Az úgynevezett Zoom-fáradtság ma már egy létező és jól meghatározott jelenség. Akik részben vagy egészben otthonról dolgoznak, azok sokszor kénytelenek napi több órát a számítógép kamerája előtt tölteni, a videokonferencia-alkalmazások gyakori és kritikátlan használata pedig nem csak frusztráló és kontraproduktív dolog, de a munkavállalók bizonyos részénél nyilvánvaló lelki és fizikai tüneteket okoz. Szorongást okozhat a folyamatos, mégsem valódi szemkontaktus fenntartása, az idegrendszert leterheli a kép-hang aszinkronitás, és kutatások igazolják, hogy a videós interakció során kevésbé törődünk mások mondanivalójával, sőt kevésbé bízunk meg bennük a valódi találkozásokhoz képest.

A szakemberek a videokonferencia-rendszerek tervezési hibájaként azonosítják a természetellenes látványt, a mobilitás drámai csökkenését és a kognitív terhelés növelését is, egy 2021-es kutatás pedig megállapította, hogy a Zoom-fáradtság kialakulása nem függ össze az online megbeszélések hosszával – a kimerülés oka egyszerűen annyi, hogy az idegrendszerünk alapértelmezett módon utálja a zoomolást. Persze az ilyen vizsgálatok jellemzően a felhasználók saját beszámolóira épülnek, akik maguk határozzák meg, mennyire érzi magát kimerültnek. Ebben jelent újdonságot egy osztrák kutatók által jegyzett kísérlet, amelynek során meg is mérték az emberek fizikai reakcióit.

Hasznos kiegészítő, de annál nem több

Az októberben közzétett tanulmányban egyetemi hallgatók agyi és szívtevékenységét figyelték a fejükre és a mellkasukra erősített elektródák segítségével, miközben részt vettek egy 50 perces előadáson. A társaság egyik fele személyesen, másik fele pedig videokonferencia keretében kísérte figyelemmel az eseményt. A kutatók az eredményeket értékelve arra jutottak, hogy az utóbbi erősebb fáradtságot, figyelmetlenséget és lehangoltságot okozott a személyes előadásokhoz képest. Mivel 50 percnyi videózás után már jelentős változások voltak megfigyelhetők az alanyok a fiziológiai és szubjektív jellemzőiben, mindenkinek azt javasolják, hogy az ilyen helyzetekben 30 percenként tartson szünetet.

Az IEEE Spectrum beszámolója Rene Riedlt, az FH Oberösterreich professzorát idézi, aki a tanulmány egyik szerzőjeként a személyes interakció kiegészítésére javasolja a videokonferenciázást, de semmiképpen sem annak helyettesítésére. Szerinte a Zoom-fáradtság személyes hatásai messze túlmutatnak a sima fáradtságon, mivel az érintettek megnövekedett stressz-szinttel, termelékenységük csökkenésével és az elidegenedés érzésével is szembesülnek. Tágabb összefüggésben a túlzásba vitt videózás éppen hogy rombolja az együttműködés minőségét, az árnyalt nonverbális jelzések hiánya pedig csökkenti kommunikáció gazdagságát, és nehezíti a beszélgetésekbe való értelmes bekapcsolódást.