Az Ipsos a Vodafone Institute megbízásából végzett felmérést 9 ország mintegy 9 ezer állampolgárát bevonva. Az Ipar és foglalkoztatottság című elemzés a Digitalising Europe tanulmány második részeként jelent meg, és elsősorban arra fókuszál, hogy a világ különböző térségeiben hogy vélekednek az emberek országuk és saját maguk felkészültségéről a technológia fejlődésével és a digitalizáció elterjedésével kapcsolatban.

Pesszimista hangulatban

Ami a makroszintet illeti, ott a vizsgált területek között markáns különbségeket lehet felfedezni, de általánosságban elmondható, hogy a lakosság saját országát inkább a lemaradók közé sorolja az elért digitalizációs eredmények alapján.

Ahogy a fenti grafikonon is látható, a legpesszimistábbnak a németek mutatkoztak, akiknél a megkérdezettek közel 60 százaléka szerint alulteljesít az ország nemzetközi összevetésben. Az Egyesült Államok képviseli a középutat, ahol ugyanannyian teszik átlag fölé, illetve alá a digitalizáció jelenlegi állapotát. A legoptimistább nemzet ebből a szempontból a svédeké, ahol csak minden hatodik állampolgár szerint vannak lemaradásban a témában.

Egyénre bontva se jobb, csak más a helyzet

Amikor a kutatók a megkérdezettek saját képességeiről és helyzetéről kérdezték az embereket, a grafikonok némileg más képet mutattak. A válaszadók 85 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkakörében szüksége van bizonyos digitális készségekre, miközben ezzel párhuzamosan 56 százalék vallotta be, hogy ehhez képest tudása nincs a megfelelő szinten.

Bizonyára kulturális különbségek is szerepet játszanak abban, hogy amíg a kínaiak országukat inkább az élenjáró nemzetek közé tették, egyéni szinten már sokkal pesszimistábbnak mutatkoztak. Kínában a válaszadók 78 százaléka mondta azt, hogy szüksége van digitális készségei fejlesztésére. Ehhez képest ugyanez az USA-ban csak 42 százalékot mutat, de a fenti grafikonon legrosszabbként rangsorolt Németországban is csak 43 százaléknyian gondolták úgy, hogy van mit tanulniuk a témában.

A fentebbi arányok annak fényében még érdekesebbek, hogy amikor a munkahelyi felkészítésről, továbbképzési, fejlődési lehetőségekről van szó, ott is az ázsai térség áll az élen. A Kínában és Indiában dolgozók nagyjából 60 százaléka mondta azt, hogy heti egy óránál több idő jut munkahelyén a digitális képességek fejlesztésére. Ehhez képest a kutatásba bevont európai országokban ugyanez az arány 15-25 százalék között mozog. Ha ugyanezt a kérdést a munkaidőn kívüli időszakra vonatkoztatjuk, ott teljesen hasonló ellentétek rajzolódnak ki: Kínában és Indiában sokkal többen és többet foglalkoznak képességeik fejlesztésével, mint az európai országokban.

A megkérdezett szakértők szerint két oka van annak, hogy az európaiak kevésbé hajlamosak készségeik fejlesztésére. Először is, az új készségek megszerzésére irányuló erőfeszítést nem követi kellő elismerés vagy pénzügyi javadalmazás. Másodsorban Európában még mindig az az elképzelés uralkodik, hogy mindenki egy állást választ egész életére. Ezzel szemben Kína és India lakossága az elmúlt években közvetlen hasznot húzott a digitalizáció gyors fejlődéséből.