Valóban reális, hogy a vállalatok visszatérnek az on-premise megoldásokhoz? Az IDC erre a kérdésre keresi a választ egy a napokban megjelent szösszenetében. Mindeközben a felhőszolgáltatók – legfőképpen a hyperscale-ek – olyan tempóban növelik adatközpont-kapacitásukat, hogy azzal saját zöldítési célkitűzéseiknek is keresztbe tesznek.

A kérdés éppen ez utóbbi miatt talán költőinek is minősíthető. Ha infrastruktúráról van szó, bármerre is nézünk, legyen szó hálózati technológiákról, biztonságról vagy mesterséges intelligenciáról, valahogy mindig a felhőtechnológiáknál kötünk ki.

Akkor mégis miért lehet kérdés az, amit az IDC elemzői is feltettek? Azért, mert a felhő legnagyobb ígéretei, a fel-le skálázhatóság, a rugalmasság és a költségmegtakarítás nem feltétlenül úgy, akkor és ott jelentkeznek, ahol a felhőre váltó ügyfelek várnák. Azaz: csalódtak, mégpedig nagyot. Ilyenkor pedig óhatatlanul jön a reakció: vissza az on-prembe!

Az IDC sorra veszi a várakozásokat, és szembesíti a felhős ügyfelek tapasztalataival.

1. Költségcsökkentés

Az ígéret: CAPEX helyett OPEX, mindig annyit fizetsz, amennyit használsz... Azaz az üzleti teljesítménnyel összhangban alakulnak a költségek. Ez volt talán a felhő egyik legnagyobb ígérete.

A valóság: Sok szervezet azt tapasztalja, hogy a felhőre fordított kiadásai valahogy mégis meghaladják az eredeti becsléseket. Az IDC kutatásai szerint 2023-ban a szervezetek közel fele költött többet felhőre, mint amire számított, és 59 százalékuk mondja, hogy ez lesz a helyzet 2024-ben is. (Ezért is egyre népszerűbb a költségek esetében a FinOps szemléletű megközelítés.)

Az okok: A felhőkörnyezetek rendkívül komplex rendszerek, és mindig vannak olyan előre nem látható külső körülmények, melyek miatt valójában nem is lehet pontosan előre jelezni a költségeket. Ki tudná megjósolni például, hogy a third-party szolgáltatások költségei nőnek vagy csökkennek? Vagy: ki merne fogadni az energiaköltségek változásának irányára? Vagy: két éve számolt-e bárki azzal, hogy a generatív mesterséges intelligencia berobbanása hatással lesz az adatközpont-költségekre?

2. Teljesítmény és késleltetés

Az ígéret: A felhős infrastruktúra rendkívül robusztus.

A valóság: Valóban robusztus, ám nem minden munkaterheléshez ideális. A leggyakrabban a teljesítményre és késleltetésre panaszkodnak az ügyfelek.

Az okok: Egy valós idejű feldolgozást igénylő alkalmazás rendkívül alacsony latenciát követel meg, a szigorú teljesítménykövetelményekkel rendelkező alkalmazás pedig folyamatosan stabil teljesítményt. A publikus felhő azonban ezt nem mindig tudja biztosítani. Ez sok esetben az on-permise-re való visszaállást eredményezi, vagy meglehetősen drága private cloud rendszerek bevezetéséhez vezet (lépj vissza az első ponthoz!).

3. Biztonság és compliance

Az ígéret: A felhő számtalan ok (sztenderdizált rendszer, szakértő csapat stb.) miatt alapból biztonságosabb, mint az on-prem, és ennek következtében a szolgáltatások képesek megfelelni bármely compliance-követelménynek.

A valóság: Ez szinte miden szervezet számára kritikus, ám sok esetben hit kérdése, hogy adott szolgáltatónál megvannak-e ehhez a feltételek (lásd az 1. pont komplexitásra vonatkozó kitételét).

Az okok: A felhőszolgáltatók kétségtelenül fejlett biztonsági rendszereket üzemeltetnek. A felhő azonban ezen a területen is sztenderdizál (ha nem tenné, még drágább lenne), tehát mindig nyitott kérdés, hogy megfelel-e adott iparág sztenderdjeinek és szabályzói követelményeinek. Ha gyógyszergyáraknak igen, vajon bankoknak vagy kritikus infrastruktúrát üzemeltető cégeknek is? Nem véletlen, hogy azokban az iparágakban, melyekben az adatvédelem (beleértve a biztonsági mentéseket, a katasztrófahelyzetek utáni helyreállítási folyamatokat) kiemelten fontos, sok szervezet dönt úgy, hogy legalább részben visszatér az on-premhez.

4. Minél komplexebb, annál nehezebb menedzselni

Az ígéret: A felhő egyszerűsíti az IT-rendszerek menedzselését. Nagyon leegyszerűsítve: bármely szolgáltatásnál egy kattintás a bekapcsolás, egy másik pedig a kikapcs, konfigurálással nem vagy csak minimálisan kell foglalkozni.

A valóság: A hibrid, multi és akármilyen cloud menedzselése összetett. Túlontúl is összetett. A testreszabás pedig óriási kihívás, és csak a legnagyobb ügyfelek kiváltsága, hogy egyedi igényeikre is lesz megoldás.

Az okok: Eleve problémás a különböző felhőszolgáltatások integrálása, technikailag is nehéz kialakítani olyan adatmenedzsmentet, amely lehetővé teszi az adatok zökkenőmentes használatát több platformon, nem beszélve az adatbiztonsági irányelvek "multiplatformos", ám következetes érvényesítéséről.

Egyelőre ritka madár a visszaköltöző

Az IDC adatai szerint a "repatriáló" szervezetek száma ugyan gyarapszik, de még nem tömeges. A vállalatoknak mindössze 8-9 százaléka tervezi, hogy munkaterheléseit (vagy legalábbis a többségét) visszaviszi on-premise rendszerekbe.

A hibrid megközelítés azonban egyre általánosabb. Azaz a szervezetek minden munkafolyamatukat, ami bármilyen szempontból kritikus, szeretnék helyben intézni, és minden más maradhat a felhőben.

Ez akár biztató is lehetne a felhőszolgáltatók számára. Az viszont már kevésbé, hogy a felhőből legalább részlegesen kivonuló cégek körében túlsúlyban vannak a nagyok.