Nem verték nagy dobra, a Nikkei például először csak iparági forrásokból értesült arról, hogy Washington újabb egy évre meghosszabbította a tajvani és dél-koreai félvezetőgyártók mentességét a Kínával szembeni szankciók alól. Állítólag a Biden-adminisztráció azt is fontolgatja, hogy az újabb mentességet határozatlan időre kapják meg a gyártók. Az USA valószínűleg azt szeretné a lépéssel megelőzni, hogy ismét zavar támadjon a globális csipellátásban. Ugyanakkor mindez igencsak gyengíti azt a törekvését, hogy megakadályozza vagy legalábbis korlátozza Kína nagyratörő technológiai ambícióit.

Washington tavaly októberben szigorította a félvezetőipari technológiák Kínába irányuló exportját. Még magánszemélyek is csak az amerikai kereskedelmi minisztérium engedélyével támogathatnak, szervizelhetnek és küldhetnek amerikai termékeket kínai székhelyű partnereiknek. A korlátozások azért is számítanak durvának, mert minden olyan eszközre, alkatrészre vonatkoznak, ami a gyártási folyamatban bárhogy megjelenhet, azaz még akár az izzókra, rugókra vagy csavarokra is, ha azok például valamilyen módon kapcsolódnak félvezetőipari gyártósorhoz.

Az ellenlobbi azonban gyorsan beindult. A dél-koreai és tajvani gyártók erőteljesen – és sikerrel – lobbiztak mentességért arra hivatkozva, hogy jelentős gyártási kapacitással rendelkeznek Kínában, és a szankciók ellehetetlenítik a működésüket. Elsőként az SK Hynix kapott felmentést egy évre, de aztán sorban jöttek a többiek is: pl. a Samsung Electronics, az SK Hynix és a Taiwan Semiconductor Manufacturing Co.

A róka fogta csuka esete

Bármennyire is szeretné megakadályozni az USA, hogy Kína ne jusson fejlett technológiához, folyamatosan abba ütközik, hogy ha korlátozza a Kínába irányuló technológiai exportot, azzal fékezi saját technológiai iparát is, és egyúttal növeli az ellátási zavarok lehetőségét. Az SK Hynix például DRAM-jai mintegy 40 százalékát Kínában gyártja/gyártatja. Ha ennek a kapacitásnak csak egy része is kiesne, az komoly negatív hatással lenne a világgazdasági folyamatokra.

2022-ben a globális félvezetőipar kibocsátása 570 milliárd dollár volt. Ennek az értéknek közel harmadát állították elő Kínában. Az ország csipgyártási kapacitása 2021-ben már nagyobb volt, mint Japáné, így ennek a piacnak Dél-Korea és Tajvan után a harmadik legfontosabb szereplőjévé vált.

Az USA engedékenységének azonban lehet egy másik oka is: hatásosabbnak bizonyult a legfejlettebb félvezetőgyártó berendezések exportjának korlátozása, amelyről Washingtonnak Japánnal és Hollandiával is sikerült megállapodnia.

Az más kérdés, hogy a szankciók a különalkuk miatt kezdenek nagyon zavaros képet ölteni. Az iparág amerikai érdekvédelmi szervezete, a Semiconductor Industry Association egy júliusi állásfoglalásában úgy fogalmazott, hogy a szankciók ebben a formában nagymértékben rontják az amerikai félvezetőipar versenyképességét

Még él a csiphiány rémes emléke

A bizonytalanságra a csipeket felhasználó gyártók is igyekeznek reagálni. A Volkswagen például bejelentette, hogy megkezdte azoknak a stratégiailag fontos csipeknek a beszerzését, amelyekből a vállalat szerint globális hiány lehet. De a korábbi stratégiájával ellentétben nem az alkatrész-beszállítókon keresztül vásárol, hanem közvetlenül a csipgyártókkal állapodik meg. Az autógyártó már tavaly rálépett erre az útra (akkor azt prognosztizálta, hogy legkorábban 2024-ben érhet véget a csiphiány): októberben kezdte közvetlenül a csipgyártókat megkeresni, mert így biztosabbnak véli az ellátást.