A sok szereplő és érdek miatt hosszú évek óta nem történt lényegi elmozdulás azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kéne kezelni azt a majdnem mindenkinek káros helyzetet, hogy a globalizált, internetközpontú, digitális javak húzta világgazdaságban a nagy technológiai vállalatok igen könnyen tudják optimalizálni az adóterheiket. Bár az elhíresült ír trükk miatt például az Apple most 13 milliárd eurón birkózik az EU-val, végleges és megnyugtató megoldás csak akkor születhet, ha a világ országai valamiféle egységes platformra helyezkednek.

Mint a rétestészta

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) több mint hat éve készítette el az úgynevezett BEPS-akciótervet, amellyel az adóparadicsomok felszámolását, illetve a világszinten kiegyensúlyozatlan adóterhelések nagyobb összhangba hozását igyekeztek elérni. És bár egyeztetés egyeztetést követett, mindezidáig nagyon nyögvenyelősen ment a folyamat, mivel az egyes kormányoknak eltérő ötletei és elvárásai voltak egy ilyen globális rendszerrel kapcsolatban.

Jobb híján eddig leginkább országok szintjén próbálták kicsit magasabb adózási rátára kényszeríteni az optimalizásban leginkább élen járó nagy technológiai óriásokat. Ezek között voltak olyanok, amelyeket egyértelműen nagyvállalati győzelemként lehetett elkönyvelni. Ilyenre példa a Google és az Egyesült Királyság megállapodása, ahol mindössze 130 millió fontért megváltotta magát a keresőóriás. Ehhez képest a franciák egymilliárd dolláros csekkje már sokkal komolyabb falat, de még ez is csak egy apró tétel az óriás büdzséjében.

A helyzet komplikáltságát mutatja, hogy nemhogy globálisan, de még az EU-n belül sem sikerült egységes álláspontra jutni. Bár tavaly már nagyon úgy tűnt, hogy tető alá hoznak egy kontinensre érvényes szabályozást, az végül néhány renitens ország ellenállásán idén tavasszal elbukott.

A frissen megválasztott Európai Parlament azonban eltökéltnek látszik a probléma megoldásában. A gazadasági biztosi poszt várományosa már szeptember közepén belengette, hogy ráfekszik a témára és igyekszik nemzetközi támogatást kanyarítani a terveihez. Nem sokkal később pedig a versenyjogi területen újrázó és mellé a "A digitális korra felkészült Európa" nevű tárcát is megkapó Margrethe Vestager nyilatkozott úgy, hogy amennyiben 2020 végéig nem születik érdemi megállapodás a digitális adóztatásról, az EU-nak egymagában kell cselekednie ebben az ügyben.

Ez lehet a mesterterv?

A fentiek után nem meglepő, hogy az OECD főtitkára a most letett dokumentumhoz fűzött kommentárjában arról beszélt, hogy ez az utolsó esély arra, hogy a világ egyetértésre jusson a témában, mert ennek hiányában a különböző országok kormányai egyesével fognak valamiféle ötlettel előállni, ami természetszerűleg nem vezethet kielégítő eredményre.

 Az egységes megközelítés elnevezést viselő tervezet igyekszik a korábbi ötletek és megbeszélések olvasztótégelyeként működni. Angel Gurría elmondása szerint több 130 ország kormánya és üzleti szereplője, civil szervezetek és tudományos testületek véleményét szintetizálja ez a néhány oldalas dokumentum, amelyre november közepéig bárki reflektálhat a nyilvános konzultációs időszak során. Ezt követően 2020 elejére elkészül egy konkrét megvalósítási terv, amelyet a remények szerint év végéig el is tudnak majd fogadtatni. 

A javaslat leglényegesebb eleme, hogy a digitalizált világban meg kell szabadulni attól a gyakorlattól, hogy a cégeket azok székhelye szerint adóztatnak. Helyette a forgalom keletkezésének tényleges helye lenne a közteherviselés alapja, már amennyiben egy cég egy meghatározott szint feletti bevételre tesz szert, azaz az egész elsősorban és egyértelműen a gigantikus multinacionális vállalatokat célozná.

Az OECD elképzelés nagyfokú hasonlóságot mutatt a már említett francia megoldással. Az európai országban olyan törvényt hoztak, miszerint a világszinten 750 milliós éves árbevételnél többet termelő, digitális szolgáltatásokból Franciaországban legalább 25 millió eurót elérő cégeknek 3 százalékos különadót kell megfizetniük a helyben szerzett bevételeik után.

A 36, jellemzően fejlett gazdaság képviselőit tömörítő OECD-nél egyébként azt is mondták, hogy figyelembe veszik a már meglévő szabályozásokat, így könnyen elképzelhető, hogy a franciák 750 milliós határa a végső, részleteket is tartalmazó dokumentumba is bekerül.

A G20-országok pénzügyminiszterei október 17-én fognak találkozni, ahol a tervek szerint megvitatják az OECD javaslatcsomagját is.