Támadnak a robotok, és elveszik a munkánkat! A digitalizáció hatásának közép- és hosszú távú előrejelzésére többféle modell is született, de a rövid távú hatások – például a társadalmak elöregedése miatt is egyre nagyobb problémákat okozó munkaerőhiány – nehezítették a tisztán látást. Most egy amerikai kutatás megmutatta, hogy mennyire nem láttuk a fától az erdőt.

A Commercial Café a hivatalos amerikai munkaerőpiaci statisztikák adataira támaszkodva megvizsgálta, mi történt az elmúlt tíz évben a világ egyik legfejlettebb gazdaságában. És hogy miért érdekes ez globálisan? Mert ami Amerikában lezajlik, az kisebb-nagyobb késéssel általában globálisan is bekövetkezik.

Nem újdonság, hogy a technológia hat a munkaerőpiacra. És az sem, hogy ez világszerte komoly félelmeket gerjeszt. Ennek nyomán terjedtek el olyan vélemények, hogy a jövőnket a STEM-szakmák biztosítják, vagy hogy a technológia fölöslegessé teszi az emberi munkát. Aztán amikor valaki ezeket az állításokat adatokkal is próbálta bizonyítani, kiderült, hogy a válaszok közel sem ennyire egyértelműek.

Nem a szakmák eltűnésétől kell félni

A Commercial Café kutatása 2009-től követte nyomon az adatokból az egyes szakmákban bekövetkező mozgásokat, és egyértelmű kapcsolatot tudtak kimutatni a technológiai változás és a munkaerőpiac mozgásai között. Volt olyan szakma, amelynél az állások négyötöde eltűnt (és velük együtt cégek is), és minden esetben lehetett közvetlen vagy közvetett kapcsolatot találni a technológiai fejlődés, a digitalizáció és a változás között.

Miért tűnt el például a mezőgazdasági munkásokat toborzó munkaközvetítők 80 százaléka? Mert az egyre nagyobb munkaerőhiány miatt a mezőgazdasági vállalkozások felgyorsították a termelés automatizálását, ami fölöslegessé tette a munkások jelentős részét – és nem mellesleg növelte a hatékonyságot. Ez azonban összesen kevesebb mint ezer embert érintett az Egyesült Államokban.

Sokkal nagyobb tömegeket érintett viszont a telekommunikációs csatornák fejlődése: tíz év alatt megszűnt a telefonos operátor munkahelyek 77 százaléka. Hasonlóképpen a technológiai fejlődésnek köszönhetően vált fölöslegessé sok százezer titkárnői és más adminisztratív munkakört betöltő dolgozó (58 százalékos csökkenés). Arról már nem is beszélve, hogy ma már elvétve találni órást, fotólaboránst stb.

Az már a technológiai fejlődés sebességét mutatja, hogy az utóbbi tíz évben a számítógépes operátorok 63 százaléka is fölöslegessé vált. Pedig még 2009-ben is közel százezer ember dolgozott ilyen munkakörben.

A legnagyobb csökkenés összességében az ipari szektor munkahelyeit sújtotta. Volt olyan szövetségi állam, ahol egy iparágban a dolgozók 96 százalékának kellett új szakma után néznie. De a tendencia más szektorokat sem hagyott érintetlenül: a kereskedelmi szektorban például még olyan – viszonylag fiatal – pozíciók is nagy tömegben szűntek meg, mint például a telemarketinges.

A mozigépészek számának alakulása az USA-ban
 

(Forrás: ITIF)

Az amerikai mozigépészek története akár modellértékű is lehet a technológiai változás hatására. A múlt században a 20-as évek végén feltalált hangosfilm fénykorának kezdetén, az 1940-es években kb. 31 ezer mozigépész vetítette a filmeket az USA-ban. Kaliforniában akkoriban egyenesen ez volt az egyik legjobban fizetett szakmunka. De jött a televízió, amely fokozatosan elhódította a nézők nagy tömegeit a mozitól – és csökkentette a mozigépész szakma értékét. Aztán pedig jöttek a multiplexek, ahol sokszor már nincs is külön gépész, hanem a mozivezető egymaga indítja a termekben a digitális technikával vetített filmeket. Ma az egész USA-ban legfeljebb néhány százan űzhetik ezt a szakmát, de valószínűleg már ők sem sokáig.

De egészen más a lényeg!

Ezek persze szomorú dolgok, mert nem mindenkinek adatik meg kora vagy képességei miatt, hogy az igényeit kielégítő új szakmát szerezzen. Ez azonban így volt, mióta világ a világ. Ennél sokkal érdekesebb – és a technológia hatását vizsgálva fontosabb is –, hogy teremtődnek-e új munkahelyek.

Az ITIF (Information Technology and Innovation Foundation) készített egy tanulmányt, amely azt vizsgálta, hogy az USA-ban 1850 és 2015 között hogyan alakult a technológiai változás miatt megszűnő és létrejövő új munkahelyek aránya (angol terminusban churn rate). Ebből az derül ki, hogy az USA-ban soha nem volt olyan jó helyzet, mint a 2010-es években.

Míg az 1850 és 1870 közötti időszakban 50 százalékkal több munkahely szűnt meg, mint amennyi keletkezett, a múlt században a 20-as évektől a 80-as évekig 25 és 35 százalék között mozgott. Ebben az időszakban a legmagasabb az 1950 és 1960 közötti időszakban volt a differencia, akkor a 35 százalékot is meghaladta.

A megszűnő és keletkező munkahelyek aránya (churn rate), 1850-2015

(Forrás: ITIF)

1980 után azonban visszaesett 20 százalék közelébe, majd a 2000-es években 14 százalékra. A 2010-es évek első felében azonban már csak 6 százalék volt a különbség. Azaz a technológiai innováció következtében sokkal kevesebb nettó munkahely szűnt meg, mint az azt megelőző másfél évszázad alatt bármikor.