Az Ericsson vezérigazgatója úgy látja, hogy a jelenlegi felállásban Európa a lemaradást kockáztatja az 5G mobil szolgáltatások területén. Borje Ekholm a most zajló Mobile World Congress kiállításon tartott sajtóbeszélgetésen fejtette ki, hogy a legnagyobb problémát nem azok a hálózati biztonsági aggályok jelentik, amelyekről a leggyakrabban hallani lehet, hanem a kontraproduktív szabályozás és a lustán csordogáló befektetői források akadályozzák a gyors fejlődést.

Bár a címlapok a Huawei nevével vannak tele, miután a kínai gyártó termékeit egyre több helyen zárják ki a kritikus nemzeti infrastruktúrával kapcsolatos beszerzésekből, az Ericsson vezetője szerint legalább ennyit kellene beszélni a magas spektrumdíjakról, a szabályozási környezet bizonytalanságairól vagy a szükséges beruházások elmaradásáról. Mindez ugyanis a biztonsági kérdéseknél jobban befolyásolja, hogy az 5G mennyire csábító a befektetők szemében.

Ekholm természetesen nem foglalt állást a Huawei Technologies ellen folytatott amerikai kampányról, sem speciálisan a globális piacvezető kínai gyártóval szembeni európai aggályokról. Az Ericsson vezetője a Reuters beszámolója alapján kijelentette, hogy az egyes országoknak saját maguknak kell eldönteniük, milyen biztonsági szempontok szerint alakítják ki a beszerzési eljárásokat – igaz, a bizonytalanságot ebben a tekintetben sem tekinti ideálisnak az ügyfelek szempontjából.

Pedig nagyon bele kellene húzni

A következő generációs hálózatok elvileg egy csomó akadályt képesek lesznek elhárítani a szórakozástól az orvosi alkalmazásokon át az okos városokig terjedő innovációk elől. Minderről már hosszú ideje szó van, a folyamatok azonban ebben az évben globálisan is beindulnak: a Deloitte 2018 végén például azt valószínűsítette, hogy 2019-ben világszerte 25 szolgáltató indít majd kereskedelmi 5G szolgáltatást, további 25 pedig egy évvel később csatlakozik hozzájuk.

Az 5G megoldásokat már ennél is jóval több, nagyjából háromszor ennyi operátor teszteli. Az átállás nem a legegyszerűbb folyamat, de lassúnak sem lesz nevezhető: míg az előrejelzések szerint az idén egymillió, addig jövőre már 15-20 millió 5G-s mobil eszközt értékesítenek. Maga az Ericsson arra számít, hogy 2019-ben az egész bolygón 4 millió 5G-s előfizetést jegyeznek mjad, öt év múlva viszont már több mint egymilliárd ilyen kapcsolatot használnak.

Azzal kapcsolatban korábban is folyamatosan érkeztek a figyelmeztetések, hogy Európa túl lassan reagál mind a szélessávú hálózati fejlesztésekre, mind az előttünk álló 5G-robbanásra. Míg az USA, Japán, Korea vagy Kína már a hálózati generációváltás hozta új üzleti modellekre készül, addig Európában még mindig csak az látszik biztosnak, hogy sürgető feladatnak tartják a fejlesztések felpörgetését, amihez célokat és határidőket rendelnek.

Majdnem pontosan egy éve idéztük az ABI Research nemzetközi tanulmányát, amely a telekommunikációs szektor úttörőit és sereghajtóit rangsorolta: ebben már az ázsiai távközlési cégeket hozták ki az innováció egyértelmű éllovasainak, őket pedig az amerikai vezető távközlési szolgáltatók következtek. Európáról szólva még az olyan  játékosokat is hátrébb sorolták, mint amilyen az Orange, a Telefonica, a Vodafone vagy a Deutsche Telekom.

Ahogy arról január végén beszámoltunk, a Magyar Telekom Zalaegerszeg belvárosában indította el az ország legelső, már szabványosított rendszerrel működő 5G állomását. A gigabites sebességet biztosító teszthálózat a 3,7 GHz-es tesztspektrumot használja, és valós körülmények között használja a kereskedelmi bevezetésre érett 5G hálózati eszközöket. A fejlesztések célja itt is az új technológia és a meglévő hálózatok együttműködésének vizsgálata, a majdani integrációra való felkészülés.