Legutóbb az új-zélandon elkövetett rasszista mészárlás világított rá arra, hogy a net milyen nyomorult módon működik abban a formában, ahogy a kétezres években felfutott online vállalatok felépítették.
Hirdetés
 

Az új-zélandi Christchurch az ország második legnagyobb városa, amely még 2011-ben egy közel kétszáz halálos áldozatot követelő földrengés-sorozat kapcsán került világszerte a címlapokra. Március közepén aztán egy hasonlóan súlyos következményekkel járó, de bizonyos szempontból sokkal drámaibb esemény került a Canterbury régió fővárosának neve mellé: egy ausztrál terrorista összesen ötven embert mészárolt le automata fegyverekkel a település mecseteiben.

A tragédia részleteiről már mindenki eleget olvashatott, a magunk részéről most az ügy látszólag technológiai vonatkozású, valójában azonban meghatározóan fontos vetületét próbáljuk bemutatni. Természetesen a közösségi média szerepéről van szó, ami nem csak a terrorcselekmény utóéletében, hanem az előkészületeiben, sőt minden bizonnyal a motivációjában is megmutatkozik – egyben pedig világossá teszi, hogy a szolgáltatók mennyit tesznek az ártalmas tartalom kezeléséért.

Ahogy utóbb kiderült, a christchurch-i ámokfutó ugyanolyan komolyan előkészítette a lövöldözés megjáratását a közösségi térben, mint ahogy magára a támadásra felkészült. Sokféle szolgáltatásban hozott létre fiókokat az akció reklámozására és a gondolatairól szóló kiáltvány terjesztésére, már napokkal a lövöldözés előtt képeket tett közzé a fegyvereiről, a mészárlást pedig élőben közvetítette a Facebookon, ahol aztán a többi szociopata tovább is osztotta a videót, miután az eredetit eltávolították.

Jobb szó híján nevezhetjük moderációnak is

A Facebook saját közlése szerint a 17 perces közvetítést kétszáznál is többen nézték végig, mégis a vége után szűk negyedórával érkezett róla az első felhasználói bejelentés. Az anyag majdnem egy óra hosszat elérhető volt, ezalatt negyedmillió megtekintést söpört be, a Facebook pedig állítólag másfél millió új feltöltést távolított el az első nap végéig. Ezek közül 1,2 milliót még a közzététel előtt, amiből az következik, hogy a tudatosan szerkesztett anyagok 300 ezer alkalommal jutottak át az előzetes szűrésen – itt érdemes megjegyezni, hogy a filmnek a különböző platformokon legalább 800 olyan változatát azonosították, amelyek vizuálisan eléggé eltértek egymástól az algoritmizált filterek kijátszásához.

A hírt és a valós vagy hozzáköltött részleteket természetesen a többi hálózat is felkapta, közben a hagyományos média ugynacsak beszállt a versenybe, egészen ízléstelenül überelve a versenytársakat – ez általában arra futott ki, hogy valamelyik utóközölt videó megtekintését reklámozták, esetenként linket is adtak hozzá, vagy akár beágyazták az egyiket az oldalukra. Ilyen módon a terrorista pontosan megkapta azt a globális figyelmet és elérést, amit akart, úgyhogy a kérdés rögtön adja magát: vajon belekezdett volna az ámokfutásba, ha mondjuk előtte lemerül a kamerájában az akkumulátor?

Valószínűleg nem, bár újra nekifutott volna a dolognak. Ennél is érdekesebb, hogy az egészbe belevágott volna-e bármikor is, ha biztos lehetett volna abban, hogy a zavaros kiáltványa és a borzalmas videója el fog tűnni valamilyen moderációs süllyesztőben, mielőtt bárki is láthatná vagy olvashatná. Ahogy azt több kommentárban is megfogalmazzák, a publikus internetet a mai formájában a Google, a Facebook vagy a Twitter építette fel, és működése a következő rövid mondattal jellemezhető: kattints ide, ha élőben akarod nézni az új-zélandi mészárlást.

Abból indulnak ki, hogy egyféle internet létezik

Az összefüggések eddig is nyilvánvalók voltak: a PwC frissen kiadott fogyasztói felmérése szerint például a felhasználók negyede már a legelső körben a közösségi médiából tájékozódik a hírekről, tízből hatan pedig vásárlási döntéseiket is hagyják befolyásolni ezeken a csatornákon. Az ingyenes felhasználás és az erre épülő hirdetési bevételek rendszere mára viselkedésmódosító eszközzé vált, miközben ma már jól látszik, hogy a piaci szereplők nem rendelkeznek saját morális iránytűvel vagy bármiféle képességgel az önszabályozásra.

A szolgáltatók, ebben az esetben a Facebook, a megszokott sajnálkozás mellett arról győzködnek, hogy mindent lehetséges eszközt bevetnek a hasonló tartalmak terjesztésének megakadályozására. Itt leginkább az alulfizetett és alulmotivált moderátorok ilyen-olyan csapatairól van szó, illetve olyan automatizált rendszerekről, amelyek jól-rosszul képesek kiszűrni a kártékonynak ítélt anyagok egy részét. Az olyasmi, mint az alapértelmezett előzetes moderáció, viszont még a lehetőség szintjén sem merül fel sehol, hiszen ez nem csak költséges dolog lenne, hanem lassítaná a tartalom áramlását, további veszteséget okozva a közösségi platformoknak.

Nem véletlen, hogy a terrortámadás kapcsán sorra jelennek meg az eszmefuttatások az "igazságon túli igazságról", vagyis arról, hogy az internetes csatornákon mennyire nehéz szétválasztani egymástól a tényeket és a hazugságot, a különböző motivációkat vagy a véletlen és szándékos hatásokat. Ez azonban nagyon könnyen átmegy a szokásos lufihámozásba a szabályozás nehézségeit vagy a technológiai kihívásokat illetően, kiemelve, hogy nagyon egyszerű ujjal mutogatni a szolgáltatókra, akik reménytelen küzdelmet vívnak a számtalan forrásból ömlő, számtalan változatban megjelenő feltöltésekkel.

Közben egyre többen jutnak arra az egyszerű következtetésre, hogy aki nem tudja vagy nem akarja elfogadható szinten kordában tartani a platformján közvetített tartalmat, annak esetleg nem kellene engedni, hogy ilyesmivel foglalkozzon.

Ha tényleg nem megy, akkor miért csináljátok?

A Facebooknál maradva, a vállalat éppen most jelentette be, hogy az ellene indított egyre több peres eljárás lezárását célozva a jövőben nem teszi majd lehetővé, hogy hirdetői hozzáférjenek a felhasználók bizonyos demográfiai adataihoz. A társaság ezzel közvetve elismerte, hogy valóban megszegte itt-ott a diszkriminációellenes törvényeket, amikor hozzájárult, hogy a hirdetők az ilyen adatokra építve a felhasználók egy jól meghatározható csoportját célozzák meg ingatlanos, munkaügyi vagy pénzügyi reklámokkal.

A cég lassan hírhedté váló vezérigazgató-helyettese, Sheryl Sandberg erről egy friss blogbejegyzésben számolt be, kilencszázezredszer is elsütve azt a panelt, hogy a Facebook sokat tett (esetünkben a) diszkriminatív gyakorlatok ellen, de a jövőben még ennél is többre lesz szükség. Közben a Google megkapta az újabb másfélmilliárd eurós bírságot az uniós antitrösztszabályok újabb megsértése miatt, amit a távoli jövőben fog befizetni, és ami töredéke annak az összegnek, amit a hivatkozott szabályok megsértésével kereshetett.

Nem véletlen, hogy már Amerikában is választási kampánytéma lett a Big Tech vállalatok darabokra verése: ahogy nemrég mi is beszámoltunk róla, egy középsúlyú elnökjelölt-aspiráns konkrét programpontot csinált az Amazon, a Google vagy a Facebook szétdarabolásából, ezt a témát pedig akkor is nehéz lesz újra a szőnyeg alá söpörni, ha végül más indul majd az elnökségért. Az iparág tényleges működése még sosem volt ennyire a figyelem középpontjában, ami remélhetőleg nem csak arra terjed ki, hogy a koncentrált vállalati erő milyen módon torzítja el az adott piaci szegmenseket, hanem érdemi lépésekhez vezet majd a digitális kommunikációs platformok működésével kapsolatban is.

Közösség & HR

Kikupálódott a szingapúri dohányosokra vadászó MI

A szigorú törvényeiről és magas technológiai szintjéről ismert városállam a tilos helyen dohányzókat is automatikus megfigyeléssel igyekszik tetten érni.
 
Hirdetés

A NIS2-megfelelőség néhány technológiai aspektusa

A legtöbb vállalatnál a megfeleléshez fejleszteni kell a védelmi rendszerek kulcselemeit is.

Az uniós direktíva felpezsdíti a magyar kiberbiztonsági piacot, az auditokból átfogóbb képet kapunk a gazdaság és az ország kiberképességeiről is. Interjú dr. Bencsik Balázzsal, az SZTFH kibervédelmi igazgatójával.

a melléklet támogatója a RelNet Technológia Kft.

CIO KUTATÁS

TECHNOLÓGIÁK ÉS/VAGY KOMPETENCIÁK?

Az Ön véleményére is számítunk a Corvinus Egyetem Adatelemzés és Informatika Intézetével közös kutatásunkban »

Kérjük, segítse munkánkat egy 10-15 perces kérdőív megválaszolásával!

LÁSSUNK NEKI!

Amióta a VMware a Broadcom tulajdonába került, sebesen követik egymást a szoftvercégnél a stratégiai jelentőségű változások. Mi vár az ügyfelekre? Vincze-Berecz Tibor szoftverlicenc-szakértő (IPR-Insights) írása.

Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak

Különösen az early adopter vállalatoknak lehet hasznos. De különbözik ez bármiben az amúgy is megkerülhetetlen tervezéstől és pilottól?

Sok hazai cégnek kell szorosra zárni a kiberkaput

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2024 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.