyugtató válaszokat találni, egyre több cég indított a bevezetést célzó pilotot. Pedig valójában még nincs olyan business case, ami igazolná a fejlesztési költségeket.

A gyártó és logisztikai cégek hosszú évek óta használnak nem humanoid robotokat. Vannak olyan létesítmények, melyekben egy maroknyi ember dolgozik, és feladatuk csupán az önállóan dolgozó robotok felügyelete. Ezek a gépek jellemzően fejleszthetőek – például generatív MI-funkciókkal. Miért van szükség akkor humanoid robotokra?

A leggyakoribb érv: a humanoid robot nagyobb mozgásszabadsága. Képes alkalmazkodni az ember alkotta környezethez, kinyitja az ajtót, felmegy a lépcsőn, rugalmasan kikerül akadályt, gugol, ül, térdel, csavaroz, kenyeret szel stb. Ez erős érv lehetne, ám mint egy szakértő felhívja a figyelmet, azokat a tereket, melyekben felmerül a robotok alkalmazása, jellemzően gépek és emberek kooperációjára tervezték. Ilyen helyen tehát egy olcsóbb, kerekeken közlekedő, részleges autonómiával bíró önjáró célszerszám teljesen megfelelne az igényeknek. A két lábon járás ugyanis számításigényes, és az ilyen robot teherbíró képessége is kisebb.

A teremtés vágya

A kritikusok szerint a humanoid robotok tervezőit voltaképpen egy cél vezérli: emberszerű gépet akarnak teremteni. Egyfajta modern Gólemet, amely irányítható, de úgy mozog, néz, kommunikál, mint egy ember, azaz szinte mindenre képes, amire mi. Azzal azonban a technokraták nem számolnak, hogy ennek vannak-lesznek súlyos pszichológiai következményei – az emberre.

Minél emberszerűbb egy robot, annál hajlamosabbak vagyunk emberi tulajdonságokkal felruházni, antropomorfizálni. Emiatt egyfajta "társadalmi" ágensként tekintünk rájuk, és annak megfelelő viselkedést is várunk tőlük. Kimutatták például, hogy a robotok gépi szemeivel kialakított szemkontaktus hasonló pszichofiziológiai reakciókat vált ki, mint amikor valaki egy másik ember szemébe néz. Az érzelmi intelligenciát imitáló robotok pedig képesek empátiát kiváltani belőlünk.

Pedig valójában gépekről van szó, melyek egyáltalán nem hatékonyabbak, mint hagyományos kialakítású társaik. Egyben azonban jobbak: az emberekre gyakorolt hatásuk sokkal erősebb, hiszen egy részüket szándékosan úgy tervezik, hogy megtévesszék az emberi elmét.

Sokak szerint egyelőre nehéz racionális érveket felsorakoztatni a humanoid robotok fejlesztésének többletköltségei mellett. Ha csak azt nem, hogy az ember-gép együttműködés egy magasabb szintjét várják tőle. Utóbbiról azonban már pár éve kimutatták: egyáltalán nem segíti a kooperációt, ha emberként kezeljük a robotot.

_{(Illusztráció: Boston Robotics)}