A távmunka elterjedése sokak életébe hozott nagyobb rugalmasságot, de a fizikai irodából átmentett szokások egy olyan környezet kialakulásához vezethetnek, amelyikért nem fognak sokan rajongani. A Qatalog és a GitLab közös, 2 ezer tudásmunkás (knowledge worker) bevonásával készített jelentése szerint a munkahelyi hierarchia egyenlőtlenségei és a távmunkás eszközök túlkínálata ugyanis létrehozza a "digitális jelenlétszindróma mindenre kiterjedő kultúráját", lerontva a termelékenységet, elnyújtva az alkalmazottak munkanapját is, egyúttal boldogtalanná és stresszessé téve azokat, akik képtelenek lejönni a munkájukról. Különösen, hogy idejük jelentős részét ettől függetlenül is gyakran emésztik fel az értelmetlen mikrofeladatok.

A magyarul jelenlétszindrómának is nevezett "presenteeism" alapvetően a minden áron való "dolgozni akarásra" utal, amikor az alkalmazottak különféle gondokkal terhelve, akár betegen is megjelennek a munkahelyükön, nehogy elveszítsék a bónuszaikat vagy rosszabb esetben az állásukat is. Az világos, hogy ha mentálisan vagy fizikailag kimerült állapotban is hajtják a mókuskereket, az nehezen tekinthető teljes értékű munkahelyi jelenlétnek, viszont a napjaiknak is sokkal nagyobb részét emészti fel, mint a formális munkaidő – derül ki a Killing Time at Work '22 című tanulmányból, amelyet a ZDNet is szemlézett egyik hétfői cikkében.

Mivel a munka ma már nem zajlik teljes egészében az irodában, a felmérés szerint sokan a digitális térben is minden eszközzel azon vannak, hogy munkájukat elismertessék. A digitális presenteeism ezerféleképpen megnyilvánulhat, amikor önkényesen válaszolnak nem feltétlenül nekik szóló e-mailekre és üzenetekre, igyekeznek részt venni minél több online megbeszélésen, vagy teleírják megjegyzésekkel és válaszokkal a megosztott munkaanyagokat. A riport készítői arra jutottak, hogy a tudásmunkások az ilyesmivel átlagosan napi 67 perccel (heti 5 és fél órával) hosszabbítják meg saját munkaidejüket.

Lehet ezt értelmesebben csinálni

A távmunka tehát a munkavégzés helyét tekintve szuper rugalmas dolog, de ez nehezen jön össze például azzal, hogy a műszakok továbbra is a megszokott keretek között, 9-től 5-ig futnak. Könnyű belátni, hogy ha a technológia lehetővé teszi a nap bármely szakában való munkavégzést, akkor a korábbi gyakorlat szerint összehangolt munkaórák is nagyrészt feleslegesek: a felmérésben résztvevők több mint négyötöde érzi magát termelékenyebbnek valamilyen aszinkron munkamodellben, önálló beosztás mellett. A kreativitás sem igény szerint rendelhető dolog, és nem garantálható azzal, ha a dolgozók egy előre rögzített időpontban közös agymenést folytatnak a virtuális tárgyalóban.

Mi több, a kutatás azonosította az általuk "aszinkron kiváltságnak" nevezett jelenséget is, ami annak az egyenlőtlenségnek az elegáns elnevezése, hogy a felső(bb) vezetői pozíciókban lévők sokkal nagyobb valószínűséggel élvezik az időbeosztás tekintetében is rugalmas munkavégzés előnyeit. Ezeket a munkavállalókat értelemszerűen a jelenlétszindróma sem sújtja olyan mértékben, hiszen az alárendeltjeik valószínűleg nem fogják elszámoltatni őket. A fiatalabb vagy alacsonyabb beosztású csapattagok viszont gyakran azt feltételezik, hogy mindenre azonnal válaszolniuk kell, vagy természetes, ha az utolsó pillanatban kapnak utasításokat, és általában a hét minden napján, 24 órában rendelkezésre kell állniuk.

A vezetőknek tehát érdemes lenne világos prioritásokat felállítaniuk ahelyett, hogy egész nap a beosztottjaikat bombáznák különféle dolgokkal. Az új környezetben a régi szokások továbbvitele helyett kevésbé invazív munkamódszerekre van szükség, ami nem merül ki a felhasználók figyelmének lekötésében, hanem tekintettel van céljaikra és feladataikra is. Persze az aszinkron modellek bevezetése olyan kultúraváltást is feltételez, amit leírni sokkal könnyebb, mint megvalósítani. Az ilyesmi azonban a tanulmány szerint mindig felülről jön, mondjuk amikor a vezetők világossá teszik a csapatuknak küldött üzenetekben, hogy azonnali válaszra van-e szükségük, magukat az üzeneteket pedig olyankorra időzítik, amikor az emberek nagy valószínűséggel online vannak.