Kilenc százalékos bevételnövekedéssel sikerült 7 százalékos árfolyamesést produkálnia az Intelnek. A tegnap tőzsdezárás után bejelentett negyedik negyedéves eredményekkel ugyanis a befektetők nem voltak elégedettek. Az előző negyedévi csúcseredmények után ugyanis jobb eredményt vártak. Az elemzői konszenzus az elértnél magasabb bevétellel számot. (Az Intel azon kevés amerikai cégek közé tartozik, amelynek pénzügyi éve egybeesik a naptárival, azaz januártól decemberig tart.)

A növekedésre nem lehet panasz

A negyedik negyedévet összességében 9 százalékos plusszal zárta az Intel az előző év utolsó negyedévéhez viszonyítva. A teljes bevétel 18,7 milliárd dollár lett (egy éve 17,1 milliárd). A működési eredmény ennél is nagyobb mértékben, 15 százalékkal nőtt: 5,4 milliárdról 6,2 milliárdra.

Ugyanilyen szépek az éves számok is: a teljes bevétel 2018-ban 13 százalékkal (70,8 milliárd dollár, szemben a 62,8 milliárddal), a működési eredmény pedig 29 százalékkal (23,3 milliárd dollár, szemben a 18,1 milliárddal) haladta meg az előző évit. (A profit nem releváns egy tavalyi egyszeri adófizetési kötelezettség miatt, ami a 2017-es utolsó negyedévet veszteségessé tette.)

De akkor mi a baj? Legfőképpen az, hogy a várakozások ennél magasabbak voltak. Mind vállalati szinten, mind az egyes üzletágakban magasabb bevételt jósolt az elemzői konszenzus. A legnagyobb bevételt hozó Client Computing Group (CCG) 10 százalékos növekedéssel 9,8 milliárd dollárt termelt, de az elemzők 10 millió dollár fölé várták az eredményt. A másik legnagyobb üzletág, a Datacenter Group (DCG) 9 százalékkal nőtt, 6,1 milliárd dollárt termelt, de az elemzői konszenzus 6,35 milliárd volt.

Legkevésbé az NSG részleg (NSG: Non-Volatile Memory Solutions Group) maradt el az előzetes várakozásoktól, 25 százalékos növekedéssel 1,11 milliárd dollárt termelt, míg az elemzők 1,12 milliárdot vártak. A negyedév során egyetlen ágazat, az IoT Group esett vissza éves összevetésben 7 százalékkal, de a teljes évet nézve ez is 9 százalékos növekedést produkált.

Aggasztó jelek mindenfelé

Ha csak ezt nézzük, akár elégedettek is lehetne mindenki. Csakhogy a részletekben van néhány figyelmeztető jel. Ilyen például az adatközponti piac lassulása. A felhőből származó bevételek növekedési üteme jelentősen lassult éves összevetésben: 50 százalékról 24-re. Kevesebbet és alacsonyabb átlagos áron is értékesítette ezeket a termékeit az Intel.

A befektetőket azonban ennél jobban aggaszthatta a kilátások romlása. Az Intel is azzal számol, hogy vannak olyan politikai és makrogazdasági folyamatok, amik negatívan befolyásolhatják a vállalat teljesítményét. Az elemzők azonban más kockázatokat is látnak. Egyre élesebb a verseny a konkurensekkel (pl. AMD, Nvidia), csökken a kereslet az új okostelefonokra – ezen belül is az Apple iPhone-jaira, melyekhez az Intel szállít modemeket –, de az adatközponti hyperscale megoldásokra is. Emellett komoly kihívást jelent a kínai gazdaság növekedési ütemének lassulása, a kereskedelmi háború elhúzódása, és most már éreztetni fogja a hatását az amerikai kormányzati leállás, amelynek még nem is látni a végét.

Valószínűleg az sem nyugtatja meg a piacot, hogy a vállalatot Brian Krzanich tavaly nyári távozása óta megbízott vezérigazgatóként irányítja Robert Swan pénzügyi igazgató. Az elemzői konferenciahíváson Swan azt ígérte, hogy bár még értékelik a jelölteket, hamarosan meglesz Krzanich utóda.

Belsősök és külsősök is szóba kerültek

Az Intelnél hagyomány, hogy alapítása óta belülről érkezik az első ember – írja összefoglalójában a The New York Times. A vállalat 1968-as alapításától harminc éven át a három alapító – Robert Noyce, Gordon Moore és Andrew Grove – követte egymást a cég élén, de az utána következő vezetők is hosszú időt töltöttek a vállalatnál, miután végigjárva a ranglétrát eljutottak a legfelső fokra. A Grove-ot követő vezér, Craig Barrett tizennégy inteles év után jutott az első székig, Paul Otellininek, aki az egyetemről került a vállalathoz, húszegy év kellett ehhez. Krzanich szintén végzős egyetemistaként kezdte inteles karrierjét, hogy húsz év alatt a vezérigazgatóságig jusson.

A vállalat abban is különleges volt, hogy a vezérváltás mindig tervszerűen történt, már jó előre lehetett tudni, ki követi az épp regnáló első embert. A másfél éve elhunyt Otellini borította fel ez a rendet, amikor 2012-ben váratlanul lemondott. Ő azonban még tervezetten vonult vissza, ami az őt követő Krzanichról már nem mondható el.

A mostani helyzet minden szempontból felülírhatja az Intel eddigi hagyományait. Most ugyanis vannak külső jelöltek is. A három belsős közül az egyik a jelenlegi megbízott vezető, Robert Swan mindössze két éve dolgozik a vállalatnál – a NYT szerint azt mondta, nem is szeretne beülni a vezérigazgatói székbe. Esélyesnek tartják még a három éve a Qualcomm-tól igazolt Venkata (Murthy) Renduchintala befutását, aki a mérnöki terület irányítja. Egyetlen olyan jelölt van, akik jól ismerheti a teljes vállalatot: Navin Shenoy, a Data Center Group ügyvezető alelnöke 1995. óta dolgozik a vállalatnál.

Az Intel történetében először van külsős jelölt is. Felmerült Patrick Gelsinger neve, de állítólag a VMware vezérigazgatóját nem érdekli az Intel. Van női jelölt is, Renée James, aki már dolgozott az Intelnél, sőt 2013-tól két évig a vállalat elnöke is volt. James jelenleg egy magántőke-társaság operatív vezetője, de 2017-ben alapított egy ARM-alapú szerverprocesszorokat fejlesztő céget is, az Ampere Computingot, melyben Intel-veteránokkal dolgozik együtt.

Bárki legyen is - Swan szavaival - a világ egyik legnagyobb és legjobb jelenleg nyitott pozíciójának elnyerője, elemzők szerint komoly feladat vár rá, hogy megoldja a vállalat problémáit, melyek a szép eredmények ellenére is látszanak. Ezért is tarthat ilyen sokáig a megfelelő jelölt kiválasztása.