A német gazdasági miniszter a berlini Tagesspiegel napilap szombati interjújában beszélt az uniós versenyképesség technológiai oldaláról. Peter Altmaier ezzel kapcsolatban egy olyan, mesterséges intelligenciában utazó európai vállalat létrehozását vetette fel, amely képes lépést tartani nemzetközi versenytársaival, így az amerikai vagy kínai fejlesztőkkel. Ezt MI-Airbusnak titulálta, utalva az Airbus repülőgépgyártóra, amely az amerikai Boeinggel közösen uralja a világpiacot, pályafutását azonban szintén európai iparági szereplők konzorciumaként kezdte.

Altmaier újra felidézte, hogy a tengerentúli magánvállalatok 10-20-szor többet fektetnek a mesterséges intelligencia fejlesztésébe, mint amennyit Európában összességében erre a területre fordítanak, és az adatgazdaságot meghatározó multik között sem létezik komolyan vehető kihívója az Amazonnak, a Google-nek vagy az Apple-nek. A megoldást a miniszter az egységes fellépésben látja, amelynek révén egy újonnan felépített európai magánvállalkozás piacképes termékeket kínálna az MI-technológiák területén.

Európa így képtelen lesz felnevelni a helyi startupokat

Ez utóbbi kapcsán három stratégiai területet is megjelölt: az első az autonóm járművek fejlesztése, ahol az európai autóipar már lendületben van és együttműködéseken is dolgozik, a szinergiahatások eléréséhez azonban az MI-szakértők fokozott bevonására lenne szükség. A második terület az egészségügy és az orvosi diagnosztika, ami hatalmas és egyre nagyobb globális piacot jelent. A harmadik kategória az Ipar 4.0, vagyis a digitalizált gyárak és az egymással kommunikáló gépek trendje, ami nem csak az innovatív alkalmazásokat gyártó vállalatok sikerét biztosítja, hanem sok millió európai munkahely sorsa is múlik rajta.

Altmaier szerint az európai startupok jól teljesítenek a növekedés első és második szakaszában. Azonban ha a továbblépés jelentősebb, mondjuk 50 millió euró fölötti tőkebevonást igényelne, akkor az ajánlatok már jellemzően Amerikából vagy Kánából érkeznek. Ezen mindenképpen érdemes lenne változtatni, különben fennáll a veszélye, hogy a legsikeresebb induló vállalkozásokat kívülről fogják irányítani. A megoldáshoz egy kockázatitőke-alap létrehozását vetette fel, amely az állami szerepvállalás mellett jelentős részben magánbefektetők finanszíroznának.

Az elektromobilitáson belül az akkumulátorgyártást az USA-val és Kínával szembeni versenyképesség egyik feltételéről. Altmaier akkor úgy fogalmazott, hogy csak akkor akadályozható meg a munkahelyek tömeges megszűnése, ha Európa képes lesz a világ legjobb akkumulátorainak gyártására, ellenkező esetben gyengülnek az európai foglalkoztatást befolyásoló fontos értékláncok. Altmaier pedig az Airbus-párhuzamnál maradva kifejtette, hogy az államnak továbbra sem feladata a közvetlen beavatkozás, de az egyes államok gazdasági érdekeinek felmérésében az államnak is szerepe van.

A németek nem akarnak még egy KUKA-Mohácsot

Az elképzelés tehát nem jelentené azt, hogy a kormányzati támogatások a vállalkozói döntést is megpróbálnák helyettesíteni. Sőt a költségeknek is csak töredékét viselnék, a források nagyobbik részét az adott iparági szereplőknek kell biztosítania. Mivel az állami támogatások között az elektromobilitás prioritást élvez, a német kormány a maga részéről egymilliárd eurót tolna az akkumulátorgyártásba.

Ahogy az március elején kiderült, ezen a területen az állami szerepvállalás valóban nem hasonlítható össze az iparág saját  beruházásaival. A németországi autógyárakat és beszállítókat tömörítő VDA elnöke akkor úgy becsülte, hogy a szervezet ernyője alá tartozó cégek már a következő három évben legalább 40 milliárd eurót fordítanak közvetlenül az elektromobilitással kapcsolatos fejlesztésekre, míg a VW konszern 2030-ig egymagában is 50 milliárd eurót költene az akkumulátorgyártó kapacitások kiépítésére.

Az európai versenyképesség felpumpálásához egyébként a versenyjogi szabályozás változtatásai is hozzátartoznak. Itt egyrészt az európai startupokat hátrányos helyzetbe hozó, restriktív szabályozási környezet átalakításáról van szó, amit januárban már sok száz uniós vállalkozás sürgetett egy közös levélben az európai döntéshozóknál. Másrészt az Európai Parlament februárban már döntött egy olyan rendszer felállításáról, amely lehetővé teszi a stratégiai ágazatokban történő EU-n kívüli befektetések alapos átvilágítását.

Az európai érdekeket sértő felvásárlások iskolapéldájaként máig a KUKA Robotics többségi tulajdonának eladását emlegetik, mint egy startégiailag fontos Ipar 4.0-s vállalat átengedését a kínai versenytársaknak. Akkor a politika még nem kívánt beavatkozni a felvásárlásba, a szóba jöhető német vállalatok pedig nem tettek érdemi ellenajánlatot a kínaiakkal szemben.