Tavaly novemberben kezdte tesztelni a British Airways légitársaság a Los Angeles-i reptéren (LAX) azokat az önkiszolgáló beszállókapukat (lásd nyitóképünk), melyek nem igénylik a személyazonosság és az utazásra való jogosultság papír- vagy digitális alapú bemutatását. Útlevél és repülőjegy helyett az utazni vágyóknak egy kamerába nézve biometrikus azonosításon kellett átesniük, személyazonosságuk ellenőrzését követően pedig távozhattak a repülőgépek felé.

Eddig csak a LAX-ról a britek üzemeltette, Heathrow-ra tartó járatok utasai élhettek a lehetőséggel, ám ezt most kiterjesztik más repterekre is. Immár az orlandói reptérről Gatwickre, illetve a New York-i JFK-ről vagy a Miami Nemzetközi Reptérről Heathrow-ra utazók is tesztelhetik a biometrikus azonosítás gyorsaságát és kényelmét.

Az első tapasztalatok bíztatóak. Habár a becsekkolás és a biztonsági ellenőrzés során továbbra is fel kell mutatni a szükséges iratokat, a beszállás utolsó fázisát jelentősen meggyorsította az eljárás. 22 perc alatt 400 utast tud feldolgozni a rendszer, ami kevesebb mint a fele az ehhez szükséges szokásos időnek. A BA közlése szerint ezt a légiközlekedési ipar számára informatikai és távközlési szolgáltatásokat nyújtó SITA által fejlesztett, a telefonokban használtakhoz hasonló arcazonosító rendszer hatékonysága biztosítja.

Egyre több amerikai reptéren jelenik meg a technológia

A beszállókártyák kiváltásán dolgozik a JetBlue légitársaság is, mely tavaly nyáron kezdett a British Airwayséhez hasonló tesztekbe. A Boston-Aruba járaton szintén arcfelismerésre támaszkodva, az amerikai vám- és határőrséggel (Customs and Border Protection, CBP) együttműködve vizsgálták a biometrikus azonosítás lehetőségeit. Ennek során úgy találták, hogy nem csupán a beszállás tempója növelhető érezhetően, de a biometrikus adatok felhasználása az USA nemzetbiztonsági céljait is jobban szolgálja.

Mi a helyzet a csomagfeladással, kérdezheti a tapasztalt utazó. Ezen a téren a Delta folytat kísérleteket, az amerikai légitársaság tavaly nyáron tesztelte a poggyászok feladásának biometriai azonosítással való támogatását. A 600 ezer dollárból tető alá hozott program keretei között négy, arc azonosítására képes gépet telepítettek a Minneapolis-Saint Paul Nemzetközi Reptérre. Ebben az esetben a fotókat nem továbbították sehova, csupán az útlevélben levővel hasonlította össze a rendszer. A folyamat végén a digitális információt törölték.

Ugyanez a légitársaság ujjlenyomatok leolvasására alapuló rendszerrel is kísérletezett 2017-ben. Ezzel nem a csomagok feladását, hanem a beszállókártya kiváltását kívánta tesztelni a Delta. Elsőként a washingtoni Ronald Reagan repülőtér prémium várójába lehetetett így bejutni az arra engedélyezetteknek. Később pedig bevezették a beszállás felgyorsítására is.

Felvetődik a kérdés, hogy mi történik az arcok azonosítását végző rendszer adataival, hiszen azok akár a(z amerikai) állampolgárok megfigyelésének kiterjesztésére is felhasználhatók. Nos, nem árt tudni, hogy minden fotót biztonságos hálózati kapcsolaton keresztül továbbítanak a CBP adatbázisába, melynek során külső fél nem férhet hozzá érzékeny információkhoz.

Utóbbi helyen azonban megdöbbentően sokáig megőrzik ezeket az adatokat. A CBP közlése szerint a repülőtereken szerzett biometrikus információk tárolása amerikai állampolgárok esetében 15 évig történik, külföldiek esetében 75 év(!) ennek időtartama.

A világ más részein is terjedőben van

Közvetve más országok utazási szokásait is befolyásolja az USA biometrikus rendszerek utáni intenzív érdeklődése. Dubajban, a Közel-Kelet egyik turisztikai és így légiközlekedési csomópontjában, a helyi nemzetközi reptereken is fokozzák a biometriára alapuló azonosítás használatát.

Itt egy alagutat építettek, melyen átsétálva a beépített arcfelismerő rendszer végzi az azonosítást. 80 arc- és íriszszkennelő kamera bújik meg diszkréten az alagútban, melyek egyikébe óhatatlanul is belenéznek a rajta áthaladók. A létesítmény fala ugyanis kijelzőkkel van tele, melyeken virtuális akváriumok, hirdetések és más információk igyekeznek felkelteni az utazók figyelmét.

Ausztrália szintén csatlakozott a repterein biometrikus arcazonosítást és/vagy ujjlenyomat-ellenőrzést alkalmazó országok csoportjához. A Seamless Traveller nevű projekt gyors, zökkenőmentes önazonosító eljárás létrehozását célozza, mely az összes utazó akár 90 százalékát képes anélkül azonosítani és jogosultságát elbírálni, hogy ehhez papírokra lenne szükség. Ennek köszönhetően az ausztrál határőrség a kockázatosabb egyének vizsgálatára fókuszálhat.