A tőzsdei világban nem feltétlenül értékelik az örök álmodozókat, a tudományos fantasztikus könyvek lapjaira kívánkozó kísérletekre dollármilliókat költő különcöket. A Google egyik alapítója, Larry Page pontosan ilyen figura, mégis megtalálta a módját annak, hogy anélkül nyugtassa meg a befektetőket, hogy vállalatánal teljesen fel kelljen számolnia a bizonytalan kimenetelű, akár évtizedes távlatokban értelmezhető projektek támogatását.

Egyszerű, mint az ABC

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt a keresőóriás némi meglepetésre átfogó átalakítást jelentett be. Ennek keretében alakult meg az Alphabet, amely a cég összes tevékenységét egybefogta. Az új holdingban ugyanazok az elemek szerepeltek, ám a struktúra a korábbinál lényegesen átláthatóbb működést ígért. Az Alphabet megalakulásával a Google néven tovább üzemelő, lecsupaszított egységnél maradt az alaptevékenység, a ködösebb, rizikósabb kísérletek, fejlesztések pedig kisebb darabokban az Alphabet közvetlen irányítása alá kerületk.

Az Alphabet struktúrája (forrás: Ars Technica)

Korábban a Google stratégiáját rendszeres kritika érte azért, mert a cég nagy kedvvel invesztált olyan kísérleti fejlesztésekre, amelyeknél a befektetők nem láttak rá, hogy pontosan mennyibe kerülnek, illetve mikor és milyen nagyságrendű bevételnövekedéshez tudják hozzásegíteni a cégcsoportot ezek a hosszabb kifutású projektek. A lépést láthatóan értékelték a befektetők, mert alig néhány hónappal később, az új vállalatcsoport történetének első negyedéves jelentésekor már a legértékesebb vállalat címét is elhódította az egykori Google.

Áldozatok és súrlódások

Az új felállásban elvileg minden egyes területnek igazolnia kell létjogosultságát, azaz legalább azt megmutatni, hogy mikortól és milyen feltételek mellett fordulhat gazdaságilag termőre egy-egy téma. A teljes átláthatóságtól azonban még messze vagyunk, hiszen ilyen részletességgel most sem kapnak információkat a befektetők. Ugyanakkor tagadhatatlanul tisztult a kép, és az is egyértelmű, hogy az alaptevékenység jó ideig dominálni fogja az other bets gyűjtőnévvel ellátott projektetket, amit magyarra kicsit szabadon leginkább egyéb ötleteknek fordíthatnánk.

A transzparencia és az üzleti fókusz erősítésének egyik kézzel fogható bizonyítéka volt a robotkutyák fejlesztésének ejtése. A bizarr szerkezetek a 2013-ban felvásárolt, robotikai kutatásokat végző Boston Dynamics révén kerültek a Google-höz, ám az Alphabet vezetősége nem tartotta üzletileg is kifizetődőnek a fejlesztések további finanszírozását. A hírek szerint az egység képtelen volt teljesíteni a bevételi célokat, és abban sem bíztak házon belül, hogy a következő években piacosítható termékekkel állhatna elő, ezért eladási listára került.

Nem alakultak a legjobban a dolgok egy másik szerzeménnyel, az okos termosztátokkal "házaló" Nestnél. A több mint 3 milliárd dollárért felvásárolt vállalkozással nagy tervei voltak a Google-nek, többek között a hányatott sorsú okosszemüveg gondozását is erre a divízióra bízták. Az év elején azonban már látszott, hogy nem lesz egyhamar aranybánya a Nestből. A startup egykori alapítója, Tony Fadel azóta távozott is az Alphabet kötelékéből, miközben több részterület, így a Google Glass is visszakerült a lecsupaszított Google hatáskörébe. Utóbbi ráadásul bejelentett egy új otthoni okos eszközt, amely kifejezetten a Nest portfóliójába illene, azaz kőkemény rivalizálás folyik tulajdonképpen házon belüli.

Marad hely az álmoknak

Bármennyire is üzletiesedett az Alphabet hozzáállása a vállalatvezetés korábbi, meglehetősen laza felfogásához képest a kísérleti projekteket illetően, még mindig van hová fejlődni. Szakértők a Facebookot hozzák fel példaként. Ott sem bánnak szűkmarkúan a különböző extravagáns ötletekkel, de a közösségi hálózatnál szigorúan be vannak skatulyázva a tervek, attól függőan, hogy azokból három-, öt- vagy tízéves távlatban látnak üzleti megtérülést.

Valamiféle szigorúbb menetrend felállításáról egyébként szó van az Alphabetnél is. A részvényeseknek tartott első találkozón azt ígérték, hogy maximum három éven belül minden a helyére kerül, legalábbis abban a tekintetben, hogy egy-egy témát érdemes-e tovább vinni. Amelyiknél nem látszik, mikor éri el a profitabilitási szintet, az lapátra kerül.

Bár ez a három év kicsit soknak tűnik, egyelőre bőven dübörög annyira jól a keresőbiznisz, hogy a befektetők türelmesek maradjanak, és akár még örülni is tudjanak annak, ha például egy remekül megírt algoritmus tönkreveri a világ egyik legerősebb gójátékosát.