Ma már nincs olyan hét, amikor ne merülne fel a robotok elveszik a munkát téma. Ez egyfelől kicsit kezd unalmassá válni, másrészt viszont valóban lényeges, megoldásra váró probléma. Ráadásul már nem csak középtávon kell mindezzel számolni, hiszen jelen pillanatban is zajlik az átalakulás.

A fejlettség átka

Az amerikai tanácsadó PwC egy friss tanulmányában korábbi kutatások eredményeit ötvözte a saját módszertanával. A robotok és a különböző szoftveres emberhelyettesítők álláspiacra gyakorolt hatását 2013-ban az Oxford University szakemberei közel 50 százalékosra becsülték az Egyesült Államokban az elkövetkező "néhány évtizedben". Azaz becslésük szerint az állások majdnem felét a 2030-as évekre teljesen képesek lesznek átvenni a gépek. Ennél lényegesen konzervatívabb becslést tartalmaz az OECD által jegyzett tavalyi kutatás. A 2016-os tanulmány inkább 10 százalék közelébe lőtte be ugyanezt az arányt.

Munkahelyek aránya, amelyeket jó eséllyel automatizálhatnak 2030 környékére a vizsgált országokban

Amint a fenti grafikonból látszik, a PwC becslése a két említett érték közé, de inkább a magasabbhoz igazodik. Az automatizálás leginkább a fejlett gazdaságokat fogja érinteni. Ez természetes dolog, hiszen egyrészt ezeken a helyeken nagyon magas a bérköltség, azaz megéri kiváltani azt a bért sosem kérő robotokkal, algoritmusokkal. Másrészt ezekben az országokban a munkahelyek szerkezete is olyan, hogy többségben vannak a könnyebben automatizálható állások. Németországban például azért ilyen magas az arány, mert ott többek között nagyon kiterjedt ipar működik. Európa egyébként általában is élen jár az ipari robotika alkalmazásában.

Még mielőtt azt gondolnánk, hogy mindez csak a legegyszerűbb feladatokat végző gyári munkásokat érinti, nem árt tisztázni, hogy szép számmal akadnak fehérgalléros munkahelyek is. Sőt igazából egy csomó olyan kétkezi munka van, mint például a takarítás, a mosás vagy a zsebek, csipkeszegélyek felvarrása, amit jó ideig csak az ember lesz képes tisztességes minőségben elvégezni.

Jönnek és valamit kezdeni kell velük

Az előrejelzések és a már most is zajló átalakulás alapján tehát rég nem az a kérdés, hogy átvesznek-e egy sor területet a gépek, hanem az, hogy ezzel mit kezd az emberiség. Ha a monoton, egyszerű, vagy éppen túl sok elemzést, számítást igénylő feladatokat az algoritmusok kapják, akkor az így felszabaduló tömeget az összetettebb képességeket igénylő, kreatív tevékenységekre kell átirányítani. Az átképzés, átállás azonban nem lehet teljes körű, így ha minden változatlan marad, fel kell készülni a munkanélküliség növekedésére.

A Microsoft egykori alapítója ezzel kapcsolatban a közelmúltban felvetette a robotadó ötletét. Bill Gates egyébként nem az első volt, aki a robotokat alkalmazó vállalkozásoktól szedne be közterheket, hogy ezt aztán a munkanélkül maradók megsegítésére, átképzésére lehessen felhasználni, valamint ez segíthetne az egyre öregedő társadalmaknál úrrá lenni a nyugdíjterhek emelkedésén.

Az ötletnek akadnak bőven ellenzői is. Ők természetesen a fejlődés, az innováció fékjét látják a robotadóban, ami összességében visszafogná azt a növekedést a termelékenységben, amelynek hozadékából végső soron ugyanúgy előállítható lenne a társadalmi változások kezeléséhez szükséges pótlólagos forrás.

Az Európai Unió utóbbi tábort erősíti, hiszen az Európai Parlament nemrég tárgyalta azt a javaslatot, amely a mesterséges intelligencia és a robotika EU-szintű kezeléséről szólt. És bár a korábbi ajánlási csomag részét képezte a robotadó is, azt végül az elfogadott határozat már nem tartalmazza.