A virtuális valóság atyjaként is emlegetett Jaron Lanier már 1984-ben VR-termékek tervezésével és kereskedelmével foglalkozó céget alapított, jelenleg a Microsoft Research interdiszciplináris tudományokkal foglalkozó munkatársa. Az 57 éves informatikus, művész és vizionárius az új évezredben az internet úttörőjéből a digitális gazdaság egyik ismert kritikusává vált, aki sokat vitatott tételeket fogalmaz meg az online monopóliumokkal, a felhasználók adataira épülő üzleti modellekkel, a fogyasztók technológiaimádatával és a digitális marketing viselkedésformáló hatásaival kapcsolatban.

Lanier legutóbb a napokban zajló vancouveri TED konferencián tartott előadást, amelyben természetesen a Facebook és a Google működését kísérő, egyre erősödő aggályokról is beszélt. (Ahogy mi is beszámoltunk róla, a Facebook vezérigazgatója majdnem ezzel egy időben nyomott le egy öt és fél órás kongresszusi meghallgatást, ahol a szenátorok a nemrég kirobbant adatvédelmi botránnyal összefüggésben a közösségi oldal adatvédelmi gyakorlatára voltak kíváncsiak.)

A technológiai platformcégek sokat tárgyalt visszásságait Lanier arra a "globális tragédiára" vezeti vissza, hogy a 90-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején egy "szocialista missziós hangulat" jellemezte a korai digitális kultúrát. Akkoriban ingyenessé és mindenki számára hozzáférhetővé akarták tenni a világhálót, miközben valóságos kultuszt alakítottak ki Steve Jobs és a hozzá hasonló kaliberű technológiai vállalkozók körül. Kézenfekvő, hogy a vállalkozók az ingyenesség közepette a különféle hirdetési modellekből igyekeztek pénzt csinálni.

Kezdjünk gyanakodni, ha ingyen adnak valamit

Lanier szerint ez kezdetben elfogadható volt, később azonban a rendszereket használó ügyfelek és szervezetek egyre tapasztaltabbá és ravaszabbá váltak, a hirdetések pedig átalakultak a manapság működő "viselkedésmódosító" eszközökké. A közösségi hálózatokat elöntötték a negatív ingerek, mivel ezek sokkal alkalmasabbak az érzelmek felkorbácsolására, mint a pozitív ösztönzés; mindez pedig Lanier serint ideális terepet nyújt a félretájékoztatáshoz és a manipulatív információ terjesztéséhez. A Facebookot és a hasonló hálózatokat éppen ezért helyesebb lenne "viselkedésmódosító vállalatoknak" nevezni.

Ahogy az ismert internetes pionír már számtalanszor megfogalmazta: ingyenes dolgok nem léteznek, még akkor sem, ha a felhasználók azt hiszik, hogy ingyen kapnak egy adott szolgáltatást. A Google modellje pedig, amely begyűjti és eladja a felhasználók adatait, annyira sikeresnek bizonyult, hogy a korábbi üzleti elképzelések mindegyike a szemétre került, és mindenki a felhasználói információkkal seftel – miközben ma már jól látszik, hogy az internetes piac sem képes az önszabályzásra, és nem is fogja magától kiküszöbölni az egyre nyilvánvalóbb torzulásokat.

Lanier úgy látja, hogy ha az Amazon és a Netflix sikeresen rávette a felhasználókat, hogy ismét hajlandóak legyenek fizetni a televíziós műsorokért és a filmekért, akkor itt az ideje, hogy a közösségi médiában is hasonló módon létrehozzák azokat a fizetős "csúcsszolgáltatásokat", amelyek jó minőségű, tényszerű információval látják el a felhasználókat, és amelyek sokkal magasabb hatásfokkal szűrik a dezinformációs kísérleteket. Lanier az előadásában hangsúlyozta, hogy mindezzel nem a Google-nél vagy a Facebooknál dolgozó szakembereket akarja becsmérelni, akiket ugyanúgy a fennálló rendszer áldozatainak tart, mint a tömegként kezelt, a valódi világtól szándékosan elzárt internetezőket.

A beszédnek különös aktualitást ad, hogy az említett szenátusi meghallgartáson Mark Zuckerberg is hatalmas engedményeket tett korábbi álláspontjához képest. A kellemetlen kérdések közepette talán először mondta ki egyértelműen, hogy a Facebook felelős az oldalon megjelenő tartalomért – bár azt most is hozzátette, hogy a közösségi oldalt nem tartja médiavállalatnak, és az említett felelősség sem szerkesztési jellegű.

A bevételeket más bevételekkel lehet kiváltani

Ebből az óvatos megfogalmazás ellenére is precedens értékű hivatkozás lehet a későbbiekben, miután a platformszolgáltatók eddig egyértelműen elhárítottak maguktól minden felelősséget a felhasználók által közzétett tartalommal kapcsolatban, és a Twitter, a Google vagy maga a Facebook is mindig ugyanerre hivatkozik, amikor valamilyen mulasztást olvasnak a fejére, esetleg lomhán és körülményesen reagál a gyűlöletkeltés, a zaklatás vagy a félretájékoztatás nyilvánvaló eseteire.

Zuckerberg azt is bedobta, hogy a jövőben elképzelhető egy előfizetéses, prémium Facebook-verzió elindítása. Bár itt is hozzátette, hogy a Facebooknak mindig lesz ingyenes változata, ez szintén komoly változás a korábbi állásponthoz képest – aki felkeresi a Facebook bejelentkezési oldalát, az ebben a pillanatban is az "Ingyenes, és az is marad" szlogent olvashatja a regisztrációs formula tetején. A fizetős változat nyilván egy hirdetésektől mentes szolgáltatást jelentene (és a hirdetési megoldások alatt a Facebook esetében már régen nem a villogó bannereket értjük), ami éppen a Jaron Lanier által javasolt irányba terelné a hálózat jövőjét.