Nem kérdés, hogy a Szilícium-völgy modelljét egy csomó iparág próbálja emulálni világszerte, ami elsősorban a merész ötletek felkarolását, az innovációt és a mögé tett kemény munkát, végül pedig a megérdemelt siker learatását jelenti – nem is feltétlenül csak anyagi szempontból, de a világ megváltoztatását, akár jobbá tételét illetően is. Az utóbbi időben azonban egyre többen vetik fel, hogy az újkori elitizmus már láthatóan kezdi elszigetelni Szilícium-völgyet a valóságtól.

A napokban erről a problémáról jelentetett meg egy rövid írást a kalifornai SugarCRM társalapítója, Clint Oram is, aki korábban technológiai, jelenleg pedig marketingigazgatóként iránytja a web alapú ügyfélkapcsolat-kezelő megoldást fejlesztő cég munkáját. A Venturebeat oldalán ő is konkrét példákat hoz fel azokra a jelenségekre, amelyek aggodalomra adhatnak okot, és megpróbálja meghatározni a jelenségek okát.

Ilyen külső tünet, amikor a technológiai cégek vezetői nyilvános szájkaratéba kezdenek, hogy melyikük éri el előbb a valahány milliárd dolláros forgalmat, vagy a vezető innovátorok egyik fő témája lehet, hogy hogyan lehet turistákat küldeni az űrbe. Nem beszélve az olyasmiről, hogy a diszrupció reklámarca, az Uber a sorozatos botrányok után éppen most fogalmazza át vállalati kulturális értékeit, amelyekben eddig írásba adva hirdette mások érdekeinek a figyelmen kívül hagyását és az állandó, kemény nyomulást.

Ez lesz az új Wall Street és az új Hollywood

Oram szerint a Szilícium-völgy ma már legalább annyiszor szerepel a hírekben az elképesztő megélhetési költségek, a vezető pozíciókban ülők elmozdíthatatlansága vagy a szexista botrányok kapcsán, mint a technológiai fejlesztések miatt. Ez a 80-as évek Wall Street-i vállalati kultúrájára, a sikert-minden-áron mentalitásra emlékezteti, az egyre szaporodó PR-katasztrófák pedig arra utalnak, hogy valóban kialakult a Wall Street nyugati parti megfelelője. Sőt a hasonlóság már Hollywooddal is felfedezhető, amennyiben a technológiai világ vezetői egyre inkább tévés celebritásként viselkednek.

A panaszok a bloatware-szerű termékekkel folytatódnak. A bloatware (vagy junkware, esetleg a crapware) elnevezés eredetileg a rosszul megírt szoftverekre vonatkozott, manapság viszont már a halál felesleges, kéretlenül a felhasználóra tukmált, sokszor előre telepített programokat értjük alatta, amelyek mondvacsinált problémákra adnak értékelhetetlen megoldást, cserébe szorgalmasan apasztják a gépek erőforrásait és idegesítik a felhasználókat.

Oram úgy látja, hogy ez a mentalitás az utóbbi időben elharapózott a Szilícium-völgyben: a felhasználók egyre kevésbé érdekelnek bárkit, és a termékekben sem az aránylag kis számú, de a gyakorlatban tényleg értékes funkciót tökéletesítik. A Venturebeat ezzel kapcsolatban a Lightspeed Venture Partners egyik szakértőjét idézi, aki szerint a Szilícium-völgy egy elszigetelt buborékra kezd hasonlítani, ahol fogalma sincs senkinek a való életről, a belátás hiánya pedig mára a lényegi innováció kerékkötőjévé vált.

Ez természetesen egy szélsőséges vélemény, de az mindenképpen igaz, hogy az átlagember nem feltétlenül üdvözli ugyanakkora lelkesedéssel a mesterséges intelligencia, az önvezető járművek vagy a virtuális valóság mindegyik új felhasználását. A már emlegetett Uber sem sok energiát fektetett abba, hogy elmagyarázza a kamionosok vagy taxisok millióinak az új platform előnyeit. Igaz, hogy a csúcstechnológiának mindig le kell győznie a szkepticizmust, de az új termékek közösségi értékét mégiscsak az adja, ha olyasmiről van szó, amit az emberek tényleg akartak.

Nem ugyanazokat a problémákat tapasztalják

A cikk itt kanyarodik rá a relevancia kérdésére, amit szerinte rossz irányba befolyásol, hogy a cégérték, a befektetések vagy az exitek lettek a startupok sikerének szinte kizárólagos mérőszámai. Már sokfelé téma, hogy a Szilícium-völgyben annyiért lehet lefoglalózni egy ingatlant, amennyiért más amerikai államokban meg is lehet venni egy ugyanolyat. Ez jó indikátora annak, hogy mennyire más problémái vannak egy kaliforniai startuppernek, vagy akár a startupok alkalmazottainak, akik nem az állásuk megtartásáért küzdenek, hanem azt kell időnként megfontolniuk, hogy érdemes-e váltaniuk egy másik ajánlat miatt.

A diszruptív technológiák elterjedésével kapcsolatban mindenki azt emlegeti, hogy a Fortune 500 lista cégeinek már több mint fele kicserélődött az ezredforduló óta. Azonban ha kizárólag a digitalizáció számítana, akkor nem csak a vezető vállalatok közül cserélődne le néhány, hanem teljes iparágak szorulnának háttérbe, ami egyelőre nem következett be. A Fortune 500 top tízes listájának több szereplője is a lehető legkonzervatívabb iparágban működik, és a technológiai szektorban sem ritka, amikor a jobb műszaki tartalmat a sikeresebb marketing győzi le.

A diszrupció hatásait természetesen ma már senki sem kérdőjelezi meg, de az átalakulás folyamata a jelek szerint lassabb, mint azt a technológiai prófétái láttatni akarják. Ehhez kapcsolódik a második dotkom lufi időről időre felröppenő témája is, ami manapság nem egy valós veszély, azonban így is nagyon sok pénz megy a levesbe. A The Wall Street Journal márciusi összeállítása szerint igaz ugyan, hogy a technológiai startupok időnként szélsőségesen magas, akár több ezerszeres megtérülést hozhatnak, de egy Facebook- vagy Snap-kifutású induló vállalkozás korai felfedezésére nagyjából akkora az esély, mint a villámcsapásra.

Ehhez képest túl sokan szereztek túl sok pénzt kevéssé átgondolt üzleti modellekkel, az exitek gyenge megtérülése pedig nem csak a befektetőket bizonytalanítja el, de a startupok magas értékelése nem ritkán azt is megnehezíti, hogy a későbbiekben reális felvásárlási célpont lehessen belőlük. Bár a befektetések volumenét tekintve Európa és Ázsia még együttesen sem tudja lenyomni Észak-Amerikát, és a legaktívabb befektetők most is az amerikai kockázatitőke-alapok, az óvatosabbá váló befektetők kezdik észrevenni az alulértékelt európai cégeket is; ez a közép- és kelet-európai régióban is lehetőségeket jelent, ahol ugyan még nagyon kicsi a piac, de négy év alatt a tízszeresére növekedett, és egyre gyorsabban fejlődik.