Tucatnyi helyi amerikai távközlési szolgáltató tárgyal a Nokiával és az Ericssonnal arról, hogy lecserélné hálózati berendezéseit a két európai gyártó termékeire – írja a Reuters. A hírügynökség szerint a szolgáltatók azt szeretnék elérni, hogy kedvezményes áron jussanak a berendezésekhez. Emellett némi állami támogatásban is reménykednek.

Kényszerhelyzetben vannak

A kisebb szolgáltatókat az amerikai kormányzat nehéz helyzetbe hozta. 2012-ben kezdték a két vezető kínai hálózatieszköz-gyártót, a Huaweit és a ZTE-t vegzálni, ami először csupán egy kongresszusi vizsgálatot jelentett. Már ennek is volt hatása: a Huawei 2013 végén be is jelentette: kivonul erről a szolgáltatói piacról az USA-ban.

Mivel azonban a kategorikus tiltás csak tavaly augusztus óta él, és először csak a kormányzati intézményekre, hivatalokra, ügynökségekre, valamint a velük kapcsolatban álló cégekre vonatkozott, az elmúlt években a kisebb telekommunikációs cégek továbbra is előszeretettel vásárolták a két kínai gyártó termékeit, nem utolsósorban azok jó minősége és kedvező ára miatt.

Most azonban kényszerhelyzetbe kerültek, mivel a kormány lényegében eltiltotta az amerikai vállalatokat a Huawei-jel (és a ZTE-vel) való üzleteléstől. A döntés persze benne volt a levegőben, ezért a szolgáltatók már közel egy éve egyezkednek a két európai gyártóval – elsősorban az árak miatt. Egy elemző szerint ugyanis a kínai gyártók akár 30-50 százalékkal is jobb árakat tudnak adni (ami egyes iparági szakértők szerint köszönő viszonyban sincs a piaci árral), mint a két európai szállító.

Még azt sem lehet tudni, mit kell cserélni

A kisebb helyi szolgáltatók jellemzően olyan területeken szolgáltatnak – sokszor egyedüliként –, ahová nagy országos operátorok, például a Verizon vagy az AT&T nem jutnak el. Ügyfélszámuk jellemzően 50 és 100 ezer között van. Az ezeket a kis szolgáltatókat tömörítő RWA (Rural Wireless Association) szerint tagvállalatainak negyede építette hálózatát Huawei és ZTE eszközökre.

Becslések szerint összesen mintegy kétezer bázisállomást kellene átszerelni összesen mintegy 800 millió és egymilliárd dollár közötti értékben. Ez azonban szolgáltatókra lebontva nem olyan nagy volumen, amire a berendezésszállítók nagy kedvezményt tudnának adni. Pontosabbat azért sem lehet tudni, mert a szabályzó hatóságok még nem adtak ki iránymutatást arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen típusú berendezéseket kell feltétlenül lecserélni. Voltaképpen a gyártók és a szolgáltatók közötti érdemi tárgyalásokra is csak ezeknek az információknak a birtokában kerülhet sor.

Iparági értesülések szerint a kormányzat azt tervezi, hogy 700 millió dollárral támogatja az átállást, de volt olyan ötlet is, hogy az átszerelés költségeit finanszírozzák inkább a Szövetségi Távközlési Bizottság (FCC) univerzális szolgáltatási alapjának 8,5 milliárd dolláros tőkéjéből. Támogatásra egyébként valószínűleg szükség is lesz, mert a kis szolgáltatók nagyon alacsony nyereséghányaddal működnek, és elképzelhető, hogy többük akár be is zárhatja a boltot, ha nem tudja finanszírozni a váltást. Ez pedig egyes területeken azt is jelentené, hogy megszűnik a telekommunikációs szolgáltatás.

Új lehetőség az Ericssonnak és a Nokiának?

Kérdéses az is, milyen lehetőséget lát ezekben a szolgáltatókban a Magyarországon is nagy fejlesztőközponttal rendelkező két gyártó. Ugyanis az utóbbi években azzal küzdenek, hogy folyamatosan csökken a bevételük. Az Ericsson például a tavaly 23,5 milliárd dollár bevétellel zárt, ami ugyan több, mint a 2017-es eredmény, de 2015-höz képest 4 milliárddal kevesebb. A Nokiának az erős 2016-os év után lényegében azon a szinten rekedtek a bevételei, az idei évet pedig ebből a szempontból kifejezetten gyenge negyedévvel kezdte (éves alapon 5,6 százalékos csökkenés). Tavaly még leépítéseket is bejelentettek.

Ebből egyenesen következne, hogy örömmel csapnak le a lehetőségre, főleg amiatt, mert azok a szolgáltatók, melyek most berendezéscserére kényszerülnek, ezt esetleg összekötik az 5G-re váltással, még ha ez nagyobb kiadással is járna. Ugyanakkor a volumen kicsi, és ha nem kapnak valamilyen ösztönzőt, kevéssé lehet számukra vonzó ez az üzlet.

Van azonban egy tényező, ami miatt mégis előnyös lehet számukra: felfoghatják ezt olyan kísérleti projektnek, ahol élesben mutathatják meg legújabb technológiáik képességeit. Ráadásul egy elemző szerint stratégiailag is fontos lehet ez a lépés, mert ezeket a kis helyi szolgáltatókat előbb-utóbb felvásárolja valamilyen nagyobb operátor, ezáltal a két vállalat nagyobb ügyfelekhez is jut.