Az állatok inspirálta robotok rendszeresen felbukkannak a hírekben: a legismertebbek talán a Boston Dynamics vagy az MIT fejlesztései, de legutóbb például galambra hajazó kínai drónokról írtunk, amelyek még a valódi állatokat is képesek voltak megtéveszteni. A legújabb a Stanford és a Lausanne-i Egyetem (EPFL) mérnökeinek közös munkája, egy olyan drón, ami ezúttal a pókok és a darazsak megfigyelésére épül: a szóban forgó rovarok a saját testtömegük sokszorosának megfelelő zsákmányt képesek egyik helyről a másikra szállítani, méghozzá úgy, hogy – mivel megemelni nyilvánvalóan nem képesek – erős szorítással és kiváló lábmunkával vonszolják a terhet árkon-bokron keresztül.

Adjatok egy szilárd pontot, hol lábamat megvethetem

A FlyCroTug néven hivatkozott apró robotok nagyjából tíz dekát nyomnak, miközben ennek közel negyvenszeresét, majdnem négy kilogrammos tárgyakat is képesek mozgatni. A technikájuk olyan egyszerű, mint amilyen hatékony: rácsatlakoznak a kiválasztott objektumra egy kis horgony segítségével, odébb repülnek, megvetik a lábukat, majd egy csörlővel maguk felé mozgatják a cuccot. A folyamat elsőre lassúnak és körülményesnek tűnhet, ám figyelembe kell venni, hogy sok esetben a gyorsaság nem lényeges szempont: vegyünk például egy olyan felhasználást, amikor a tulajdonos reggel elmegy dolgozni, a kis drónoknak pedig egy egész napjuk van rá, hogy rendet rakjanak a lakásban.
 

A többes szám azért is indokolt, mert a kis méretű robotok össze is dolgozhatnak a nehezebb vagy bonyolultabb feladatok elvégzésében: ahogy a fenti videó bemutatja, ketten egy ajtót is ki tudnak nyitni olyan módon, hogy egyikük a kilincset kezeli, a másik pedig magát az ajtót mozgatja. Ahogy a fejlesztésről kiadott közleményben az EPFL egyik kutatója is kifejti, a drónokat alapértelmezett módon olyan repülő szerkezeteknek tartjuk, amelyek elsősorban megfigyelést végeznek. Ezzel szemben, a rovarok mintájára, a repülés mellett akár sétálhatnak, mászhatnak, felvehetnek dolgokat, és azokból más dolgokat építhetnek, mindehhez pedig együtt is dolgozhatnak a többiekkel.

A Science Robotics oldalán megjelent publikáció most bemutatta, hogy ezt a gyakorlatban is meg lehet valósítani, ez pedig lehetőséget ad rá, hogy az apró gépek olyan feladatokat végezzenek el a jövőben, amelyeket jellemzően a humanoid, vagy legalábbis a jóval nagyobb méretű robotokhoz szokás rendelni. A méret egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy sok kicsi robot be tud jutni olyan helyekre, ahová egyetlen nagy szerkezet nem lenne képes, miközben a helyszínre érve praktikusan ugyanazt a munkát végzik el, amit a termetesebb kolléga végezne, ha lenne rá módja. Ez a tanulmány szerint sok mindent jelenthet a törmelék eltakarításától a mentési akciók támogatásáig.
 

Bár hasonlóan kicsi és könnyű drónokat már számos műhelyben kifejlesztettek, a kutatók úgy látják, hogy a fizikai környezettel való interakcióra csak nagyon kevés modell képes. A kutatások távlati célja éppen az lenne, hogy széles körben hozzáférhetővé tegyék a hasonló funkciók létrehozásához szükséges készleteket, vagyis a különféle csatlakozási mechanizmusok ott legyenek minden fejlesztő eszköztárában. Ilyen többek között a puha és kemény felületeken való megkapaszkodás a gekkók tappancsát másoló, a gyenge molekuláris kölcsönhatásra épülő kialakítás vagy pici fémhorgok segítségével, kiegészítve a vízszintes haladást lehetővé tévő kerekekkel.

A jövőbeni tervek a drónok autonóm vezérlésének fejlesztését célozzák, ezen kívül annak a logosztikai rendszernek a kidolgozását, ami biztosítaná a drónok csapatainak együttes irányítását.