A SpaceX egyáltalán nem tervezi, hogy a korábbi híreszteléseknek megfelelően külön cégbe szervezze Starlink nevű globális műholdas internetszolgáltatását és az ahhoz tartozó infrastruktúra üzemeltetését, ehelyett a kezdeményezés folyamatos működtetésére koncentrál, a profitot pedig a SpaceX Starship rendszerének fejlesztésébe folyatja vissza. Az űrvállalat alapító vezérigazgatója, Elon Musk a washingtoni Satellite 2020 konferencián beszélt az ambiciózus, majdnem 12 ezer műholdból álló Starlink hálózatról, amely a mesterséges égitestek pályára állítását követően szélessávú kapcsolatot biztosítana tulahdonképpen a Föld bármely pontján. A SpaceX eddig majdnem 300 holdat juttatott fel az alacsony (körülbelül 328-580 kilométeres) magasságba, és bizonyos területeken már ebben az évben beindítaná a szolgáltatást.

A rendszerrel kapcsolatban két alapvető problémáról szoktak beszélni: az egyik a távközlési cégekkel szemben állított konkurencia, a másik pedig a rengeteg (akár szabad szemmel is látható) műhold hatása a csillagászati megfigyelésekre vagy az éjszakai természeti folyamatokra. Január elején mi is beszámoltunk róla, hogy a csillagászok szerint szélsőséges helyzetben a Földre veszélyt jelentő égitestek észlelését is akadályozhatják a fénylő objektumok: a teleszkópok érzékeny kameráit teljesen elvakíthatják, és a felvételeken olyan csíkokat húzhatnak az égboltra, mint egy radír. A műholdak fényességét ennek alapján a század részére kellene csökkenteni, hogy szotfveres technikákkal értékelhetően fel lehessen javítani az ilyen felvételeket.

Musk a telkók aggályairól annyit mondott, hogy a Starlink egyáltalán nem jelent rájuk nézve fenyegetést, sőt a gyakorlatban még hasznosnak is bizonyulhat a számuka, amennyiben kiszolgálja helyettük a legnehezebben és legnagyobb költségek mellett kiszolgálható ügyfeleket. A SpaceX vezetője szerint megkerülhetetlen egy alacsony pályán mozgó műhold-konstellációkra épülő távközlési infrastruktúra kiépítése, és a munkát el kell végezni, miután eddig minden olyan társaság simán csődbe ment, amely dedikáltan ezzel foglalkozott volna.

Ahogy az már korábban kiderült, kísérletképpen egy különleges sötétítő bevonattal ellátott Starlink holdat is felbocsátottak, amelynek megfelelő elemei sokkal kisebb mértékben verik vissza a Nap fényét. Ezzel együtt Musk úgy látja, hogy az égitesteknek semmilyen hatása nem lesz a csillagászok munkájára, arra az esetre azonban, ha tévesnek bizonyul a prognózisa, korrekciós intézkedéseket ígért. Ehhez hozzátette, hogy egyelőre nem találkozott senkivel, aki pontosan meg tudta volna mondani, hogy hol vannak éppen a Starlink holdjai, így azt gyanítja, hogy annyira azért nem lehetnek zavaróak.

Haladunk, de közel sem elég gyorsan

A beszélgetés természetesen egy nagy csomó témát lefedett a rakétafejlesztések technológiai vonatkozásaitól kezdve a Mars-utazásig, és nem hiányozhattak belőle az itt-ott elejtett jóslatok vagy kinyilatkoztatások sem, amelyek miatt mindenhol előszeretettel idézik Elon Musk megnyilatkozásait. Ezek közül most a legfontosabb talán a haladás ütemének értékelése volt: a jelenlegi tempó mellett valószínűsítette, hogy ő már nem fogja megérni az első Mars-utazást. Szerinte technológiai szempontból az legnagyobb és az egyetlen érdemi akadályt a gyorsan és teljes egészében újrahasznosítható rakéták kifejlesztése jelenti, amelyek elegendő kapacitással rendelkeznek majd a Mars-missziókhoz.

A SpaceX éppen ezen dolgozik az új Starship prototípusok tesztelésével, ami már hónapok múlva beindulhat. A folyamatok felgyorsításának érdekében egyszerűen átléptek az olyan dolgokon, mint a megfelelő kompozit anyagok fejlesztésére való várakozás, így azok helyett is fémet használnak, hogy ne akadjanak meg a kísérletek. Musk a több mint 120 méter magas, 100 tonna rakomány és 100 utas szállítására képes Starship kapcsán ismét elmondta, hogy pillanatnyilag aránytalanul drága az űrhajók felküldése a világűrbe. Egy-egy Starship-kilövés alsó hangon 2 millió dollárba kerül, a Mars kolonizálásához pedig napi három kilövésre lenne szükség, miközben 72 óránként egy újabb rakétát kellene legyártani és üzembe állítani, amíg a flotta ezer darabosra nem bővül.

A rakétáknak a szállítási kapacitáson keresztül kell igazolniuk a masszív költségeket: a több ezer konténert szállító teherhajókat megéri üzemeltetni, de hülyeség lenne minden konténert kis motorcsónakokkal átküldeni az óceánon. A párhuzam persze annyiban még sántít, hogy az űrhajózásban még a kis motorcsónakoknál sem feltétlenül tartunk. A Starship SN1 prototípus éppen február végén robbant fel a kilövőállásban: