Úgy látszik, a Lockheed Martin üzleti stratégái is ismerik a mondást: aki felkészül, az győz. Mert bár egyelőre még a holdban van a Hold gazdasági kiaknázása (lunar economy vagy holdgazdaság), a repülőgép-, fegyver- és űrhajógyártó már létrehozta Crescent Space Services nevű leányvállalatát, amely infrastruktúrát biztosít a Holdon aranyat (értsd: jó üzletet) keresőknek emberpróbáló vállalkozásukhoz. Mert aranyat keresni jövedelmező lehet, ám az aranyásókat ruhával és ásóval ellátni még inkább az... (Ahogy a közismert urban legend szerint Levi Straussék is abból gazdagodtak meg, hogy szegecseléssel erősített vászon nadrágokat adtak el a Klondike-nak nekivágó bátraknak.) Ezt találta fel újra a modern korhoz igazítva a Lockheed: nem elad, hanem szolgáltat.

Az infrastruktúra első eleme a Parsec nevű ciszlunáris (a Föld és a Hold közötti) térben használható kommunikációs és navigációs hálózat. A Crescent üzemelteti a hálózatot, aminek elemeit a Lockheed tervezi és építi. Az első műholdat 2025-ben tervezik fellőni, hogy még a NASA Artemis III programja előtt pályára álljon. (Az Artemis küldetés célja, hogy ismét embert juttassanak a Holdra. A projekt egyes technológiai vetületeivel korábban itt foglalkoztunk.)

A Lockheed nagyon komolyan veszi az új irányt: a cég CEO-jának Joe Landont (még véletlenül sem Jack Londont) nevezték ki, aki eddig alelnökként a vállalat kereskedelmi űrprojektjeinek stratégiájáért és üzletfejlesztéséért felelt. Landontól amúgy sem áll messze a téma: a 2010-es években a Planetary Resources céget vezette, amely aszteroidákon akart bányákat nyitni. (A projekt nem valósult meg, és a vállalkotást azóta fel is vásárolta egy űr-blokklác megoldásokat fejlesztő cég, a ConsenSys.)

A piaci igény szülte...

Landon azt nyilatkozta a TechCrunchnak, hogy a vállalkozást az ügyfelek igényei szülték. Míg korábban az ügyfelek (ami főleg a NASA-t jelentette) megvették, amire szükségük volt, most nem akarnak vásárolni, hanem csak az eszközök nyújtotta képességet akarják megszerezni, amíg arra szükségük van. Például űrkutatási infrasturktúrát  – "as a service" alapon. Landon nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy a Lockheed azért szervezte ki ezt a tevékenységet egy önálló cégbe, mert maga a Lockheed-szervezet a gyártásra (és az ahhoz kapcsolódó kutatásra) van kondicionálva, a szolgáltatás pedig egészen más működést kíván.

A Crescent szolgáltatásai között a Parsec-hálózat csak a kezdet. Terveznek energiaellátással és mobilitással kapcsolatos szolgáltatásokat is. A leányvállalatban termeli majd a reménybeli nyereséget például a General Motorsszal közösen fejlesztett autonóm holdjáró.

A Hold gazdasági kiaknázása körül lassan akkora a hájp, mint a mesterséges intelligencia körül, miközben senki sem tudja (ahogy az MI-nél sem), hogy milyen hozadéka lesz az erőfeszítéseknek. A piacot sokáig szinte kizálólag a NASA mozgatta, amely egy ideje azzal igyekszik csökkenteni projektjei költségeit, hogy azokba bevon magáncégeket – a SpaceX-től az Astroboticon, a Tyvak Nano-Satellite Systemsen vagy a Sierra Nevada Corporationön át természetesen a Lockheed Martinig minden fontos vállalat ott nyüzsög. Mára beindultak a magánkezdeményezések is, melyeknek egyre nagyobb része – a McKinsey egy tavaly megjelent tanulmánya szerint a magánbefektetések 10-15 százaléka – a Hold gazdasági kiaknázására irányul.

Ötletből nincs hiány, hogyan lehetne a Holdat hasznosítani. Többször is írtunk például a Lonestar Data Holdingsról, amely szuperbiztonságos adatközpontokat telepítene a Holdra. És ha az általános mesterséges intelligencia fejlődése nem kap gellert, még emberéletet sem kockáztatni, mert majd az intelligens robotok elvégzik, amit kell. Amilyen híreket olvasni az MI-ről, ehhez már legfeljebb csak a "moon walk" hiányzik a tudástárukból, de azt is pillanatok alatt elsajtíthatják például az alábbi remek oktatóvideóból – különs tekintettel a zokniigazításra!