Nem úgy tűnik, hogy Tajvan lemondana a félvezetőpiacon meglévő dominanciájáról. A Nikkei helyszini riportja szerint csak a Taiwan Semiconductor Manufacturing Co. (rövidebb és ismertebb nevén: TSMC) négy új egység felhúzásán van túl az elmúlt időszakban, három új üzem pedig éppen most épül, gyakorlatilag szó szerint megállás nélkül. Utóbbiak a legmodernebb 3 nanométeres csipek előállítására lesznek alkalmasak, ennek megfelelően áruk sem filléres: darabonként nagyjából 10 milliárd dollárt emésztenek fel.

Az ázsiai lap beszámolója szerint nem csupán a világ legnagyobb bérgyártójánál zajlik az élet, hanem a sziget más pontjain is gombamódra nőnek ki a földből az új, félvezetőgyártási kapacitásokat bővítő üzemek. A friss alapterület tekintetében 2 millió négyzetméterre rúgó beruházási hullám együttes költsége becslések szerint eléri a 120 milliárd dollárt.

A nagyságrendet jól érzékelteti, hogy az Egyesült Államokban a Biden-adminisztráció gigaprojektje a hazai félvezetőipari szereplők támogatására "mindössze" 52 milliárd dollár. Ráadásul ennek a gyakorlati megvalósítása sem megy túl olajozottan. Még a csipgyártásban (is) szuperhatalmi álmokat szövögető Kínában is "csak" nagyjából 100 milliárd dollárnyi forrás látszik megmozdulni. Mindeközben az EU-ban is igyekeznek gyártókapacitásokat vonzani a kontinensre, illetve egy USA-val kötött megállapodással igyekeznek a kritikus fontosságú termékek fejlesztését és ellátási biztonságát garantálni.

Fejnehéz történet

A Semiconductor Industry Association adatai szerint a fejlett félvezetők területén Tajvan a globális kapacitás több mint 90 százalékát adja, a fennmaradó rész pedig jobbára Dél-Koreában található. Tajvan iparágban betöltött túlsúlya, és az ezekben rejlő kockázatok a koronavírus kirobbanása után váltak egészen nyilvánvalóvá. Miközben a félvezetőpiacon hatalmas túlkereslet keletkezett, a lezárások és korlátozások miatt a hagyományos logisztikai csatornák bedugultak, így még azokat az alkatrészeket sem volt könnyű (sőt még most sem az) leszállítani, amelyeket az üzemek rendben legyártottak.

Ezek fényében nem is lehet csodálkozni azon, hogy jelentősebb ország és gazdasági régió igyekszik házon belülre, de minimum földrajzi értelemben közel(ebb)re telepíteni ezeknek az alapvető alkatrészeknek a gyártását. A már említett amerikai támogatási projekt mögött is ez a gondolat húzódik meg, de az USA ettől függetlenül is igyekszik rávenni a tajvani cégeket, hogy Amerikába hozzanak létre új egységeket.

Ezek a tárgyalások azonban a hírek szerint a lassan haladnak. Ennek oka nem csupán a téma összetettségében kereshető, hanem abban is, hogy Tajvan ezen a porondon abszolút egyenrangú partnerként tárgyalhat Washingtonnal. Elemzők szerint Tajvannak nem csak gazdasági érdekei diktálják azt, hogy minél nagyobb kapacitást magánál tartson, hanem geopolitikai megfontolások is. Ha ugyanis a fejlett félvezetők elsöprő többsége továbbra is Tajvanon üzemel, akkor a világ már csak ezért sem hagyhatna szó nélkül egy Kína felől érkező esetleges agressziót.