2015-ös óta az idén már negyedszer rendezték meg a budapesti Brain Bar fesztivált, amely saját meghatározása szerint a tudományos, technológiai, üzleti, kulturális és politikai szféra ismert szereplőinek bevonásával ad lehetőséget a jövő megosztó, ellentmondásos vagy félreértett kérdéseinek bemutatására. A Brain Bar tematikája valóban nagy csomó ilyen területet igyekezett lefedni, az általunk is gyakran tárgyalt témák közül szó volt például a robot-ember interakcióról, az MI morális kérdéseiről, az adatgazdaságról, a startup-kultúráról vagy akár a technológiai monopóliumok elleni küzdelemről.

A negyedik Brain Bar programja valóban az eddigi legerősebb volt, még akkor is, ha a legnagyobb név, Peter Thiel technológiai befektető fellépése zártkörű volt. A szervezők ebben ez évben is ingyenes belépést biztosítottak a diákok és tanáraik számára, akik az esemény három napján kétezer regisztrációt jegyeztek az állítólagosan tízezres közönségből. Bár nem vagyunk biztosak benne, hogy a helyben váltott napi jegy mindenkinek megérhetett 50 ezer forintot, ahhoz kétség sem fér, hogy a környéken tényleg senki nem hozott még össze ilyen színvonalú ismeretterjesztő rendezvényt.

A fejlődés nem értelmezhető a választás szabadsága nélkül

A Brain Bar első előadását Margrethe Vestager, az Európai Unió versenypolitikáért felelős biztosa (fent a Brain Bar felvételén) tartotta, aki a technológiai óriáscégek megrendszabályozásáról beszélt. A dán politikus nevéhez fűződik a Google-re kiszabott, 2,4 milliárd eurós, illetve az Apple-től követelt rekord nagyságú, 13 milliárd eurós büntetés, de időnként más multik kapcsán is leírhattuk a nevét sok számjegyű összegek kíséretében.

Vestager szerint éppen most válik valósággá mindaz, amit a Blade runner című klasszikus scifi 35 évvel ezelőtt felvonultatott, ezért mostantól nem árt az óvatosság – utalva a rendezvény egyik fő attrakciójára, a Sophia nevű humanoid robotra, amely lassan tényleg hozza a Philip K. Dick regényében szereplő androidok szintjét. Bár a fejlődés nyilvánvaló előnyökkel jár, érdemes megfontolni, hogy milyen árat kell érte fizetnünk – nem véletlen, hogy ez a kérdés az idei Brain Bar előadásai és beszélgetései során többször is felbukkant, ha nem éppen ez volt a prezentációk központi témája.

A szabályozás általában a technológiai fejlődés vagy a jövőkutatás olyan területe, amely megkerülhetetlen kérdéseket vet fel, de sokkal kevesebb szó esik róla, mint magukról a fejlesztésekről. (Ugyanígy a szabályozási kísérletek kudarcaival szemben is lényegesen kisebb a türelem, mint a technológiai jellegű kudarcok vagy túlkapások esetében.) Margrethe Vestager előadásából ha mást nem is, az uniós szabályozás célját mindenképpen megismerhette a közönség: ez pedig lényegében a döntési szabadság, illetve az Európa méretének megfelelő érdekérvényesítési képesség megőrzése.

Az utóbbi kérdés elég egyszerű: az Európai Unió egy 500 millió fős, jól kitömött piacot jelent, így Vestager szerint a technológiai óriáscégeknek felesleges úgy tenniük, mint aki megdöbben, ha egy ekkora piac saját feltételeket támaszt velük szemben. A döntési szabadság védelme, ami az EU legújabb általános adatvédelmi rendeletét (GDPR) is életre hívta, a digitális technológia talán legfontosabb mellékhatását kezelné, a társadalmi értékekhez igazítva a technológiát.

A döntési szabadság feladása alatt már régen nem a kéretlen leveleket és hasonló kellemetlenségeket kell érteni, hiszen az utóbbi időben a gyakorlatban is megmutatkozott, hogy a felhasználók millióira skálázható, algoritmikus támogatással lezavart online kampányok már a demokrácia intézményeit veszélyeztetik. Feltételezve, hogy a demokrácia valamivel többet jelent a szavazgatásnál – az EU-biztos szerint egyébként a Brain Bar is jó példa a véleménynyilvánítás és a szabad párbeszéd lehetőségére. A "tech titánok" eddig azt csináltak az adatokkal, amit csak akarnak, ennek azonban most vége – szögezte le.

Az EU jogalkotási prioritásai között szerepel a mesterséges intelligencia és a robotika adatvédelmi, digitális jogi és etikai szabványainak kidolgozása is, vagyis a GDPR tényleg egy komplex szabályozási környezet első (és minden bizonnyal változó) eleme. A GDPR-rel kapcsolatban Margrethe Vestager ismét elmondta, hogy az új technológiák lehetőségeit csak a bizalomra (vagyis a felhasználók saját adataik felett való kontrolljára) építve lehet kihasználni, ennek megteremtéséhez pedig megfelelő szabályozásra és a szabályok betartatására van szükség.