Nagyvállalatok is egyre gyakrabban fordulnak a belső üzleti alkalmazások fejlesztésének gyorsítása miatt az ún. low-coding vagy alacsony kódú fejlesztési platformokhoz. Ahogy néhány éve a fejlesztés és az üzemeltetés összehangolására jött a DevOps, majd a fejlesztések rugalmasabbá tételére az agilis módszertan, úgy nyer egyre nagyobb teret az alacsony kódú fejlesztés.

Az alacsony kód még messze van a 'no-code'-tól

Az alacsony kódú fejlesztés fogalmát a Forrester írta le az évtized elején. A kutatócég meghatározása szerint a low-coding fejlesztési platfom lényege, hogy minimális kézi kódolással lehet gyorsan készíteni és bevezetni üzleti alkalmazásokat alacsony költség mellett. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy az alacsony kódú fejlesztőplatform előregyártott (leprogramozott) moduljaiból programozási tudás nélkül lehet egérrel, húzd és ejtsd módon létrehozni üzleti alkalmazásokat. A "fejlesztő" az üzleti folyamatnak megfelelően összerakja az alkalmazás funkcióit egy grafikus felületen – funkciókat, lépéseket jelölő négyzeteket, köröket stb. pakol fel és köt össze vonalakkal, nyilakkal egy virtuális táblán –, amiből a platform automatikusan legenerálja az alkalmazást.

Ehhez azonban szükség lehet némi fejlesztői támogatásra, hiszen egyes modulokat esetleg testre kell szabni, módosítani kell, amihez viszont már szükséges programozói tudás. Emellett az alkalmazás bevezetése, integrálása továbbra is az IT-osztályok feladata marad.

Az ilyen platformok szállítói gyakran no-codingként határozzák meg a platformjukat. De mint arra a Forrester felhívja a figyelmet, ez félrevezető, és leginkább csak marketingfogás. A no-code fontos törekvés ugyan, de csak ritkán valósul meg. A modulok ugyanis az esetek többségében nem tudják lefedni az összes szükséges funkciót, így a hiátusok kitöltése a programozókra marad. Az integrációnál szinte mindig szükség van erre az utómunkára, de gyakran be kell vonni a programozókat a felhasználói felület finomításához és a riportkészítési képességek véglegesítéséhez.

Az amatőrök kiszorítják a profikat?

Az alacsony kódú fejlesztési platformok bevezetését az IT sokszor úgy éli meg, hogy amatőrök akarják fújni a profi passzátszelet. Pedig itt alapvetően másról van szó: a fejlesztés gyorsításáról azáltal, hogy a már felhalmozott tapasztalatokat modulok formájában lényegében újrahasznosítja a vállalat. Szakértők szerint ez sokkal inkább segítség az amúgy is leterhelt IT-nak, mint veszély.

A koncepció lényege ugyanis az, hogy az üzleti oldal képviselői, akik megfogalmazzák az igényeket, nem maratoni egyeztetéseken magyarázzák el a fejlesztőknek, hogy mit szeretnének, hanem a kidogozott üzleti logikának megfelelően összerakják már meglévő modulokból – őket a szakirodalom citizen developereknek nevezi. A platformok alapvetően modellvezérlet, deklaratív megközelítést alkalmaznak, azaz a "fejlesztőnek" azt kell meghatároznia a modulok egymáshoz illesztésével, hogy mi a feladat, magát az algoritmust a platformba épített értelmező (interpreter) vagy fordító program (compiler) állítja elő.

Ehhez kellenek persze speciális kompetenciák, de azokkal az üzleti oldalon dolgozók többsége már rendelkezik (alap adatbázisprogramozási tudás, Excel stb.), vagy ha nem, gyorsan megtanítható számukra.

Az így előálló üzleti alkalmazás minden olyan funkciót biztosít, amire az üzletnek szüksége van, leképezi az üzleti logikát, és olyan nyelven tálalja mindezt az IT-nak, amit az ott dolgozó szakemberek már pontosan értenek. Így sokkal gyorsabbá válik a termék leszállítása és bevezetése.

A Gartner 2019-es Magic Quadrantja a low-coding platformokról
(a képre kattintva megnézheti nagy méretben)

Egy ilyen platformmal azonban nem váltható ki az IT – figyelmeztetnek a szakemberek –, hiszen az integráció továbbra is az IT-s munkatársak feladata, nekik kell biztosítaniuk, hogy az alkalmazás bevezetésével ne sérüljön a vállalati rendszer integritása.

Ebbe az irányba tart a világ

A rugalmasság az általános innovációs kényszer miatt egyre fontosabb követelmény, nem véletlen, hogy a vállalati IT-rendszerek minden szintjén – legyen szó hálózatról, virtualizációról stb. – megjelent az ún. Software Defined Everything szemlélet. Maga a low-coding is ennek egyfajta speciális, az alkalmazásfejlesztés szintjén történő megvalósítása.

A Forrester szerint a low-coding platformok globális piaca nagy tempóban, éves átlagban 40 százalékkal növekszik, és 2022-re meghaladja 21 milliárd dollárt. A kutató cég előrejelzését arra alapozza, hogy tavaly a globális cégek 23 százaléka már használt alacsony kódú platformot az üzleti alkalmazásai fejlesztéséhez, és további 22 százalék azt tervezi, hogy idén bevezet ilyen eszközt. A Gartner egy augusztusi elemzése szerint 2024-ben már az alkalmazásfejlesztések 65 százaléka ilyen platformon történik majd.

Mint a Gartner a low-coding platformok piacáról nyáron kiadott Magic Quadrantjában írja, ezek az eszközök zömében felhőalapú szolgáltatásként vehetők igénybe, de on-premise és hibrid megoldások is léteznek a piacon. Már az olyan szoftvercégek is meglátták az üzleti lehetőséget a low-codingban, mint a Microsoft, a Salesforce vagy az Oracle (a Gartner Magic Quadrantjában előbbi kettő a vezetők között, míg utóbbi az APEX-szel a kihívók között szerepel – lásd a fenti ábrát), sőt a Google-nek is volt ilyen jellegű kísérlete. A piac szereplőinek többsége azonban kifejezetten a low-coding platform fejlesztésére specializálódott. Ilyen például az OutSystems, a Mendix vagy az Appian.

Magyar szereplője is van ennek a piacnak. Az Oriana Kft. 2014-ben vitte piacra Effector nevű platformját, amely ezt a koncepciót valósítja meg.