Hasonló hatást gyakorol a globális gazdaságra a kriptovaluta-ökoszisztémák terjedése, mint egykor a pénz kialakulása. Röviden így foglalható össze a neves amerikai közgazdász, Eswar Prasad MIT Technology Review-n megjelent terjedelmes cikke. A Cornell Egyetem professzora, akinek tavaly jelent meg a témát feldolgozó The Future of Money: How the Digital Revolution Is Transforming Currencies and Finance című könyve, az utóbbi években a téma megmondó embere lett, az angolszász gazdasági lapok rendszeresen kikérik a véleményét, ha valami jelentős történik a kirptovaluta-piacon.

Részben a tavaly megjelent könyvét promotálandó foglalta össze a pénz jövőjéről vallott nézeteit a MIT Technology Review-n. Párhuzamot von a pénz kialakulása és a kriptovaluták mostani fejlődése között. Mint írja, a pénz óriási újítása volt az emberi kultúrának, mert lehetővé tette termékek és szolgáltatások kereskedelmét a földrajzi távolságoktól függetlenül. Segítségével olyan emberek is köthetnek egymással üzletet, akik nem ismerik egymást, és akiknek nincs is különösebb okuk megbízni egymásban. A kriptovaluták pedig elindítottak egy olyan folyamatot, amely felforgathatja a nemzetközi monetáris rendszert.

A pénzkibocsátás gazdasági hatalom

A pénzkibocsátás kiváltsága gazdasági hatalom, amelyért komoly verseny folyt – és folyik most is. Prasad példaként Kínát hozza: hiába egységesítette egész birodalmában a pénznemet Csin Si Huang-ti, Kína első császára (Kr. e. 260-210), az egyes pénzkibocsátók (magánszemélyek és tartományok egyaránt) pénzei évszázadokon át versengtek egymással (értsd: kié ér többet). Az országban még a 20. század első felében is léteztek magánbankok által kibocsátott bankjegyek.

Az országokon belüli versengésnek a központi bankok megjelenése vetett véget azzal, hogy kizárólagos jogot kaptak a pénzkibocsátásra. Az elő ilyen intézmény az 1668-ban alapított Sveriges Riksbank volt Svédországban, de például Kínában, ahol már a Kr. u. 7. századtól létezett papírpénz (kötelezvény) csak 1948-ban, a Kínai Népbank megalapításával zárult le végleg a magán, állami és tartományi pénzkibocsátók versenye. A központi bankok feladata, hogy az általuk kibocsátott pénz stabilitása fölött őrködjenek.

Most egy újabb, de hasonló léptékű fordulat előtt állunk a pénzrendszerben, véli Prasad, mert a digitális technológiák, melyek megkezdték a készpénz kiszorítását, a pénz természetét és képességeit is átalakítják. A központi bankok pénze ma egyszerre elszámolási egység, csere-, valamint értékőrző eszköz. A digitális technológiák azonban ezeket a funkciókat szétválaszthatják egymástól, ami teret engedhet a digitális magánpénzek bizonyos formáinak. (Vagyis visszajön a központi és magánpénzek versenye, ami Kínában mintegy 1600 éven át tartott.)

Prasad röviden áttekinti a pénz fejlődését. Megemlíti, hogy Kublaj (vagy Kubiláj) kán volt az első, aki bevezette a fedezet nélküli papírpénzt. ("Ezeket a papírdarabokat olyan ünnepélyességgel és komolysággal adják-veszik, mintha színaranyból vagy ezüstből volnának" – írta úti beszámolójában Marco Polo.). A papírpénz azonban veszélyes. Könnyű előállítani, hiszen csak többet kell nyomtatni belőle, csakhogy az inflációt generál. Emiatt az emberek elveszítik a bizalmukat a jegybankban (és az államban), és alternatív értékmegőrző eszközöket keresnek. Sokakat számára ez volt 2009-es megjelenése után a bitcoin. (Prasad úgy véli, a bitcoin sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a 2008-2009-es globális pénzügyi válság kellős közepén jelent meg, amikor a kormányokba és bankokba vetett bizalom erősen mínuszban volt.)

Az átalakuló fizetési szokások hatása

De az is számít a közgazdász szerint, hogy sokaknak a készpénz ma már anakronisztikus, ami a fizetési funkcióra képes okostelefonoknak köszönhető. Az ilyen technológiák a várakozásokkal ellentétben nem az egyenlőtlenségeket, hanem épp ellenkezőleg, a pénzügyi integrációt segítette, mert olyan háztartásokhoz is elvitte a fejlettebb pénzügyi rendszert, melyek például kiszorultak a bankok által megtestesített pénzügyi rendszerből. A készpénzhasználatot persze nem tudta felszámolni, mert annak továbbra is számos előnye van, például anonimitást biztosít.

A pénz jövőjére azonban nem az elektronikus fizetés terjedése, hanem a kriptovaluták berobbanása van óriási hatással, mert azok számos, a pénzzel kapcsolatos álláspontot, elméletet megkérdőjeleznek, véli Prasad. A bitcoint arra találták ki, két fél bármilyen néven (digitális személyazonossággal) megbízható harmadik fél, például központi bank vagy pénzintézet közreműködése nélkül bonyolíthasson le tranzakciókat. És mindehhez nem kell bankszámla, nem kell hitelkártya, csak egy számítógép. A coinokat egy algoritmus bocsátja ki, és az hitelesíti a tranzakciókat is.

Bár a modell elméletileg ígéretes, közel sem tökéletes. Először is  követhetetlenül volatilis, ezért fizetőeszközként megbízhatatlan. Hamisnak bizonyult az állítás, hogy a tranzakciók anonimitást biztosítanak. És ma már egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a bitcoin és tsa. többnyire spekulatív pénzügyi eszközök, melyek mögött nincs semmilyen tényleges gazdasági teljesítmény, így értékét szinte egyedül a befektetők hite határozza meg.

De megjelenésük mégis fontos volt: megágyaztak a kriptovaluták egy új generációjának, a stabilcoinoknak, melyek értékét az amerikai dollárhoz vagy más, széles körben elfogadott fiat pénzhez kötik. Ezek azonban már nem olyan decentralizált rendszerek, mint a bitcoin, mert a tranzakciókat sok esetben a kibocsátó intézmény (bank, vállalat, online entitás) hitelesíti. A tranzakciós feleknek pedig meg kell bízniuk benne, hogy csak a törvényes tranzakciókat érvényesíti, és megfelelő tartalékokkal rendelkezik a követelések teljesítésére.

Bár ez egyelőre szabályozatlan terület, így is képes volt kitágítani a digitális fizetési technológiák határait, és azzal kizökkentette a nyugalmi állapotából a hagyományosan nehezen mozduló központi bankokat. Utóbbiak kénytelen-kelletlen beszálltak a digitális versenybe, mert felismerték, hogy papírpénzük elveszítheti súlyát a körvonalazódó új globális pénzügyi rendszerben. Ma már a világ számos központi bankja tervez digitális pénzt, ún. CBDC-t (Central Bank Digital Currency) kibocsátani. Egyes országok ettől többek között azt várják, hogy azok az állampolgáraik is hozzáférnek – olcsón! – a hivatalos pénzügyi rendszerhez, akik nem rendelkeznek bankszámlával vagy hitelkártyával. Más országok pedig a digitális fizetési rendszerek hatékonyságának és stabilitásának javulását várják tőle.

A CBDC-k előnye, hogy javítják az ellenőrizhetőséget, azaz szűkítik a gazdaság szürke zónáját (ahol jellemzően a készpénzes tranzakciók dívnak), csökkentik a pénzhamisítás kockázatát, és megnehezíthetik a hivatalos pénz felhasználását tiltott célokra, például pénzmosásra, kábítószer-kereskedelemre és a terrorizmus finanszírozására. A másik oldalon viszont lerombolhatják magánélet még úgy-ahogy álló maradék romjait is.

Öt év múlva a pénz...

De mi lesz öt év múlva? – teszi fel a kérdést Prasad. Elképzelhetőnek tart egy olyan forgatókönyvet, amely a digitális pénztárcák körül forog, de azokban a központi bank kibocsátotta pénzeket (akár több CBDC-t) és magáncégek által kibocsátott stabilcoinokat is tart majd tulajdonosa. Arra viszont szerinte korai lenne fogadást kötni, hogy a stabilcoinok és a CBDC-k hogyan élnek meg egymás mellett. Példaként a Meta-Facebook kísérletét hozta fel, ami a szabályzó hatóságok ellenállásán hasalt el.

A meccset azonban még nem fújták le. Egy olyan kiterjedt kereskedelmi ökoszisztéma, mint amit az Amazon felépített, jelentős erőt tudna adni egy stabilcoinnak. De ez csupán azt jelentené, hogy kényelmesebb és gyorsabb fizetőeszköz lenne, melynek értékét valamilyen fiat valuta határozza meg.

Azt viszont Prasad szerint szinte biztos, hogy a digitális valuták átalakítják a nemzetközi monetáris rendszert. Közvetlen hatásként csökkentheti, a határokon átnyúló fizetések költségeit, és gyorsíthatják a tranzakciókat. De szabadabb lesz a tőkeáramlás országokon belül és az országok között is. Ennek lesz negatív következménye is: a kicsi, nyílt gazdaságú és a szegény országok kormányi sokkal kevésbé tudják befolyásolni országuk gazdasági folyamatait.

Azt is reális forgatókönyv, hogy a volatilis és nehezen kezelhető nemzeti valutákat kiszoríthatják a magánvállalatok digitális pénzei vagy az erősebb gazdaságú államok CBDC-i. Ezzel sok ország lényegében elveszítené monetáris szuverenitását. Ennek egyébként már vannak jelei, írja a közgazdász, aki szerint a dollár tartalékvaluta szerepe is meg fog erősödni, mivel sok stablecoint dollárban denominálnak.

A magán- és a fiat pénzek közötti verseny élesebb lesz, írja. Ez elvileg olcsóbb és gyorsabb fizetéseket eredményezhet, a kibocsátókat pedig arra ösztönzi majd, hogy őrködjenek digitális pénzük értékállósága fölött.

De ez még nem az éden...

De ez nem feltétlenül a szabadság kora lesz, véli Prasad. A technológia hatása kiszámíthatatlan, és egyáltalán nem biztos, hogy a versenyt segíti. Lehet, hogy épp ellenkezőleg: a digitális pénzek még jobban koncentrálják a gazdasági hatalmat. Ha a dollár, az euró vagy akár a renminbi világszerte könnyen elérhetővé válik digitális formában, akkor kiszoríthatják a kisebb és kevésbé erős nemzeti valutákat. A nagyvállalatok által kibocsátott digitális valuták is teret nyerhetnek, kihasználva a vállalatok már most is domináns kereskedelmi vagy közösségi média ökoszisztémáit. és ha a kormányok nem avatkoznak be határozottan, idővel akár független értékőrző eszközzé is válhatnak, elszakadva a fiat pénz hátterüktől. Ez pedig összességében nagy monetáris instabilitást okozhat.

Egy biztos: a nemzetközi monetáris rendszer jelentős változások küszöbén áll, de azt még nem tudjuk, hogy a digitális forradalom okozta változások végül az emberiség egészének javára válnak-e, összegezte Prasad.