Terjedelmes összeállításban vizsgálta meg a Financial Times a globális elektronikai ipar Tajvantól és Kínától való függetlenedésének lehetőségeit. Bár Tajvant elsősorban a legfejlettebb csipek kapcsán szokás emlegetni, az áramköri lapkáktól (magyarán: NyÁK) a kameralencsékig sok más fontos alkatrészt gyártanak az ott működő cégek. És hogy a dolog még érdekesebb legyen: a tajvani vállalatok hatalmas összeszerelő kapacitást építettek fel Kínában. "Ez a Tajvan, Kína és az Egyesült Államok közötti kritikus kölcsönös függőség háromszögét hozta létre, amely még a Tajpej, Peking és Washington közti feszültségek növekedésével párhuzamosan is mélyült" – írja a lap.

Az iPhone példája

A világ legnépszerűbb eszköze az iPhone. 2007-es piacra dobása óta 2,4 milliárd darabot adtak el belőle. A vállalat sikerének egyik kulcsa ázsiai beágyazottsága (a témával korábban lapunk is foglalkozott), de egyben USA, Kína és Tajvan egymásrautaltságát is jól szimbolizálja. Az Apple vezető beszállítóinak jelentős része ebben a három országban működik: Kínában 26, Tajvanon 23, míg az USA-ban 18 százalékuk. Kínai beszállítóktól érkeznek az alacsonyabb technológiai színvonalat igénylő alkatrészek, míg a kulcsalkatrészek többségét, az összes alkatrész értékének 36 százalékát, tajvani cégek állítják elő Tajvanon, Kínában és részben az USA-ban. A Foxconn, amely az Apple legnagyobb összeszerelő partnere, az iPhone-ok jelentős részét Kínában rakja össze ottani gigaüzemeiben.

Bár Washington évek óta dogozik azon, hogy megszabadítsa fejlett technológiai iparát a keleti függőségétől (lásd pl. a Chip ACT intézkedéseit), egyelőre az eredmények szolidak. Eközben egyesek már egy Tajvanért folyó háborút vizionálnak. A Financial Times felidézni az amerikai légierő egyik vezető tábornokánt előrejelzését: Amerika és Kína 2025-ben valószínűleg háborúba kezd Tajvan miatt.

Tavaly augusztusban még az amerikai képviselőház demokrata párti elnökeként Nancy Pelosi Tajvanra látogatott, demonstrálandó az USA elkötelezettségét Tajvan mellett. A látogatás azonban nem hogy megerősítette volna a tajvani vállalatok partnereinek bizalmát, épp ellenkezőleg. "Ügyfeleink utána azt mondták, hogy Kínán és Tajvanon kívüli termelési alternatívákat szeretnének, mert félnek egy háborútól" – mondta az Unimicron nevű tajvani gyártócég egyik vezetője. Ilyen igénnyel állt elő az Amazon, az AMD, a Google, az Intel, a Meta és az Nvidia is, panaszkodott a Financial Timesnak és a Nikkeinek több vállalat vezetője. A HP és a Dell is azt kérte beszállítóitól, hogy építsenek ki új gyártókapacitásokat Délkelet-Ázsiában. A Dell például már 2024-re szeretné nullára csökkenteni a kínai csipgyártástól való függőségét.

A realitás azonban más, mondta egy japán gyártó. Lehet üzleti forgatókönyveket gyártani arra az esetre, ha megszakadnának az ellátási láncok (pl. egy háború miatt), de ha valóban sor kerülne egy katonai konfliktusra a Tajvani-szorosban, az a csipellátási lánc végítélete lenne. "És senki sem akarja, hogy ez megtörténjen."

Még csak háború sem kell ennek a bekövetkeztéhez. Ha Kína blokád alá vonná a szigetet, az a Semiconductor Industry Association becslései szerint a globális elektronikai eszközgyártó iparnak 500 milliárd dollár kiesést jelentene. De van ennél durvább becslés is: a Rhodium Group 2000 milliárdra becsüli annak a gazdasági tevékenységnek az értékét, amely veszélybe kerülne egy ilyen konfliktussal. Mint az egyik tajvani gyártó vezetője mondta: totálisan összeomlana a félvezetőipari ellátási lánc, és ezen nem segítene semmiféle okosan összerakott business contingency plan.

Számok kontra szájkarate

A helyzet a tajvani gyártókat is termelésük helyszíneinek diverzifikálására kényszeríti. De nagyon hosszú, harminc éve tartó trendet kellene megfordítani. Ezért aztán a Financial Times munkatársai ezzel kapcsolatban gyakran hallották a cégek képviselőitől a "fokozatosan" (gradually) szót. "Felgyorsítjuk a termelés áthelyezését, és a következő néhány évben fokozatosan kivonjuk pénzünket Kínából" – mondta például egy cégvezető.

A gyors áthelyezés ugyanis csak mítosz, mondta egy vállalatvezető. Legjobb esetben is legalább három év, mire felépül egy félvezetőgyártó üzem, de sok helyen öt év is kell hozzá. Ahhoz, hogy a változások érzékelhetők lehessenek, akár tíz évre is szükség lehet. A valóság ezzel szemben, hogy egyelőre az egymásra utaltság határozza meg az ügymenetet.

A Financial Times összeállításának talán legérdekesebb része, amikor sorra veszi az Egyesült Államok, Kína és Tajvan gazdasági kapcsolatainak alakulását. Tajvan 2022-ben teljes exportjának és importjának 30 százalékát Kínával bonyolította, ami 2017-hez viszonyítva 50 százalékos növekedést jelent. Az USA-val való kereskedelem ezzel szemben a forgalom értékének 13 százalékát adta, igaz, hogy ez a 2017-es érték duplája. És hogy a kép még érdekesebb legyen az USA és Kína kétoldalú kereskedelme tavaly minden csúcsot megdöntve meghaladta a 690 milliárd dollárt. Az USA kínai importja közelített a 2018-as csúcsértékhez, míg a Kínába irányuló export ugyanezen időszak alatt 28 százalékkal nőtt.

A számokból egyértelmű: nem hagyható ki a játékból sem Tajvan, sem Kína. A TSMC és néhány kisebb tajvani gyártó uralja a globális szerződéses csipgyártás kétharmadát, a legfejlettebb technológiákban még magasabb a részesedésük. Ezek a csipek a kínai okostelefonoktól az amerikai vadászgépekig mindenhol nélkülözhetetlenek. De a tajvani gyártók még olyan, alacsonyabb technológiát igénylő területen is fontos szerepet töltenek be, mint a tokozás és tesztelés, bár itt piaci részesedésük csak 30 százalék, de a szigeten gyártják az áramköri lapkák harmadát is.

És mindezeket Kínában szerelik össze elektronikai eszközökké... Kínai üzemekben készül a laptopok több mint 50, a tévék több mint 80 és a kézi eszközök (telefon, tablet stb.) több mint 60 százaléka.

Nagyon úgy tűnik, hogy a Kínától való függetlenedés egyelőre nem több vágyálomnál. Hiába épített gyárat Arizonában a TSMC, az ott gyártott csipeket Tajvanon gyártott áramköri lapkákra forrasztják és szerelik be az iPhone-okba – Kínában. Arról nem is beszélve, hogy a telefonokhoz számos egyéb alkatrész kell, melyek többségét továbbra is kínai és tajvani cégek szállítják. Az Apple 188 legfontosabb beszállítója 80 százalékának még mindig van legalább egy telephelye Kínában, ahonnan az Apple-nek szállít.

A nagy amerikai gyártók évek óta dolgoznak azon, hogy a termelést diverzifikálják, de komolyabb lendületet csak tavaly vett a folyamat. Az Apple, több más gyártóhoz hasonlóan, Indiát és Vietnámot látta jó helyszínnek, miközben Vietnám sok mindenben másolja Kínát.

Ráadásul az érintett beszállítók kicsit másként látják a lehetőségeket. Szerintük a lehetetlent kértik tőlük: nem lehet más országokban ugyanolyan áron gyártani, mint eddig Kínában vagy Tajvanon. Új embereket kell felvenni, új gyárat kell építeni, külföldről kell szállítani alkatrészeket, felmerülnek egyéb logisztikai költségek stb. – sorolta egy tajvani beszállító képviselője.

Összességében tehát a Kínáról való leválás nem lesz olcsó, de függetlenedni Tajvantól még drágább lesz. Kész valaki fizetni ezért? – tette fel a kérdést a brit üzleti lap.

A teljes cikk itt olvasható el. Már csak a látványos és tanulságos grafikonokért is érdemes átböngészni.