Szerdán jelentette be az Intel, hogy az igazgatótanács február 15-ével volt CTO-ját, a 2009-ben távozott Pat (Patrick Paul) Gelsingert (cikkünk nyitó képén) nevezi ki a vállalat vezérigazgatójává. Gelsinger visszatértével ismét a technológia veheti át a főszerepet a vállalatnál – korábbi inteles karrierjének egyik fontos állomása volt a 486-os processzor, melynek vezető tervezője, de kulcsszerpet játszott a Core és a Xeon CPU-család létrehozásában is.

A közlemény szerint elődje, a 2019-ben véglegesített Bob Swan, aki Brian Krzanich botrányos lemondása után, 2018 júniusában vette át, először megbízott ügyvezetőként a cég irányítását, érdemei elismerése mellett távozik (Gelsinger neve egyébként már az Swan kinevezésekor is felmerült, de állítólag őt akkor nem érdekelte az Intel irányítása). A vezetőváltásról kiadott közlemény már a második bekezdésében hangsúlyozza: Swan távozásának nincs köze az Intel 2020-as pénzügyi teljesítményéhez, ugyanis minden a terv szerint halad, sőt a vállalat pénzügyi eredményei meghaladják az előrejelzéseket (a negyedik negyedév eredményeit a jövő héten teszik közzé).

18 éves kora óta inteles

A váltás hátteréről a vállalat közleménye elég nyíltan fogalmaz. Az igazgatótanács szerint az Intel kritikus átalakulási időszakban van, amikor olyan vezetőre van szükség, akinek komoly technológiai és mérnöki tapasztalatai is vannak. Gelsinger ennek maximálisan megfelel.

1979-ben, 18 éves korában kezdett dolgozni a csipgyártónál technikusként, de közben elvégezte az egyetemet (Santa Clara Egyetem, Stanford), és villamosmérnök diplomát szerzett. Végigjárta a ranglétrát, fontos fejlesztési projekteknek a vezetője, csiptervező, végül CTO volt. Ő hozta létre 1997-ben az azóta megszüntetett Intel Developer Forumot. 2009-ben az EMC-hez ment, ahol az informatikai infrastruktúráért felelős üzletágat vezette, innen nevezték ki 2012-ben a VMware élére, amelynek akkor már 80 százalékban az EMC volt a tulajdonosa.

Első számú vezetőként is bevált, a Glassdoor CEO-ranglistáján az évtized közepe óta ott van a legjobbak között, sőt például 2019-ben szinte hibátlan értékelést kapva végzett a lista élén.

Abban, hogy Krzanich bukása után Gelsinger nem élt a kínálkozó lehetőséggel, lehetett némi sértődöttség is. Hiszen miközben teljes karrierjét a vállalatnak szentelte, 2009-ben nem teljesen önként távozott. Akkor ugyanis a felsővezetés átalakítása után hagyta ott a vállalatot.

Nagy kásahegyen kell átrágnia magát

Ugyanakkor a tizenegy év kitérő most nagyon is jól jöhet számára (és az Intelnek is): a félvezetőipari tudását ugyanis jól kiegészítik a nagyvállalati informatika terén szerzett tapasztalatai. Ez segíthet számára abban is, hogy leküzdje az Intel egyre szaporodó problémáit. Bár az kérdés, hogy például olyan vezetőként, aki három évtizedet töltött el a csipgyártásban, mit szól az olyan befektetői kezdeményezésekhez, mint amit a Third Point nevű hedge fund vezetője, Daniel Loeb szorgalmaz: egy az igazgatótanács elnökének írott levelében Loeb a gyártás kiszervezésére tett javaslatot, ami egyébként azóta el is indult.

Összességében azonban nehéz lett volna jobb jelöltet találni Bob Swan helyére, aki maga is érezhette, hogy rá kicsit bő ez a kabát (több nyilatkozata is utalt erre). Gelsingernek viszont lesz megoldandó feladata bőven: hiába áll pénzügyileg stabil lábakon a vállalat, az utóbbi években nagyon komoly pozícióvesztést kellett megélnie. A technológiai fejlesztések lelassultak, és közben olyan konkurensek nőttek fel mellé-fölé, mint az x86-os piacon az AMD, vagy az ARM, amely az okostelefon-piacon már korábban megverte az Intel, de már a desktop- és szerverpiacon is veszélyt jelent, az Nvidia a mesterséges intelligencia kiszolgálásában lett az egyik legfontosabb szereplő, memóriagyártásban ott a Samsung... A konkurensek ráadásul olyan technológiákkal nyomulnak, melyek sokkal inkább szólnak a jövőről, mint az Inteléi.

A tőzsde bizalmat szavazott Gelsingernek: a bejelentés után azonnal 53 dollár környékéről 59 dollár fölé ugrott a vállalat papírjainak az árfolyama, és azóta sem esett vissza.