Az IDC tavalyi előrejelzése szerint mindössze három év kell ahhoz, hogy a Forbes Global 2000 listáján szereplő vállalatok 60 százalékánál működjön digitális fejlesztői ökoszisztéma, amihez több ezer fejlesztőre is szükségük lesz. És hogy miért kell megerősíteniük a házon belüli fejlesztést? Mert legalább a felüknél a bevételek 20 százaléka a digitális ökoszisztémájukon, platformjukon keresztül keletkezik. Ezzel párhuzamosan minden vállalat digitális innovációs gyár is lesz, ahol a kódtelepítés a napi rutin része.

Ehhez 2025-re a jelenleginél nagyjából 1,6-szer több fejlesztő kell. Az egyre nyilvánvalóbb, hogy nem lesz ennyi ember. Ha azonban sikerül bevonni a fejlesztésbe az üzleti oldal szereplőit, azzal a profi fejlesztők is tehermentesíthetők. Erre lennének hivatottak az ún. low-code vagy no-code platformok, melyek segítségével a vállalat üzleti oldalán dolgozók is össze tudnak rakni előre elkészített panelekből egyszerű, de munkájukat megkönnyítő, automatizáló üzleti alkalmazásokat. (Akinek ismeretlen a low-code és no-code fogalma, lapozzon vissza ide.)

Kódolást nem igénylő fejlesztőeszközök már léteznek egy ideje. Ahhoz azonban, hogy a köztudatba jobban bekerüljenek, generációváltás is kellett.

Az együttműködéshez elengedhetetlen lesz

És persze van egyfajta nyomás a szállítók részéről is, hogy az ügyfeleik ebbe az irányba mozduljanak. A Microsoft, amely szintén kínál felhőben is low-code eszközt, a Power Appsot, egyenesen azt állítja, hogy a modern (emígyen természetesen Microsoft Teamsben folyó) távmunkának az alapeszköze lesz. Egyszerűen azért, mert a Teams lesz az a központi hely, amelyen minden adat átmegy, és azok feldolgozására, közös elemzésére szükség lesz gyorsan létrehozható Teamsen belüli alkalmazásokra. A low-code adja a legtökéletesebb önkiszolgáló rendszert az üzlet kezébe anélkül, hogy további terheket rakna az amúgy is kapacitáshiányos fejlesztőcsapatra.

Hasonlóan fontos szerepet tölthet be a low-code az automatizálásban, írja egy posztjában Dona Sarkar, a Microsoft egyik felhős vezetője. Ezzel mindenekelőtt az ismétlődő, mechanikus munkát lehet kiváltani gyorsan. A low-code-nak ezt a lehetőségét ráadásul nem csak az üzlet használhatja, hanem maga az IT is, amikor egy-egy sokszor ismételendő feladatot kell(ene) gyorsan kiváltani szoftverrel.

És van egy harmadik, nagyon fontos hozadéka is az alacsony kódú platformoknak: közelebb hozzák a professzionális és a civil fejlesztőket (citizen developer), közös, egyaránt értelmezhető nyelvet és kommunikációs felületet adva a kezükbe. Csupán a nézőpont más: a civil fejlesztő az üzleti logikát, a profi fejlesztő a mögöttes működést teszi első helyre. De a lényeg: mindkét oldal felismeri azokat az általános folyamatokat, adatokat stb., melyek nem csak az adott problémára, hanem más üzleti területekre is alkalmazhatók, így egy probléma megoldásából sokkal szélesebb kör képes profitálni, és azt maga a low-code platform terítheti a szervezeten belül.

A meccs még nincs lefutva

Bár egyre jobban látszanak az előnyei a low-code és no-code platformoknak, sikerük még közel sem biztos, hívja fel a figyelmet több szakértő is a ZDNet egy cikkében. A vállalati menedzsment (legfőképpen az IT-vezetők) attól félnek, hogy egy ilyen rendszer előbb vagy utóbb zavarokat okoz az IT-irányításban, végső soron pedig az üzleti folyamatokban. Ennek ellenére egyre több szoftverszállító és felhőszolgáltató (a már említett Microsoft mellett az Amazon, a Google, az Oracle, a Salesforce, a Siemens; a felsorolást még hosszasan folytathatnánk, például a magyar Orianával) kínál valamilyen low-code platformot. Igény ugyanis egyre nagyobb van(/lenne?) rá.

Ugyanakkor professzionális fejlesztőkre mindig szükség lesz, sőt egyre nagyobb számban kell foglalkoztatni őket. Az integráció, az üzemeltetés, a finomhangolás, az API-k írása stb. ugyanis továbbra is bőven ad számukra feladatot.