Ha nagyobb teljesítményt akarsz, több hardvert kell venned. Ez pedig nagyobb rendszert, nagyobb fogyasztást, nagyobb hűtési igényt jelent – adta meg a Denverben megrendezett SC23 konferencia egyik előadója az alaphangot ahhoz a vitához, amely a szuperszámítógépek és a fenntarthatóság kapcsolatát boncolgatta. És hogy mennyire aktuális a kérdés, jól mutatja, hogy a TOP 500-as lista legerősebb gépei (pl. Frontier, Aurora, Fugaku) 20 MW-nál is nagyobb teljesítményt vesznek fel. Egyes előrejelzések szerint 2027-ben már lesz 120 MW-os szuperszámítógép is.

Hogyan lehet ezt összehozni a CO₂-semlegességgel? Erről beszélgettek az SC23 fenntarthatóságnak szentelt paneljében a Chicagói Egyetem, a Schneider Electric, a Los Alamos National Laboratory (LANL), a HPE (Hewlett Packard Enterprise) és egy finn akadémiai intézet, a Tudományos és Informatikai Központ (IT Center for Science, CSC) szakértője.

A beszámolók szerint a beszélgetés három csomópont: a tervezési koncepciók, a dinamikus üzemeltetés és a hatékony monitoring köré szerveződött.

Van-e optimális helyszín?

Hová kell telepíteni az adatközpontokat (és a szuperszámítógépeket), hogy jó legyen az energiahatékonyságuk? Az adatközpontoknál a PUE (power usage effectiveness) érték mutatja, hogy a felhasznált energia mekkora része fordítódik hasznos munkára. Minél közelebb van az 1-hez, annál hatékonyabb az adott létesítmény. Ha azonban csak ezzel mérik az energiahatékonyságot, az félreviheti a zöldítő törekvéseket.

A HPE-t kéviselő Nicolas Dubé példaként azokat a hyperscale szolgáltatókat hozta (név nélkül), melyek Arizonában és Új-Mexikóban építettek nagy adatközpontokat az energiafelhasználás szempontjából az egyik leghatékonyabbnak tekintett párologtató vagy evaporatív hűtéssel. Ezzel látványosan jó PUE-t érnek el – és közben épp azt az erőforrást zsigerelik ki, ami ezeken a területeken amúgy is kevés: a vizet. Dubé szerint ez egyenesen bűncselekmény.

A LANL szakértője, Genna Waldvogel részben megvédte a koncepciót, mondván, tervezéssel ezen is lehet segíteni: Los Alamosban például 100 százalékban tisztított és visszaforgatott szennyvizet használnak. Dubé szerint viszont inkább eleve olyan helyszíneken kellene építkezni, ahol bőséges a zöldenergia-kínálat, illetve olyan ökoszisztémában kell gondolkodni, ahol a hulladékhőt hasznosítják.

A HPE szakértője amúgy nyitott kapukat dönget ezzel, mondta a SCS-t képviselő Esa Heiskanen. Európa legnagyobb szuperszámítógépe, a LUMI hulladékhőjével biztosítják a gépnek helyet adó Kajaani nevű 38 ezres kisváros távfűtési igényének ötödét. (Ilyen rendszer Magyarországon is működik: a debreceni sportuszodát részben a KIFÜ által üzemeltetett Komondor szuperszámítógép fűti.)

Időnként lejjebb is lehet csavarni a gázt

A Chicagói Egyetemet képviselő Andrew Chien szerint a működés optimalizálásával is érdemes foglalkozni. A HPC-fürtöt vagy adatközpontot nem kellene állandó kapacitással üzemeltetni. Akkor fussanak le a legnagyobb számítási igényű feladatok, ha van bőséggel zöld energia. Ezzel a módszerrel akár 90 százalékkal is lehetne csökkenteni az energiaköltségeket, valamint 40 százalékkal az emissziót.

A Schneider Electricet képviselő Robert Bunger hozta elő a harmadik szempontot: a monitoringot. Ehhez sok és pontos adat kell, de nem csak az energiafelhasználásról, ami sok esetben elfedi, hogy más területen meg brutálisan nő az erőforrások felhasználása (lásd a vízhűtést – egyes cégek pl. üzleti titokként kezelik a vízigényüket). Erőteljesen rontja az átláthatóságot, hogy adatközpont-üzemeltetők intenzíven – és sikeresen – lobbiznak azért, hogy bizonyos erőforrások felhasználása ne legyen transzparens. A Schneider Electric javaslata egy olyan, 28 mérőszámot tartalmazó monitoring szisztéma, mely a teljes energiafogyasztás, a PUE, a megújulók aránya vagy az energia-újrahasznosítás mellett mérné a teljes vízfogyasztást és a vízhasználat hatékonyságát, sőt akár a zajszennyezést is.