Az Európai Bizottságnak nem áll szándékában formálisan megtiltani a Huawei európai piacszerzését, azonban fontosnak tartja az egységes fellépést és a kockázatok felmérését a küszöbön álló 5G hálózati fejlesztések tekintetében. Nagyjából így foglalható össze az EB szerdai nyilatkozata, amelyben a biztonsági rizikók azonosítására, az ezzel összefüggő információ megosztására és a problémák kezelését szolgáló intézkedések kidolgozására szólította fel a tagállamokat. Az egyes országoknak elvileg június végéig kellene a meghatározniuk a felmerülő kiberbiztonsági kockázatokat, amelyek alapján október végéig alakítanának ki közös uniós álláspontot, a szükséges lépésekben pedig még az év vége előtt meg kellene állapodniuk.

Mint ismeretes, az Unión belül nem csak Magyarország, de Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Hollandia, Litvánia és Portugália is ebben az évben bonyolítja az 5G hálózatokkal kapcsolatos frekvenciaaukciókat, további hat tagállam pedig jövőre tervezi ugyanezt. Az Európai Bizottság digitális egységes piacért felelős biztosa, Andrus Ansip, aki az uniós vezetők korábbi nyilatkozataihoz képest élesebben fogalmazott a kínai gyártók ügyében, most az egyes cégek nevesítése nélkül úgy harangozta be az ajánlásokat, hogy azokra az Európán kívüli válallatok és a kormányzati kiberkémkedés viszonyának tisztázása miatt van szükség.

Ansip az 5G technológiák diszruptív gazdasági és társadalmi hatásaira hivatkozva fontosnak nevezte, hogy a kritikus infrastruktúra rugalmas legyen, és teljesen védett a technikai vagy jogi hátsó kapukkal szemben. A tesztek és a szükséges tanúsítványok mérlegelésével minden egyes beszállító kockázati szintjét értékelnék, egy évvel később, jövő októberben pedig arról is határoznának, hogy szükség van-e a szabályok további szigorítására. Az EU már korábban véglegesítette az uniós Kiberbiztonsági Ügynökség státusztát, és a szervezet fogja egyengetni a vonatkozó minősítési rendszer kidolgozását is.

A Huawei már sokszor felhívta rá a figyelmet, hogy a sokat emlegetett hátsó kapukról még senki nem állt elő konkrét bizonyítékokkal, a kiberbiztonságot pedig olyan globális kihívásnak tekinti, amelyben nem célravezető a szállítókat a nemzetiségük alapján más-más elbírálásban részesíteni. A vállalat nem meglepő módon üdvözölte az Európai Bizottság mostani állásfoglalását, objektívnek és méltányosnak nevezve a tényekre alapuló és harmonizált szabályozásra való törekvést. Persze az uniós politikának van egy sokkal gyakorlatibb olvasata is, amely szerint a Huawei termékeinek letiltása még jobban visszavetné az 5G technológiák európai adaptációjának ütemét – ez utóbbinál még a "hazai" Ericsson szerint sem a hálózati biztonság jelenti az első számú kihívást, hanem az uniós túlszabályozottság és a befektetők óvatossága.

Az Uniót nem (csak) a biztonsági problémák aggasztják

Az Egyesült Államok már hosszú évek óta feketelistázza a kínai beszállítókat, később pedig Ausztrália vagy Új-Zéland is kizárta a Huaweit a közcélú hálózati infrastruktúra fejlesztéséből, míg más államok – többek között Japán – szintén ilyesmire készülnek. Az amerikaiak tavaly novemberben kormányzati szinten kérték fel a szövetséges országokat, hogy ne használják a vállalat távközlési berendezéseit, elsősorban arra a 2017-es kínai törvénymódosításra hivatkozva, amely az ottani szervezeteket együttműködésre kötelezi a helyi hírszerzéssel.

Az USA időközben saját hírszerzési információinak korlátozásával is megfenyegette a bojkottot elutasító katonai szövetségeseit, így például Németországot. A hivatalos német álláspont szerint a digitalizált világban nem megfelelő védelmi stratégia egy-egy szállító önkényes kizárása a beszerzésekből, bár azt Angela Merkel kancellár is világossá tette az 5G hálózatfejlesztések kapcsán, hogy ők is biztonsági garanciákat várnak a Huaweitől. Az ottani nagy szolgáltatók, élen a Deutsche Telekommal, a Huawei jelentős ügyfeleinek számítanak.

A kínai nyomulás a németeket elsősorban az Európán kívüli befektetők tulajdonszerzése miatt aggasztja, aminek persze biztonsági vonatkozásai is vannak. Még fontosabb szempontnak tartják azonban, hogy az adatgazdaságot uraló multiknak nincs komolyan vehető európai kihívója, éppen ezért európai összefogással és állami szerepvállalással építenének versenyképes szupercégeket. Februárban már az Európai Parlament is döntött egy olyan rendszer felállításáról, amely az EU-n kívüli befektetések alapos átvilágítását célozza a stratégiai ágazatokban.

Ez még nem egy saját lábán álló, magad uram típusú EU

A kínai szállítók kapcsán a szakértők meg szokták jegyezni, hogy – függetlenül attól, mi igaz és mi nem a Huawei-jel szemben felhozott vádakból – a bizalom ebben a vonatkozásban nehezen értelmezhető fogalom. Más szóval, ha az európai kormányok a beépített kiskapuk és biztonsági kockázatok miatt nem bíznak a Huaweiben, akkor ugyanígy az amerikai szállítókban sem szabad megbízniuk. A megoldást egy minden igényt kielégítő saját technológiai portfólió jelentené, amivel viszont Európa nem rendelkezik, így a feketelistázással sem menne túl sokra.

Az uniós Kína-politika felülvizsgálata ugyanakkor ennél sokkal messzebbre mutató dolog, és az uniós tagállamok meglehetősen ellentmondásosan állnak ahhoz a kérdéshez, hogy partnernek vagy versenytársnak tekintik az ázsai nagyhatalmat. A hálózatfejlesztéshez kapcsolódó beszerzések ebben a tekintetben ugyanolyan problémákra világítanak rá, mint a kínai cégfelvásárlások vagy az erőszakos technológiai transzferek: Kínának nem igazán kell megszegnie a szabályokat, ha maguk a szabályok is idejétmúltak és egyre hátrányosabbak az EU szempontjából.