Nem sikerült forradalmasítaniuk a streamingszolgáltatásoknak a tévés tartalmak szórását. Míg a hangstreaming teljesen átalakította a zenei piacot, sőt podcastok révén már a hagyományos rádiók piacába is beleharap, a videostreaming szolgáltatások ma már ugyanazzal az üzleti modellel működnek, mint a hagyományos versenytársaik, például a kábeltévé-szolgáltatók.

A nagy ígéretek – az olcsóság, az a la carte választási lehetőség, a lineáris tartalomszolgáltatás eltűnése stb. – meg sorra elfelejtődtek. Ez persze nem jelenti azt, hogy az internet mint csatorna ne lenne egyre fontosabb, sőt!

A The Verge annak kapcsán foglalkozott a témával, hogy a Google tulajdonában lévő YouTube június 30-ától 50-ről 65 dollárra emelte a YouTube TV előfizetési díját. Mint a lap írja, az áremelés az elmúlt években folyamatos és általános volt, azaz nem csak a YouTube emelte évről évre az előfizetési díját, hanem szinte az összes hasonló OTT (Over-The-Top) szolgáltató.

Gyorsan és brutálisan emelkednek az árak

Amikor a YoutTube TV 2017-ben elindult, az előfizető havi 35 dollárért hozzáfért az ABC, a CBS, a FOX és NBC teljes kínálatához, valamint 35 kábelcsatornához párhuzamosan hat eszközön. Egy év múlva a YouTube árat emelt: a 40 dollárért viszont a WarnerMedia több csatornája is belekerült a kínálatba. 2019-ben menetrendszerűen jött a következő áremelés: de ez már 25 százalékos volt. 50 dollárért cserébe a Discovery csatornáit is lehetett nézni. Ezt az összeget fejelték meg most 15 dollárral (30 százalékos emelés), de ismét jöttek új néznivalók: a ViacomCBS csatornái.

Tehát a YouTube három év alatt közel 86 százalékkal emelte az előfizetési díjat – és persze párhuzamosan tetemesen szélesítette is a kínálatot. (Bár mostanában már a pénzügyi beszámolójában is el-elejt adatokat a videomegosztó platform pénzügyi teljesítményéről, a YouTube TV-ről még mindig csak az előfizetői számot közölik.)

Ugyanezt az utat követi az összes jelentősebb streamingszolgáltató. A Hulu 2017-ben 40 dollárral indította a TV-szolgáltatását, most 55 dollárnál tart (38 százalékos emelés). Az AT&T Now (eredetileg DirecTV Now) 2016-ban 35 dollár volt, most 55 dollár a legolcsóbb csomagja (57 százalék).

Az, hogy itt valami nem igazán úgy működik, ahogy eredetileg tervezték, a PlayStation Vue sorsa mutatta. A Sony idén januárban leállította a 2015 tavaszán elindított live streaming szolgáltatását, mert az áremeléssel sem tudta ellensúlyozni a veszteségeit. Az ok: túlságosan erős a verseny a fizetős TV-iparban, drága a tartalom és az hálózati háttér is.

Nem egymással versenyeznek

Ez egy alakuló piac természetes folyamatának is tekinthető. Míg a tartalmat előállító csatornák piaca a felvásárlások és egyesülések révén konszolidálódott, és ezáltal a csökkent is a verseny, az internetes TV-szolgáltatásoké még teljesen kialakulatlan. Egyre több a szereplő: az internetes ipar felől érkező cégek (YouTube, Hulu) mellett a hagyományos kábeltévé-szolgáltatók és tartalomgyártók is elindultak ugyanebbe az irányba.

Ennek viszont egyelőre az a hatása, hogy a tartalomdisztribútorok nem is egymással küzdenek, hanem azokkal a nagy médiavállalatokkal, melyek a tartalmat adják – drágán. Jelenleg alapvetően az határozza meg a streamingszolgáltatások árát, hogy az adott disztribútornak milyen árat sikerül kialkudnia a nagy csatornákkal. A tartalomdisztribútorok többségének nincs jó alkupozíciója; még egy a Google sem elég erős: a YouTube TV kétmilliós előfizetési bázisa nem tárgyalási alap.

De nem csak az árakban diktálnak a tartalom szállítói. Nem kis részben a médiavállalatok politikáján múlott az is, hogy a videostreaming egyik legjobban vár – és a hagyományos kábeltévés szolgáltatásokkal szembeni (elméleti) – előnyéből semmi sem valósult meg: a valódi on-demand tartalmi csomagok összeállításának lehetőségét. A tartalomszállítók ugyanis csomagban értékesítik a csatornáikat, lehetőleg egyben az összeset, amit aztán a disztribútorok továbbhárítanak az előfizetőre, akiknek legfeljebb annyi választási lehetőségük van, mint bármely kábeltévés szolgáltatónál: választhatnak néhány előfizetési csomag közül, melyek tartalmát a szolgáltató határozza meg. Sőt, sokszor még kevesebb a választási lehetőség: a YouTube például az áremeléssel együtt a kínálatot is bővítette, de ez a felhasználó számára nem válaszható, hanem kötelező volt: azaz akkor is az emelt árat kell fizetnie, ha nincs szüksége a bővített kínálatra.

Lassú víz partot mos

Bár úgy tűnik, még sokáig kell várni arra a tökéletes világra, amelyben a felhasználó szabadon választhat a csatornák között, és csak azokért fizet, amiket néz is, a stremaingszolgáltatások megjelenésének érzékelhető következményei is vannak.

Nagyon sok eszközön elérhető. Régen szükség volt a szolgáltató egy speciális egységére, amin keresztül a kijelzőre (jellemzően tévére) eljutott a videojel. Ma elég egy router (sőt mobilnet esetében még arra sincs szükség), hogy desktopon, tableten, telefonon vagy épp okostévén nézhessük ugyanazt a tartalmat szinte bárhol és bármikor. Fontos szempont lehet, hogy egyszerűbb előfizetni rá és lemondani, egyáltalán: egyszerűbben kezelhető, és minden szempontból jobban kiszolgálja a felhasználót.

Ez egy forradalomhoz azonban még kevés.