A koronavírus-járvány hozadékaként egyre több vállalat érzett rá a távmunka gyönyöreire. A kényszerből követendő irány lett még az olyan globális vállalatoknál is, mint a Facebook vagy a Twitter. Zuckerberg hangzatos terve például az, hogy öt év múlva a dolgozók fele otthonából termeli a Facebook profitját.

A nagy hurráoptimizmusra gyorsan jött az ellenreakció. Szakértők szinte egyöntetűen figyelmeztetnek: ami összeszokott csapatokkal és bevált, rutinszerűen futó folyamatokkal működött, egy szervezeti átalakulás után katasztrófába torkollhat. Emellett a távmunkázás a munkavállalók karrierjére is negatívan hathat.

A dolgozókra gyakorolt negatív hatásokat most egy amerikai technológiai újságíró is összefoglalta. Sean Blanda szerint téves feltételezés, hogy a távmunkával a munkavállaló is egyértelműen nyer.

Kockázatos a vállalatnak, kockázatos a dolgozónak

Az ellenérvek összefoglalása így hangzik: a távmunka miatt a munkavállaló kitettebb lesz a kiszervezés veszélyének, csökkenti a munka jelentőségét, frusztráló kikerülhetetlen bürokráciával jár, és akadályozza is a szakmai karrier kiteljesedését. De nézzük sorban!

1. A távmunka demokratizálja, de devalválja is a tehetségekhez való hozzáférést. A távmunka miatt egy jól fizetett amerikai vagy európai munkavállalónak egyik napról a másikra azzal kell szembesülnie, hogy a globális munkaerőpiacon versenyez, ami elkezdi lefelé hajtani az árakat. Hogy miért? Egyszerű: mint egy 2014-es globális kutatás kimutatta, akkoriban az USA-ban az átlag IT-s fizetés évi 55 ezer dollár, Indiában pedig 1600 dollár volt. Bár az arányok azóta változhattak, de a jelentős földrajzi különbségek továbbra is fennállnak.

2. A légüres tér veszélye. A távmunka a vezetők számára ideális lehet, mert csak egy dologgal kell foglalkozniuk: mennyi feladatot végzett el az adott alkalmazott aznap? Semmi más nem számít. Egyfelől igaz, hogy valóban tiszta helyzeteket is teremthet. De a munkának csak az egyik kritériuma a konkrét feladat kapcsán hozzávetőleg mérhető termelékenység.

Pozitívan nézve a távmunkás kicsit megszabadul a főnökétől, és a kollégáitól is függetlenedhet. Ez azonban elszigetelődéshez vezet, aminek az is a következménye, hogy a munkahelyi vezető könnyebben félreértelmezi vagy figyelmen kívül hagyja a távolról dolgozó beosztottja kezdeményezéseit, munkáját. A teljesítmény ugyanis magából a kimenetből soha nem ítélhető meg objektívan, csak ha a mögötte álló folyamatot is látjuk. Az elvesző kontextus pedig csökkenti az empátiát, ami a csoportkohézió végletes meggyengülésével jár. Atomizálódott csapattal pedig nem lehet csapatmunkát végezni. Ez hosszabb távon egy nagy szervezetre is rendkívül káros hatással lehet.

3. Megreked a szakmai karrier. Mindenkinek vannak fontos emberek az életében, akik egy jó tanáccsal, őszinte mondattal vagy épp személyes példával segítettek. A távmunkával egy nagyon fontos ismeretszerző forrástól esik el az ember, a megfigyeléstől. Attól, hogy ösztönösen követ számára szimpatikus viselkedési mintákat, gondolkodásmódokat, szemléletet stb. és sokkal nehezebben alakulnak ki azok a szakmai hálózatok, melyek a karrierépítésnek nagyon fontos eszközei.

4. Megtörik a vállalat fejlődési lendülete. A vállalat addig lehet biztos abban, hogy a távmunkába helyezett alkalmazottak tudják a dolgukat, amíg a folyamatok rutinszerűek. Megvannak a teljesítményt mérő számok és így tovább. De a piac változik, van egy váratlan válság, és a jól olajozott gépezetet más irányba kellene állítani.

Ezt távmunkával kicsit nehéz megugrani. Évi néhány személyes találkozással nem lehet új stratégiára átállítani egy nagy szervezetet.

5. Az egész gazdaságot átalakíthatja. Lehet vitatkozni, hogy jó vagy rossz, de a távmunka terjedése az egész gazdaságot átalakítja. Régen sok mindent el lehetett intézni egy folyosói beszélgetéssel. Most kell hozzá mondjuk egy Slack-fiók, ami pénzbe kerül. Eddig kávézóban, sörözőben, étteremben folytak összejövetelek, de a távmunkás inkább otthon főz valamit magának...

Hamis a kiindulópont

A távmunka apostolai hajlamosak megfeledkezni néhány dologról. Arról például, hogy a magánélet és a munka egy térbe való összefogása miatt óhatatlanul keresztezi egymást a két tevékenység. Nincs mindenkinek saját elkülönített munkaterülete, akár csak egy védett sarok otthon. És akkor még ott van az a probléma, ami a otthon dolgozó kisgyerekes szülőket sújtja: egy hároméves kisgyereknek nem lehet elmagyarázni, hogy a szülei ugyan ott vannak a közelében, de nem érnek rá vele foglalkozni, mert dolgoznak; videokonferenciáznak, csetelnek stb.

Ha ezekre az a válasz a HR részéről, hogy az alkalmazott keressen egy coworking irodát, akkor nagy a baj. Mi értelme ugyanis felcserélni a munkatársakat, akikkel személyes kapcsolatunk is van, idegen emberek laza közösségére, akiknek semmi érdekük, hogy együtt legyünk sikeresek?