Az USA-ban a múlt hét közepén jelent meg az a már korábban beharangozott rendelet, amely fontos területeken köti engedélyhez az amerikai tőke és szakértelem bevonását a kínai technológiai fejlesztésekbe. Washington ezzel egy újabbat tekert azon a présen, amelyet Peking fejlődési lehetőségeinek lassítására igyekszik egyre keményebben húzni az elmúlt években.

Két tűz között

Mindeközben a két nagyhatalom közötti játszmában kínos szerepben találta magát az EU. Az egyrészt világos, hogy az Egyesült Államok politikai, gazdasági és katonai szempontból is kiemelkedő partnere a régiónak. Másrészt viszont a kínai gazdasághoz sokkal nagyobb mértékben kapcsolódó Unió nem feltétlenül akarja vakon leutánozni az amerikai kormányzat lépéseit, még akkor sem, ha utóbbi ezt diplomáciai úton nagyon igyekszik elérni.

Ahogy a témával kapcsolatban megjelent Financial Times cikkben is olvasható, Brüsszel inkább óvatosabb manővereket tesz, és jelen állás szerint év végéig adott magának időt arra, hogy saját javaslatokat fogalmazzon meg a külföldre, kulcsfontosságú technológiai szektorokba irányuló befektetésekkel kapcsolatban. (Az Európai Bizottság adatai szerint az elmúlt 20 évben az EU-ból Kínába irányuló közvetlen külföldi befektetések összege több mint 140 milliárd eurót tett ki.)

Brüsszel egyébként már nyár elején, júniusban bejelentette, hogy az év végéig javaslatokat kíván előterjeszteni arra vonatkozóan, hogyan lehetne korlátozni a külföldre irányuló befektetésekből eredő potenciális biztonsági kockázatokat. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a szövetség több tagja, köztük a két legnagyobbnak számító Németország és Franciaország nem támogatják teljese mellszélességgel ezeket a belengetett korlátozásokat. Az FT által idézett uniós diplomata szerint számos tagállamnak "fenntartásai vannak, és úgy vélik, hogy megfelelő értékelésre van szükség egy ilyen eszköz bevezetése előtt, mivel az óriási hatással lehet az üzleti életre".

Az EU és Kína között meglévő különös viszonyt mi sem jellemzi jobban, mint az az Európai Tanács által megfogalmazott állásfoglalás, amelyben Peking egyszerre van partnerként, versenytársként és rendszerszintű riválisként említve.

Se veled, se nélküled

Valdis Dombrovskis, az EU kereskedelmi vezetője nemrégiben azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy az EB vizsgálja a tengerentúli európai befektetések ellenőrzésének lehetőségeit, ugyanakkor szeretné fenntartani a jó kapcsolatokat Pekinggel. A diplomata azt is aláhúzta, hogy ezek az esetleges intézkedések ideálisan csak szűk területet érintenének, és kizárólag a nemzetbiztonsági szempontból aggályos termékekre összpontosítanának.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy Brüsszel nagy barátságban lenne Pekinggel. Dombrovskis sem felejtette el nyilatkozatában elítélni a Kína által bejelentett, a technológiai szektor számára nélkülözhetet két alapanyag, a gallium és a germánium exportjára vonatkozó korlátozásokat. Véleménye szerint ez a döntés "túlmutat azon, ami az alapvető biztonsági érdekek védelméhez szükséges". A lépés meghozatalát ugyanis ezzel magyarázta a kínai kormányzat.