Dolgozik a Princetonon egy PhD-hallgató, bizonyos Steven Goldfeder, akinek az eddigi publikációi két területre koncentráltak: a titkosításra és a bitcoin technológiai kérdéseire. Legutóbb három kollégájával egy olyan témát vizsgáltak, amelynek néhány elemét már az évtized elején lehetett tudni: a bitcoin-tranzakciók egyáltalán nem biztosítanak tökéletes anonimitást. (A cikk innen tölthető le.)
A könyvelés nyilvános
Ez eddig is köztudott volt, hogy a bitcoin elosztott főkönyve, a blockchain nyilvános, pontosabban a hálózat minden tagja láthat minden egyes tranzakciót. Ezzel persze még nem sok mindent lehet kezdeni, mivel a tranzakciókban a címeket, azaz hogy honnan hova ment a pénz, pszeudonimizált számsorok jelzik, melyekben nem utal semmi a cím tulajdonosára. Ha valaki azonban kellő energiát és szürkeállományt fektet hálózatelemzésbe és netes kutakodásba, találhat olyan tranzakciót, amelynek címe valahogy összeköthető egy valós személlyel. Ennek az információnak a birtokában esetleg visszafejthető az adott személlyel tranzakciókat folytatók személyazonossága is és így tovább.
Ennek azonban van ellenszere: a bitcoinnal kapcsolatos tanácsadó oldalak azt javasolják, hogy minden egyes tranzakcióhoz új címet kell használni. Csakhogy ez sem ad tökéletes védelmet. Ha veszünk bitcoint, az megérkezik a címünkre. De amikor ezzel a bitcoinnal fizetünk például egy online boltban, nem használhatunk más címet, csak azt, amihez a bitcoin-vásárlásunk kötődött. Azaz ha valaki erre utazik, ismét komoly munkával, de visszafejtheti, hogy ki áll az adott tranzakciók mögött, tehát újra oda az anonimitás.
Van még a pénztárca-szolgáltatások kínálta lehetőség. Ezzel az a gond, hogy csak a sok ügyféllel rendelkező szolgáltató tud elfogadható mértékű garanciát adni a névtelenségre. Emellett kockázatos is ilyen szolgáltatást használni, mert ha eltűnik a szolgáltató, megy vele a pénz is... És ez időnként meg is történik.
A cookie-k eleve túl árulkodóak
Ezek a módszerek azonban nehézkesek, sokszor óriási technológiai hátteret és tudást feltételeznek. Amit Goldfeder és társai kikutattak, az ennél sokkal egyszerűbb. A weboldalak a felhasználóknak rendszeresen küldenek úgynevezett cookie-kat, azaz HTTP-sütiket. A cookie-k épp arra szolgálnak, hogy az egy kliensről érkező különböző HTTP-kéréseket összekapcsolják. Egy vásárlásnál ezzel a módszerrel könnyű nyilvántartani egy több tételes bevásárlási folyamatnál a kosarat, illetve cookie-k segítségével vizsgálják a felhasználók szokásait, hogy pontosabban targetálhassák a hirdetéseket stb.
Goldfederék ezen a nyomon indultak el. Azt feltételezték ugyanis, hogy a websopok a cookie-k révén olyan adatokat szivárogtatnak a vásárlóiktól, hogy azok akkor sem tudják megőrizni az anonimitásukat, ha annak érdekében bitcoinnal fizetnek.
Így működik az adatszivárgás a bitcoinos vásárlási tranzakcióknál
(Forrás: Goldfeder [et. al.])
Megvizsgáltak 130 webshopot – köztük volt többek között a Microsoft, a NewEgg és az Overstock is –, melyeken lehet bitcoinnal fizetni. 53 olyan webshopot találtak, amely valamilyen fizetési információt szivárogtatott összesen 40 harmadik félnek. Ezek még nem is kellene adatszivárgásnak nevezni: itt voltaképpen szándékos adatgyűjtésről van szó analitikai és reklámozási célokra.
Már csak össze kell kapcsolni más adatokkal
Emellett azonban találtak arra utaló jeleket, hogy az oldalakról kiszivárognak – valószínűleg egyáltalán nem szándékosan – olyan információk is több tucatnyi tranckerhez, amikből a blockchain-tranzakciók mögött állók azonosíthatók a cookie-kból kinyert infókkal összekapcsolva.
Ilyen adat például a vásárlás ideje és összege. Mivel az websopokban az árak nem bitcoinban vannak megadva, amikor a vásárló fizet, a webshop rendszere az abban a pillanatban érvényes árfolyamon konvertálja a bitcoint a boltban használt pénznemre. Az időpontból, a tranzakció nagyságából és az akkor érvényes árfolyamból már némi munkával visszakövethető a vásárló címe, és onnan már ismét életbe lép valamelyik fenti forgatókönyv.
Persze nagyon sok tényező van, ami ezt a visszakövetést nehezíti. Például ha csak a termékár szivárog ki, de a kiszállítási költség nem, vagy ha az oldal megnézésének időpontja kapcsolódik a bitcoinnal történő fizetéshez, máris lényegesen nehezebb a tranzakciót beazonosítani. De ezek csak nehezítik a feladatot, lehetetlenné nem teszik. Az esetek többségében valós értékei vannak ezeknek a kiszivárgott adatoknak.
Még a CoinJoin jellegű szolgáltatások sem segítenek
Van egy 2013-ban bevezetett metódus arra, hogy további védelmet nyújtson a kriptovalutákkal fizetők anonimitásának megőrzésére: a CoinJoin. A Gregory Maxwell által kidolgozott eljárásnak az a lényege, hogy aki bitcoinnal akar fizetni, keressen egy másik embert, aki szintén vásárolna. Tegyék a vételárat egy közös helyre, keverjék össze a bitcoinjaikat, és fizessenek együtt. Így aki a vásárlást nyomon akarja követni, csak eddig az pontig tudja visszafejteni, hiszen ott már nem azonosítható, hogy melyik bitcoin melyik tranzakcióhoz tartozott, azaz ki mit vásárolt. (Most tekintsünk el attól a problémától, hogy itt fellép ugyanaz, ami az e-pénztárca jellegű szolgáltatásoknál.)
Goldfederék kutatása szerint viszont, ha valaki háromszor használja a CoinJoin eljárást a vásárlásához, és abból kettőnek az adatait meg tudja valaki szerezni, akkor abból már 98 százalékos pontossággal visszafejtheti a vásárló személyét.
A japán bölcsesség ereje: emberség a technológiai megoldások mögött
A globális válság súlyosan érintette az office piacot, ami a GLOBAL-UNION Kft. tevékenységét is veszélybe sodorta. A 100 százalékos magyar tulajdonban álló vállalat azonban a nehézségek közepette is megőrizte optimizmusát, és következetesen a legjobb döntéseket hozta.
Nyílt forráskód: valóban ingyenes, de használatának szigorú szabályai vannak