Múlt héten az Egyesült Államok gazdasági és katonai erejében bízva Donald Trump elnök totális vámháborút hirdetett a világ ellen. A hivatalosan az amerikai kereskedelmi deficit letörése miatt indított példátlan intézkedéssorozat egyik legkomolyabb kárvallottja a szuperhatalmi pozícióra áhítozó Kína lett. A kínai importot már egy lépéssel korábban megemelte Trump, amire most újabb 34 százalék rakódott, így összesen már 54 százalék vám terheli a behozatalt. (Ami a legújabb hírek alapján akár még meg is duplázódhat.)

Válaszul Peking egyrészt hasonló mértékű ellenvámokat jelentett be, másrészt szigorított a ritkaföldfémekkel kapcsolatos kiviteli szabályokon. Bár a szalagcímekben a rendkívül magas vámtarifák mutatnak jobban, a távol-keleti nagyhatalom valódi fegyverét az utóbbi, bürokratikus molyolásnak tűnő intézkedésben villantotta meg.

A szigorítások hét elemet érintenek, melyek mindegyike jelentős alapanyagnak számít legalább néhány kritikus területen: az informatikai, távközlési berendezésektől kezdve az elektromos autókon keresztül egészen a hadászati eszközökig. Kína nem tiltotta meg ezeknek a ritkaföldfémeknek az exportját, ám minden egyes szállítást előzetes ellenőrzéshez és jóváhagyáshoz kötött. Ezzel egyrészt lassítható és drágítható a kereskedelem, másrészt arra is lehetőség van, hogy célzott tiltó rendelkezések szülessenek.

Nem ritkák, de problémásak

A ritkaföldfémelemek csoportjába tizenhét kémiai elem tartozik, és nevükkel ellentétben egyáltalán nem olyan ritkák. Még a két legritkábban előforduló is 200-szor gyakoribb, mint az arany. A probléma csak az, hogy mindössze a bolygó néhány pontján fordul elő olyan koncentrációban, hogy gazdaságosan ki is lehet termelni. Egy 2017-es becslés szerint mindössze 13 ország rendelkezik számottevő tartalékkal. Kína nem csupán azért van vezető pozícióban, mert a teljes készlet több mint harmadával rendelkezik, hanem azért is, mert a rendkívül környezetszennyező, emberi egészségre is veszélyes kitermeléssel és feldolgozással kapcsolatban nincsenek olyan fenntartásai az állampártnak, mint amilyenek a világ demokratikusabb berendezkedésű országaiban tapasztalhatók.

A ritkaföldfémek iránti kereslet növekedését az elektronikai ipar fejlődése indította be a 60-as években, amikor a színes televíziók kezdtek terjedni. Kína csak később, a 80-as években indította be a termelését, ám a 90-es évekre a világ vezető exportőre lett. Részesedése 2010-ben érte el a csúcsát, abban az évben a globális ritkaföldfém-kitermelés 95 százaléka Kínában történt. Ekkor kapcsolt a világ többi része, és fokozta saját kitermelését. Ez némi visszarendeződést okozott, de Peking továbbra is 80 százalék körüli részesedést mondhat magáénak.

Brutális, de kétélű fegyver

Kína az elmúlt időszakban már többször világossá tette, hogy ha kell, fegyverként használja különleges pozícióját. A pártsajtó már 2019-ben belengette, hogy Hszi Csi-ping befagyaszthatja a ritkaföldfémek kivitelét az Egyesült Államokba. Az első látványosabb és keményebb szankciók azonban csak 2023 decemberében jöttek: ezek még nem közvetlenül az ásványokat, hanem a feldolgozási technológiákat érintették, de az ásványok esetében is szigorították az exportellenőrzést. Amit aztán tavaly konkrét exportkorlátozások követtek, válaszul arra, hogy az USA egyre több intézkedéssel próbálta elvágni az országot a fejlett technológiáktól.

Kína ugyanakkor nem véletlenül nem mondott all-int a témában, hiszen a ritkaföldfémek kivitele kulcsfontosságú bevételi forrása az államnak, egy nagyszabású exportkorlátozás pedig olyan súlyosan érintené a világgazdaságot, hogy annak hatásait Pekingben is megéreznék.

Más kérdés persze, hogy mi történik akkor, ha a témára láthatóan teljesen rácsavarodó amerikai elnök addig emeli a büntetővámokat, hogy Kínának már sem különösebb mérlegelési lehetősége, sem veszíteni valója nem marad...