Az elektromobilitás egyik legégetőbb problémája, hogy mi lesz az elöregedett akkumulátorcellákkal. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás az újrahasznosítás, amit nem csak környezettudatosság, hanem sokkal inkább az akkumulátorgyártáshoz szükséges alapanyagok korlátozott hozzáférhetősége hajt. Egyre több ígéretes módszer van az újrahasznosításra – korábban bemutattunk egy japán példát, és egy német stratup, a Cylib technológiáját is –, de összességében jelentős beruházásokra lesz szükség, hogy a recycling-piac képes legyen majd feldolgozni ezeket a súlyosan környezetszennyező autóalkatrészeket.

Az RWTH Aachen Egyetem, ahol behatóan foglalkoznak a témával (a Cylib is innen nőtt ki), és a PwC egy friss tanulmánya a Handelsblatt beszámolója szerint három fontos megállapítást tett a témával kapcsolatban: (1) 2030-ig kell felkészülnünk; (2) 2035-ig mintegy 9 milliárd eurót kell beruházni az újrahasznosításba; (3) a beruházás busásan megtérül.

Koncentrált lesz a piac

A tanulmány szerint a beruházásokat már most meg kell kezdeni, bár egyelőre az újrahasznosító üzemek csak a (többek között Magyarországon épülő) giga méretű akkumulátorgyárak hulladékát dolgozzák fel. 2030 lesz a fordulópont, mert akkor kerülnek ki a forgalomból először nagyobb mennyiségben elektromos hajtású autók. Onnantól az európai akkumulátor-újrahasznosító kapacitások teljes mértékben ki lesznek használva.

A kutatók azzal számolnak, hogy 2030-tól kezdetben évente mintegy 570 ezer tonna akkumulátort kell feldolgozni. Ehhez közvetlenül mintegy 2,2 milliárd eurónyi befektetés kell. De ahhoz, hogy a recycling ipar tarthassa az ütemet az e-mobilitással, 2035-ig további 7 milliárd euró befektetésre lesz szükség.

Ez a magas beruházási költség viszont azt eredményezi, hogy ún. újrahasznosító központok jönnek majd létre, amelyekben a nagy mennyiségek miatt alacsonyan lehet tartani a fajlagos költségeket. Ennek az lesz a pozitívuma (legalábbis a beruházók szempontjából), hogy az akkuk-újrahasznosítás már 2035 előtt is nyereséges és fenntartható üzlet lesz Európában. Az más kérdés, hogy ezeknek a központoknak mekkora lesz az egészség- és környezetkárosító hatása.

Az újrahasznosításnak jelentős szerepe lesz az akkumulátorgyártásban is: 2035-ben már ebből származhat a gyártáshoz szükséges lítium, nikkel és kobalt mintegy 30 százaléka.

Ebben (sem) Európa vezet

Az akkumulátor-újrahasznosításban Dél-Korea és Kína jár az élen. Mindkét országban már évekkel kidolgoztak egy hosszú távú stratégiát. Mindkét országban az a cél, hogy az akkumulátorok 90 százalékát újrahasznosítsák.

Némi késéssel az Európai Unió is lépett. Terítéken van az Európai Bizottság egy javaslata, amely 2024-től 2024-től kötelező tenné, hogy a gyártók tegyék közzé az EU-s piacokon értékesített elektromos járműveik, közlekedési eszközeik és ipari akkumulátoraik szénlábnyomára vonatkozó adatokat, 2027-től pedig az ilyen eszközöknek meg kellene felelniük az EU-s szén-dioxid-kibocsátási határértéknek is. Szintén 2027-től kellene közzétenni az újrahasznosított nyersanyagokra vonatkozó információkat, illetve 2030-tól a gyártóknak meg is kellene felelniük azoknak az előírásoknak, melyek az újrahasznosított kobalt, lítium, nikkel vagy ólom minimális arányait szabályozzák.

Erre egyébként a német autó- és akkugyártók reagáltak a leggyorsabban: egy éve hoztak létre konzorciumot, hogy kidolgozzanak egy elektronikus "akkumulátor-útlevelet", ami minden szükséges adatot visszakövethetővé tenne.