William T. Gross még a 90-es években tette le a vévjegyét a technológiai ágazatban, amikor a Goto.com alapítójaként meghatározó szerepet játszott a kattintásalapú fizetési modell (pay-per-click, PPC) kialakításában és az online forgalom monetizációjában. Az üzletember most hasonlóan nagy dobásra készül a ProRata nevű startuppal, ami egy "AI pay-per-use" rendszerben kezelne bevételmegosztási ügyleteket, kifizetve azokat a kiadókat vagy magánszemélyeket, akiknek a munkáját valamilyen módon felhasználják a mesterséges intelligenciát fejlesztő vállalatok.

Gross szerint a jelenlegi helyzet elég egyértelmű: az MI-cégek a bolti tolvajokhoz hasonlóan gyűjtik be a világon fellelhető tudást, amit aztán megpróbálnak tisztára mosni. Az ilyen piaci szereplők általában azzal érvelnek, hogy a hatalmas adattömegre mindenképpen szükségük van a generatív MI-eszközök létrehozásának közérdekű munkájában, az adatok begyűjtése (data scraping, kb. adatlekaparás) pedig teljesen szabályos a publikus interneten, legyen szó szöveges állományokról, videókról vagy bármi másról. Ezt az érvelést Gross a Wired riportjában "baromságnak" nevezi.

A jogtulajdonosok álláspontja ugyanis egyértelmű: a nyilvánosan hozzáférhető tartalomnak is vannak felhasználási szabályai, az MI-fejlesztők pedig pénzt keresnek az ő munkájukból. A mesterségesintelligencia-vállalatok ellen indított perek özönével azonban már lehetetlen lépést tartani, és Gross úgy látja, hogy nem is ezek jelentik a megoldást: a ProRata olyan algoritmusokat szabadalmaztat, amelyek megoldást kínál, amelyek a források százalékos hozzárendelésével elemzik az MI kimeneteit, és lehetővé teszik az ennek megfelelő kifizetések lebonyolítását is az érintettek felé.

Nemcsak a bevételek miatt érdekes

Mivel a ProRata szöveges, képes, zenei vagy filmes komponensek azonosítására szolgáló eszköze a licencelt adatokra épül, széleskörű alkalmazása hozzájárulna az adatok minőségének megőrzéséhez is, amit alapvető jelentőségű dolognak tartanak az úgynevezett MI-hallucinációk és általában a rossz minőségű kimenetek visszaszorításában. A rendszer felépítése még bevallottan a kezdeti szakaszában jár, de a ProRata így is 25 millió dollárt gyűjtött össze olyan partnerektől, mint a Universal, a Financial Times vagy az Axel Springer, és népszerű szerzőkkel kötött megállapodásokat.

Érdemes megjegyezni, hogy a támogatók között olyan szakemberek is megjelennek, akik máskülönben méltányos felhasználásnak tartják a webes adatok felporszívózását a mesterséges intelligencia képzéséhez. Ők a Wired beszámolója alapján abban a tekintetben tartják hasznosnak a ProRata elképzelését, hogy az lehetőséget teremt például a híriparban dolgozók összefogására az MI hiteles és aktuális információval való ellátásához, a startup eddigi megállapodásai pedig a médiavállalatok nyitottságát is mutatják a "jóhiszemű szereplőkkel" való együttműködésre.