Meglepte a piacokat az Apple az április 1-én zárt negyedévének eredményeivel. A múlt héten közzétett pénzügyi jelentés szerint a vállalatot ismét az iPhone-ok tették sikeressé – és a befektetők kedvencévé. Bár negyedéves bevétele és profitja is csökkent éves összevetésben, a részvények megugrottak a bejelentés után. Csütörtökön még jobbára 170 dollár alatt kereskedtek a papírokkal, azóta viszont stabilan 173 dollár körül-fölött van az árfolyam.

Na de mire izgultak rá a befektetők?

A piac reakciója az elemzőket, köztük Jay Newmant is elgondolkodtatta. Az idén 72 éves pénzügyi szakember 2018-ig a többek között a SoftBankban, a Citrixben és a Salesforce-ban is tulajdont szerző aktivista befektető cég, az Elliott Management egyik legbefolyásosabb vezető portfóliómenedzsere volt, aki nyugdíjazása után pályát módosított: tavaly jelent meg első regénye a globális pénzügyi világ sötét oldaláról (az Undermoney a The Wall Street Journaltól is elismerő kritikát kapott).

Newman a Financial Timeson elmélkedik az Apple sikereinek hátteréről. Kérdése nagyon is jogosnak tűnik: miközben a mobilpiac szabadesés üzemmódra váltott, hogyan juthatott ismét csúcsa közelébe egy olyan vállalat részvényeinek árfolyama, amely elsősorban a mobiljaiból szeretne megélni?

A volt befektetési szakember válasza: a részvényárfolyam legnagyobb hajtóereje Tim Cook vezérigazgató Kínai Kommunista Párttal ápolt szoros kapcsolata, amit Newman egy számunkra is ismerős fogalommal ír le: entente cordiale (szívélyes megegyezés). Ez az, ami az Apple-nek remek körülményeket biztosít Kínában mind a gyártás, mind az értékesítés terén.

Eközben Peking más nyugati cégekkel szemben (Lockheed Martin, Mintz Group vagy a Micron) Kína szankciókat tervez, és úgy módosította a kémkedésre vonatkozó törvényt, hogy az már az üzleti tevékenységeket is veszélyezteti. Ám mintha Cook a feszültségekről mit sem tudna: nyilvános megszólalásaiban dicséri Kína és az Apple "szimbiotikus" kapcsolatát. "Az Apple és Kína... együtt nőttek fel, és így ez egyfajta szimbiózis jellegű kapcsolat" – idéz Newman az Apple-vezér egy jellemző mondatát abból a beszédéből, amit a Kínai Fejlesztési Fórumon mondott. Mindezt persze a kínai propaganda is kiaknázza. Az Apple pozitív kínai fogadtatását rendre szembeállítják azzal, ahogy kínai cégekkel bánnak az USA-ban, legújabban például a TikTok vezetőjének amerikai kongresszusi meghallgatásával.

Newman szerint az Apple épp Cook tevékenysége nyomán mára olyan mélyen integrálódott a kínai gazdaságba, hogy legalább annyira tekinthető kínai, mint amerikai cégnek. 2016-ban a vállalat titkos megállapodást kötött Kínával arról, hogy 275 milliárd dollár fektet be munkaerőbe és technológiába – és érdekes módon utána az iPhone népszerűsége hirtelen nagyon megugrott az országban. Ma már a bevételeinek ötöde származik onnan, és ott a legmagasabb a vállalat működési eredménye. Newman zárójelben hozzáteszi: mivel Kínából szinte lehetetlen nagy összegeket kivonni, meglehet, ezek nem jó pénzek.

Pénz az egyik oldalon, autokratikus állam legitimálása a másikon

Kínának azonban nem azért fontos az Apple, mert pénzt és technológiát hoz az országba, hanem azért, mert a KKP autokratikus céljainak hallgatólagos (olykor aktív) támogatásával javítja Peking intézkedéseinek legitimációját.

Merthogy mit csinált például 2019-ben, amikor a hongkongi tüntetők a HKmap.live térképalkalmazást használták a rendőrség mozgásának nyomon követésére? Kitiltotta az App Store-ból arra hivatkozva, hogy az appot rendőrség elleni támadásokhoz használták. Kivett több ezer alkalmazást a kínai App Store-ból, mert azok nem illeszkedtek a párt elképzeléseihez (LMBTQ-témákkal, dalai lámával kapcsolatos appok, külföldi hírportálok stb.). Korlátozta a fájlmegosztást iPhone-okon, amikor kormányellenes tüntetők AirDropon keresztül osztottak meg a pártot kritizáló anyagokat. Kínában nem érhető el a 2021-ben bevezetett App Tracking Transparency, mert az elrejthetné a felhasználót a követők, akár az internetszlolgáltató elől is. Az sem kisebb horderejű ügy, hogy az Apple egy jelentős ottani adatközpontjának ellenőrzését átadta a pekingi kormánynak, miközben azt hangoztatja, hogy a kínai felhasználók magánélete maximális biztonságban van...

Tim Cook szereti magát a polgári szabadságjogok és a magánélet védelmének élharcosaként láttatni. A MacDailyNews egy 2019-es cikkében emiatt képmutatással vádolja az Apple-vezért, aki simán elfogadta 2015-ben a Robert F. Kennedy Human Rightstól az emberi jogok iránti elkötelezettségét elismerő Ripple of Hope díjat, majd még be is ült a szervezet boardjába, miközben szoros kapcsolatot ápol a KKP-val.

A befektetőket a kiút is érdekli

Bár ezek miatt Newman is odaszúr finoman Cooknak, nem lenne vérbeli pénzügyi befektető, ha leragadna ennél a kérdésnél. Őt elsősorban az érdekli, hogy van-e lehetőség a kínai kapcsolat felszámolására. Az ugyanis szerinte le fogja amortizálja a vállalat értékét.

A kockázatokkal valószínűleg az Apple-nél is tisztában vannak. A gyártás diverzifikálása évek óta napirenden van, tavaly Vietnámban indítottak üzemet, de India, Malajzia, sőt akár egyes EU-s országok (pl. Írország) is célpont lehetnek.

Newman szerint azonban ezek meddő kísérletek a Kínától való függőség csökkentésére: ő azt valószínűsíti, hogy az Apple soha nem lesz képes elszakadni a KKP-tól. A vállalat ugyanis a fentiek miatt sokkal fontosabb a kínai politikának, hogy Peking tétlenül nézze a függetlenedését, aminek megakadályozásához erős eszközei is vannak. A KKP ellenőrzi az Apple bérgyártóit, a munkaerőt, a kínai piacot és az Apple globális ellátási láncát is... De már az is súlyos csapás lenne a vállalatnak, ha a kínai fogyasztókat az Apple-termékek ellen fordítanák.

Ergo: "az Apple-nek nincs más választása, mint azt tenni, amit Kína akar", legalábbis belátható időn belül, mondja Newman. A helyzet üzleti kockázataira többen is figyelmeztettek az elmúlt években, ahogy arra is, hogy az Apple jelentései e témában nem elég alaposak. "Tetszik vagy sem, befektetni az Apple-be geopolitikai fogadás, a görög tragédia egy mai, vállalati, nagyhatalmi változata", amelyben az Apple csak egyfajta játékszere az isteneknek, akiknek a szerepét itt a KKP és az USA játssza, vonja le a következtetést Newman.