Az előrejelzések már mindenütt arról a folyamatról szólnak, amelynek értelmében az egyszerűnek tűnő, monoton feladatokat robotok veszik át az emberektől. Ők aztán az így felszabaduló kapacitásukat az összetettebb képességeket igénylő, kreatív tevékenységekre fordíthatják – vagy ha erre képtelenek, akkor egyszerűen állás nélkül maradnak. Ezt a trendet senki sem kérdőjelezi meg, van azonban, aki szerint a robotok nem feltétlenül ebből az irányból nyomulnak be a munkavégzésbe.

Jelenleg az automatizálás elsősorban a kevés finomságot feltételező, a nehézkes megoldásokat jobban toleráló munkákat váltja ki, ezekben a legsikeresebb. Ez azonban nem feltétlenül függ össze azzal, hogy egyszerű vagy bonyolult folyamatokról van szó: sok esetben éppen a kreatívnak tartott feladatok automatizálása bizonyul a legkönnyebbnek, és vannak egysíkú elfoglaltságok is, amelyeket mindenki szívesen automatizálna, de ez a gyakorlatban egyáltalán nem egyszerű.

Ahol egyre jobban elboldogulnak a gépek

A Venturebeat egyik cikkében innovációs és befektetési szakértők hoznak fel példákat mindkét esetre. A meglepően simán automatizálható tevékenységek közül a legfeltűnőbb talán a művészet. Az ismert képszerkesztő szoftvereken jóval túllépve már konvolucionális neurális hálózatok alkotnak kvázi-autentikus képeket egy-egy művész stílusában, de vannak logótervező rendszerek is, amelyek kulcsszavak alapján részben vagy teljesen automatikusan hoznak létre egyedi emblémákat.

A kutatók a képzőművészet mellett a zenében is látványos eredményeket értek el, mondjuk a felhasználó hangulatához vagy aktivitásához illő zenét komponáló és lejátszó szoftverek fejlesztésében. Már az IBM mesterséges intelligenciája is betette a lábát a show business-be: a Watson AI kismilliomodik felhasználási területén masszív zenei adatbázisokból dolgozik, elemezve még a dalszövegek várható érzelmi hatását is. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy szép dolgokat a gépek is létre tudnak hozni.

A robotok a tudományos kutatásokat is új szintre emelik. Egyrészt segítenek, hogy a kísérletek megismételhetőségének alapvető követelménye sokkal gyorsabban és egyszerűbben teljesíthető legyen, időt és pénzt spórolva a hosszadalmas és nagy munkaigényű folyamatokban. Ez akár azt jelenti, hogy a kísérleteket távolról, egymással párhuzamosan is el lehet végezni, miközben a hibalehetőségek is jórészt kiküszöbölhetővé válnak.

Másrészt a gépek a felfedezések és egyáltalán a megértés folyamatát is automatizálják. Az autonóm tudományos algoritmusok modelleket készítenek az elsődleges feltételezések alapján, átrágják magukat a máskülönben feldolgozhatatlan mennyiségű adathalmazokon, amelyeket analizálva mintákat és összefüggéseket keresnek. Már túl vagyuk az első olyan tudományos felfedezéseken is, amelyeket a gépek önállóan hoztak tető alá.

A robotok a jogban is otthonosan mozognak, automatizálva a törvények, az ügyek és a precedensek feldolgozását. Létezik olyan kereső, amely összegereblyézi a releváns passzusokat és eseteket, kigyűjti a szerződésekből az adatokat, de van már olyan online szolgáltatás is, amelyik segít megúszni a felhasználóknak a parkolási bírságokat. Mindez elsősorban a kutatásra és az információ szintetizálására korlátozódik, vagyis a gépek mozgástere behatárolt mondjuk a jogi tanácsadás kérdésében, de így is érdekes, hogy a favágó jellegű jogi munka robbanásszerű felgyorsításával mit kezdenek majd a jellemzően óradíjat számító ügyvédek.

A Venturebeat szakértői szerint a rendészeti és biztonsági feladatok is gépesednek. Az incidensek észlelése és jelentése mellett mindig kényes kérdés a beavatkozás, ami a munkavállalók védelmében sokszor kifejezetten tilos. Ez viszont magas labda a robotoknak, amelyek hatékonyan terjeszthetik ki a percepciós képességeket, nem csak kiegészítve azokat, de teljességgel ki is váltva mondjuk a rögzített kamerák megfigyelését. A drónok és más biztonsági robotok bevonása idővel teljesen átveheti a rendőri és biztonsági feladatok jelentős részét, hogy az emberi munkaerőre csak az erőszakos események kezelése maradjon.

Ahol egyelőre nem annyira hasítanak a gépek

A takarító robotok már jó 15 éve megjelentek a konzumer elektronikai termékek között is, de az elmúlt időszakban nem igazán jött nekik össze az átütő kereskedelmi siker. Különös tekintettel a nagy léptékű folyamatokra, mondjuk hatalmas területek gyors felmosására, ahol a rendelkezésre álló megoldások még nagyon messze vannak a szélesebb körű alkalmazástól. A padló feltörlésén túl a gépek leginkább csak a valóban veszélyes feladatok automatizálásában vesznek részt, ami jelentheti a szolár panelek tisztogatását, de a fukusimai erőmű körüli takarítást is.

A textilipar, amely máskülönben az egyik legelső gépesített iparág volt, nagyon messze áll tőle, hogy teljes mértékben automatizálják. A robotok általában a szilárd objektumokkal végzett feladatokban jeleskednek, a textil viszont galád módon elgyűrődik, kinyúlik és összenyomódik. Bár a részfeladatok, különösen pedig az előkészítő munkák során a textilipar is jó hasznát veszi a robotoknak, zsebeket vagy csipkeszegélyt jellemzően akkor is csak emberek varrnak a ruhákra, ha már létezik az anyag gyűrődését figyelő kamerarendszerre épülő technológia.

A ruhák gondozása hasonló problémákat vet fel: a gépek ki tudják mosni és meg tudják szárítani azokat, de még mindig igen szűk azoknak a technológiáknak a választéka, a ruhák betöltését, kivételét vagy hajtogatását hivatottak automatizálni – a Venturebeat szakértői szerint ebben a szegmensben is működnek ígéretes startup fejlesztések, de a gyakorlati megvalósítás egyelőre csak szekrény méretű, korlátozott kapacitású robotokra korlátozódik.

A mezőgazdaságban, különös tekintettel a betakarításra, ugyancsak kihívásokat jelent az emberi munkaerő kiváltása – kezdve azzal, hogy a robotoknak bizonyos terméstípusok felismerése önmagában is problémás, egészen odáig, hogy nem minden esetben megbízhatóak a termények sérülésmentes begyűjtésében. Nem csoda, hogy ezeket a hiányosságokat igen sok technológiai vállalkozás próbálja pótolni, saját fejlesztéseivel oldva meg a megfelelő mezőgazdasági munkafolyamatok automatizálását.

A példákat itt is hosszan lehetne sorolni, a lényeg azonban az, hogy a robotok túlnyomó részben a kevés fizikai finomságot, illetve a nagy adattömeg feldolgozását igénylő feladatokban biztosítják az emberi képességek számottevő kiterjesztését. Az anyagok bonyolult módon való kezelése vagy az információs szintézisre épülő magas szintű döntéshozatal egyelőre kevéssé automatizálható.

Az vitán felül áll, hogy a robotika a legtöbb iparágra alapvető hatással van, ezzel együtt a szó szerint vagy átvitt értelemben vett utolsó simításokat általában még emberek végzik – ez pedig a Venturebeat szakértőinek előrejelzése alapján még nagyon sokáig így is marad. Biztonságban azért csak kevesen érezhetik magukat: mint legutóbb mi is beszámoltunk róla, Japánban egy biztosítótársaságnál például több tucat ember munkáját vette át az IBM Watson mesterséges intelligenciája, hogy innentől az számolja a biztosítottak kifizetéseit.