Ahogy Pat Gelsinger, az Intel vezérigazgatója a negyedéves eredmények közzétételekor ígérte, megtartották az Intel befektetői találkozóját. A vezérigazgató mondott fájdalmasat és meglepőt is a jövőről. Ami a befektetőknek fájdalmas lehetett: már 2022-ben csökken, majd évekig 51-53 százalékos szinten marad a haszonkulcs (tavaly még 58 százalék volt). Csiphiány van (az első negyedévre beígért Arc grafikus csipeknek is csak a notebookokba szánt verzióját tudja piacra dobni a vállalat, az asztali változatot a második félévre halasztotta), ezért új technológiákba és gyárakba kell fektetni. De ha minden összejön, 2025-től ismét javul a vállalat nyereségessége.

Őrült ötlet, de van benne rendszer?

A távolabbi kilátások viszont annál szebbek. A folyó üzleti évre szolid, 1,7 százalékos bevételnövekedést vár a vállalat, de 2023-2024-re a növekedés lényegesen felgyorsul, bár továbbra is egy számjegyű lesz. 2025-26-ra azonban már a 10-12 százalékos szintet is elérheti, azaz addigra beérnek a Gelsinger által beígért, bejelentett vagy már el is kezdett beruházások és felvásárlások. A bővölés finanszírozásról az Intel "Varga Misijének" kell majd gondoskodnia. David Zinsner, a cég új pénzügyi igazgatója, aki a korábbinál nagyobb pénzügyi fegyelmet ígért, azt mondta, hogy a finanszírozáshoz szükség esetén bevonnak külső tőkét és támogatásokat is (a Biden-adminisztráció a félvezetőiparnak 52 milliárd dolláros támogatási keretet szeretne megszavaztatni a képviselőházzal.)

Gelsinger előállt egy ötlettel az ARM-ügy rendezésre is. Mint a Bitport is megírta, az Nvidia látva a szabályzó hatóságok ellenállását a közelmúltban végleg feladta, hogy megvegye a brit csiptervező céget. Az Intel számára jó forgatókönyv lenne a SoftBank tervezett megoldása, a tőzsdére vitel. De van egy régebbi terv is, amit érdemes lenne felmelegíteni, mondta: létre kellene hozni egy konzorciumot – természetesen az Intel részvételével.

Az Intel nem jelentős ügyfele az ARM-nak, de bizonyos területeken használja a technológiáit. Ez azonban változóban van, mert az ARM technológia része lesz a tavaly felállított Intel Foundry Services (lényegében bérgyártást végző) részlegnek. Ha létrejönne egy konzorcium, valószínűleg szívesen beszállna valamilyen módon az Intel is, hangsúlyozta Gelsinger.

Rövid távon a csiphiányról, hosszabb távon a passzátszélről szól

A Gelsinger által felmelegített ötlet még világosabbá teszi: a globális csiphiányra adott válaszon is múlik, hogy az elkövetkező 5-10 évben ki fújja a passzátszelet a technológiai iparban. De arra is utal, hogy önmagában az kevés lesz, hogy még több gyárat-gyártósort állítanak üzembe. Ahhoz fejlesztési és gyártási szellemi háttér (szürkeállomány) is kell.

A csipgyártás (és nem csak a tervezés) ugyanis tudásintenzív szegmens. Nem elég, hogy valahol van olcsó munkaerő, a gyárak üzemeltetéséhez sok és magasan képzett speciális szakember kell. (A 2000-es években keringtek olyan pletykák, hogy bizonyos gyártási kapacitásait Magyarországra hozta volna az Intel, de nem látta megnyugtatónak a szakemberkínálatot.) A Nikkei beszámolója szerint a tajvani félvezetőgyártók sorban állnak a végzett mérnökökért. A PhD diplomát szerzők sokszor azonnal magas beosztásban kezdenek a cégeknél. Az egyik nyilatkozó elmondta az üzleti lapnak, hogy nem csak HR-esektől, hanem cégvezetőktől is rendszeresen kap megkereséseket.

Az iparág szereplői világszerte ezres-tízezres nagyságrendben vesznek fel embereket. Tajvanon, a csipgyártás egyik fellegvárában két éve 225 ezer ember dolgozott a félvezetőiparban, tavaly év végén már 290 ezer, de akár holnap fel tudna szívni több tízezer új szakembert.

Eközben ezerrel megy az agyelszívás: Kína, de a tengerentúli (értsd: amerikai) vállalatok is csábítják a tajvani szakembereket. A Nikkei össze is számolta: a globális gyártók összesen 370 milliárd dollárnyi beruházást jelentettek be, és ezeket az új egységeket fel kell tölteni szakemberrel. A tajvani kormány az elszívást átmenetileg adminisztratív eszközökkel ellensúlyozta: a Covid-19-re hivatkozva megtiltotta a munkavállalást a szárzaföldi Kínában.

Az összeállításból az is kiderül, hogy ez a helyzet le fogja lassítani az innovációt. A csiptervezésbe beszállni kívánó startupok, legyen bármennyire innovatív az ötletük, nem tudják megfizetni a szakembereket, akik akár 70 százalékkal is többet vihetnek haza egy globális gyártótól.