A Centre for International Governance Innovation és az Ipsos idén október és november között, több mint 23 ezer válaszadó bevonásával vizsgálta az internet relevanciáját, biztonságát és megbízhatóságát, illetve annak megítélését a felhasználók szempontjából. A globális kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az emberek 83 százaléka szerint a megfizethető internet-hozzáférésnek az alapvető emberi jogok közé kellene tartoznia – ezzel szemben az internet jelentőségét azok a felhasználók becsülik a legkevesebbre, akiknek folyamatosan rendelkezésükre áll a megfelelő kapcsolat.

Annyira megszokták, hogy már nem is látják

A világ jelentős részén az internet-hozzáférés már egyszerű árucikké vált, és éppen annyira számít luxusnak, mint mondjuk a folyóvíz vagy más közműszolgáltatások. Azonban minél természetesebbnek veszik, annál kisebb horderejű dolognak tartják: míg a Közel-Keleten és Afrikában például kiemelt fontosságot tulajdonítanak neki az információszerzés, a szólásszabadság, a gazdaság vagy a személyes életminőség szempontjából, addig a G8-as országokban ugyanez a megkérdezettek alig több mint egyharmad részére igaz. A különbségek csak akkor mosódnak el valamennyire, ha figyelembe vesszük az "inkább igaz" válaszokat is, de a legtöbb kérdésben ezeket nem érdemes a támogató vélemények közé számítani.

A felmérés részletesen vizsgálja a biztonság és a bizalom kérdését. Ebből kiderül, hogy a válaszadók közel kétharmadát, 64 százalékát jobban aggasztják az online adatvédelem problémái, mint egy évvel korábban, és az internetet mindössze 36 százalékuk tartja ebből a szempontból biztonságosnak. Érdekes, hogy az arányok itt is nagyban különböznek a földrajzi régiók szerint: míg Európában a felhasználók 18 százaléka szerint kifejezetten nyugtalanító a helyzet, addig a Közel-Keleten vagy Latin-Amerikában 46 százalék aggódik a személyes adataira leselkedő veszélyek miatt.

A lehallgatási ügy hatásai

Ugyancsak mifelénk tartanak a legkevésbé attól, hogy valaki visszaél banki adataikkal, megszerzi online azonosítóikat és vissza is él azokkal, vagy kismillió egyéb módon veszélyezteti az internethasználókat. Igaz, Európában nem csak a nyugalom, de a szabályozó hatóságokba vetett bizalom is sokkal alacsonyabb: mindössze az emberek 5 százaléka biztos abban, hogy a helyi kormányzat mindent megtesz az internet biztonságosabbá tétele érdekében, szemben mondjuk az Afrikában mért 29 százalékkal.

Érdekes, hogy világszerte a válaszadók 62 százaléka aggódik az idegen államok kémtevékenysége miatt, de lényegben ugyanekkora részben, 61 százalékban úgy vélik, hogy saját kormányuk is kémkedik utánuk. Azt az emberek háromnegyede (74 százaléka) valószínűsíti, hogy magánvállalatok monitorozzák online aktivitását az információt pedig beleegyezése nélkül pénzzé teszik. A vélt vagy valós fenyegetések abból a szempontból is érdekesek, hogy az interneztezők mindössze 60 százaléka hallott valaha Edward Snowdenről, de ennek hatására a 60 százalék 39 százaléka – vagyis a teljes minta valamivel kevesebb mint negyede – tett lépéseket az online adatbiztonság növelésére.

Az internet szabályozásában és biztonságos működtetésében a többség egy technológiai cégekből, műszaki szakemberekből, kormányfüggetlen szervezetekből és intézetekből álló testületben bízna meg a leginkább. A feladatot csak a megkérdezettek kevesebb mint fele adná saját kormányának a kezébe, legkevésbé pedig az Egyesült Államokat tartják hiteles szabályozónak. Azok, akik feltétel nélkül megbíznak az USA-ban, alig 10 százalékot adnak ki a globális kutatásban, sőt maguk az észak-amerikaiak csak 5 százalékban támogatják feltétel nélkül az Egyesült Államok gyámkodását.