Bár a "nyílt forráskód" kifejezést hallva általában a Linux ugrik be elsőként, a fogalom ma már sokkal több és többféle szoftvert fed le. Nyílt forráskódú az Android (valójában egy módosított Linux), de van nyílt forráskódú irodai csomag (pl. LibreOffice), képszerkesztő (GIMP, azaz GNU Image Manipulation Program), adatbázis-kezelő (PostgreSQL), de még az olyan, széles körben használt programnak is nyílt forráskód az alapja, mint a Chrome. Emellett számtalan olyan részfunkciót megvalósító termék van, amit ingyenesen és viszonylag szabadon fel lehet használni, kódját lehet módosítani.

A legtöbben igy is értelmezik a nyílt forráskódot: ingyenes és módosítható. Magyarán azt csinálunk vele, amit akarunk. Ez azonban közel sincs így, sőt a nyílt forráskód licencelése igencsak összetett: az egyes licenctípusokhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek egyértelmű azonosítása sokszor a licencelési szakértőknek is komoly fejtörést okoz. (Aki szeretne elmélyedni az open source licencek rendszerében, lapozzon vissza ide.)

Nyílt, de védi a szerzői jog

A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje, Kerekes Gábor is arra hívja fel a figyelmet, hogy minden szoftvert – annak minőségétől vagy használhatóságától függetlenül – szerzői jogi védelem illet meg. Nem magát a szoftvert mint produktumot védi a szerzői jog, hanem a létrejöttéhez szükséges forráskódot, amely "egy adott programozási nyelv szerinti definíciók és utasítások sorozata". Ez a védelem törvényből ered, nem szükséges hozzá semmilyen nyilvántartásba vétel vagy eljárás, a szoftver létrehozásától fogva megilleti annak alkotóját, a fejlesztőt.

Ebből következik, hogy a nyílt forráskódú szoftvert is csak a licencében meghatározott módon használhatjuk fel, azaz nem korlátlanul, és nem is minden esetben ingyen. Ráadásul használatukkal általában nagyobb felelősségek is járnak, mert a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztői semmilyen felelősséget nem vállalnak az általuk létrehozott művek felhasználásából eredő károkért, nem ígérnek karbantartás, hibajavítást stb. (Tegyük hozzá, a zárt kódú, ún. gyártói szoftverek fejlesztőinek felelősségvállalása szintén erősen korlátozott, de például a hibajavítások elkészítését garantálják a termék támogatási ciklusának végéig.)

A nyílt forráskódú fejlesztők többsége egy-egy funkciót kíván lefedni a szoftverével, ezért lehetővé teszi, hogy mások a forráskódja átdolgozásával vagy beépítésével, felhasználásával új szoftvert hozzanak létre. Egyes fejlesztők olyan licenceket alkalmaznak, melyek ezen a téren rendkívül megengedőek, és csak alapvető korlátozásokat tartalmaznak (pl. Apache, BSD, MIT). Mások azonban szigorúbb feltételeket szabnak, és a létrehozott kereskedelmi szoftverek jogi sorsát is befolyásoló licenctípusokkal védik kódjukat (pl. GPL 2.0).

A megengedőbb licencek akár azt is lehetővé teszik, hogy valaki egy másik személy által kidolgozott megoldás lemásolásával tegyen szert anyagi előnyre, ha betartja a licenchez kapcsolódó alapvető korlátozásokat, pl. nem használja a szoftvert jogsértő célra. (A jogsértő felhasználás mibenlétéről és az open source etikai vonatkozásiról komoly polémia alakult ki az utóbbi pár évben a nyílt forráskódú közösségen belül.)

A szigorúbb licencek ellenben merevebben ragaszkodnak a FLOSS-mozgalom (Free/Libre and Open Source Software) eredeti célkitűzéséhez, és kötelezettségeket is rónak a kód felhasználójára. A legalapvetőbb, hogy az újonnan fejlesztett és értékesített szoftver felhasználóit tájékoztatni kell a nyílt forráskódú szoftver felhasználásának tényéről, és a dokumentációhoz mellékelni kell az adott licencet.

Ennél is szigorúbb, amikor a felhasznált open source kódnak "fertőző hatása" van, azaz a licence előírja, hogy felhasználása esetén a végeredmény is örökli a forrás licencelési feltételeit. Ilyenek a GPL és az LGPL típusú licencek, az ezzel védett szoftverek forráskódját szabadon hozzáférhetővé és átdolgozhatóvá kell tenni, vagyoni forgalomban pedig nem értékesíthetők. Kerekes Gábor hangsúlyozta: a "fertőzés" nem feltétlenül terjed ki az egész szoftverre. Ha például csak egy-egy elkülöníthető részfunkcióhoz használnak GPL licencű forráskódot, akkor elegendő csak arra a részre alkalmazni a forrás licencfeltételeit. Az azonban informatikai vizsgálat tárgyát képezheti, hogy az elhatárolás helyes-e.