Miközben a repülő drónok és az önvezető autók kereskedelmi bevezetését éppen csak elkezdték előkészíteni a területek pionírjai, a tengereket már javában járják az ember nélkül is kiválóan elboldoguló automata vitorlások.

Szelek szárnyán

A Saildrone ötlete a brit származású Richard Jenkins mérnökhöz köthető, aki korábban azzal vált híressé, hogy megdöntötte a a szárazföldi sebességrekordott a szélhajtással működő járműveknél. Kétszáz felett ugyan nem repesztenek a kaliforniai cég önjáró hajói, de annál többféle feladatra vethetők be.

A merev, szénszálas anyagból készült vitorlával felszerelt apró trimaránokat akár egy okostelefonról is lehet ellenőrizni, új célpont felé irányítani, a hajótest tucatnyi pontján elhelyezett különböző szenzorok pedig csak úgy ontják magukból a rengeteg területen felhasználható, értékes adatokat.

Utóbbiak közé tartozik például a kereskedelmi halászat. Két hajó jelenleg is a Bering-tenger zord vizeit járja, ahol a tőkehalak mozgását, a rajok méretét igyekeznek feltérképezni. Ezek az információk kulcsfontosságúak lehetnek a halászattal foglalkozó vállalkozások számára, hiszen így sokkal hatékonyabban tudják megtervezni a munkát. Ha már úgyis ott járnak a vitorlások, egy füst alatt monitorozzák a halrajokból táplálkozó delfineket is, sőt a széljárástól a víz hőmérsékletén át az oceánfelszín sajátoságaiig szinte bármit képesek megfigyelni.

A Saildrone tucatnyi műszerrel pásztázza környezetét, de a feladatnak megfelelően extrákkal is felszerelhető

Az eddig megtett több mint 50 ezer tengeri mérföld során a trimaránok vizsgálták például a sarkköri jégolvadást, vagy éppen hurrikán-megelőzéshez szükséges adatokat gyűjtöttek. A cégalapító nagyra törő álma szerint a nem is olyan távoli jövőben ilyen trimaránok ezrei teljesíthetnek folyamatos szolgálatot szerte a Föld óceánjain és tengerein, amivel a korábbinál nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű és minőségű adattal láthatják el a kutatókat.

Pénz beszél

Azért az odébb van, amíg Jenkins flottája tényleg ilyen méretűre nőhet, mindenesetre a bővülést megalapozó üzleti modell már kész. A robotvitorlásokat ugyanis bárki kibérelheti üzleti, tudományos célra. A hajók 2500 dolláros napi bérleti díja első hallásra sokkolóan magasnak tűnik, ám az általuk elvégzett munka sok esetben csak hatalmas szervezéssel és még nagyobb költséggel lenne kiváltható.

Egy megfelelően felszerelt, ember irányította hagyományos kutatóhajónál például nem ritka, hogy 80 ezer dollárra jön ki egyetlen tengeren töltött nap számlája. Azt szintén nem nehéz belátni, hogy a halászatot végző kolosszális kereskedelmi hajók megfelelő helyre történő navigálásával sokszorosan megtérülhet a drónhajók bérlésére fordított pénz.