Sajátos helyzet alakult ki Japánban. Egyre több olyan kockázati befektető cég (VC – Venture Capital) alakul, amely szeretne ígéretes induló vállalkozásokba fektetni Japánon belül, csak épp nem talál célpontot. Egy japán e-kereskedelmi és médiavállalkozás, a DMM.com például például létrehozott egy kockázati tőkealapot közel 90 millió dollár forrással, de mint a cég vezetője, Yusuke Muranaka a Bloombergnek mondta, nem állnak sorba az ajtaja előtt az ígéretes startupok vezetői.

Mintha épp az ellenkezője lenne a helyzet, mint például a sokkal kisebb gazdasági potenciállal rendelkező Észtországban. De mi a gond egy olyan országban, melynek globális nagyvállalatai amúgy élen járnak az innovációban? A japán helyzet visszásságából a hazai illetékesek is sokat tanulhatnak.

A társadalom gondolkodását is át kell alakítani

A helyzet nehézségét jól mutatja, hogy Muranaka VC-jének kemény munkával sikerült találnia két olyan vállalkozást, amibe befektethette a pénzét, ráadásul az egyik csak áttételesen japán: egy Los Angeles-i cég, melynek vezetője a szigetországból származik. Szakértők szerint az okok összetettek. Részben a japán hagyományokban, részben a gazdaság működésében és a szabályzókban kell keresni.

A szabályzók szigorúak. Bár sokat lazítottak a szabályokon, Japánban még mindig nagyon komoly feltételekkel lehet céget alapítani, és elég kemények az adózási szabályok is, melyek egy stratupnak, amely jó esetben a lehető legtöbb pénzt szeretné visszaforgatni a fejlesztésekbe, nem kifejezetten kedvezőek.

Nem jó a vállalkozások megítélése. Mint azt a MIT egy professzora mondta a Bloombergnek, Japánban nem divat a vállalkozás. A vállalkozás ugyanis egyben annak a kockázatnak a felvállalását is jelenti, hogy esetleg rossz az ötlet, és a cég sikertelen lesz. A japánok azonban nem fogadják el a sikertelenséget, a kudarc egy életre megbélyegezhet valakit. Így az egyetemek elvégzése után a tehetséges szakemberek is arra törekszenek, hogy lehetőleg elhelyezkedjenek egy jó cégnél, ahol alkalomadtán az egész életüket ledolgozhatják, konzervatív módon végigjárva a ranglétrát. Japánban meglehetősen ritka a munkahelyváltás.

Ezzel szemben egy a MIT-ről, tehát a világ bármely pontján a legjobb munkalehetőségeket biztosító diplomával a zsebében útnak induló szakember simán elmegy néhány évre valamilyen saját ötletet megvalósítani egy startuphoz. És ha esetleg nem jön be, még mindig ott van a hagyományos út: elmegy alkalmazottnak egy nagyvállalathoz.

Alacsony a munkanélküliség. A fejlett gazdaságok közül Japánban a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Ez és a kudarctól való félelem szintén abba az irányba tolja a fiatalokat, hogy inkább a biztos alkalmazotti munkaviszonyt válasszák a bizonytalan stratup-lét helyett.

De akkor mi teszi Japánt vonzóvá?

A Bloombergnek egy befektetési alap munkatársa egyenesen úgy fogalmazott, hogy Japán nagyszerű hely a cégalapítóknak a világ többi részéhez viszonyítva. A fentiek fényében ez furcsának tűnhet, pedig tényleg van benne valami, már ha a hagyományokból eredő korlátokon valaki túl tud lépni.

Egyrészt bőséggel áll rendelkezésre technológiai tehetség (az oktatásban Japán meglehetősen erős). Vannak olyan támogató elemek, amelyek segítik, hogy a startupok viszonylag egyszerűen jussanak forráshoz. Például a Tokiói Értéktőzsde Mother szekciójában (az elnevezés a Market of the high-growth and emerging stocks kifejezés rövidítésből ered) startup cégek papírjaival is lehet kereskedni. És nem utolsósorban: kicsi a tengerentúli konkurencia.

Szerencsére már vannak olyan példaképek is, melyek inspirálhatják a fiatalokat a vállalkozásra. Ilyen például Shintaro Yamada, aki Japán első unikornisát építette fel. Használtcikk-kereskedelmi appot fejlesztő és üzemeltető cége, a Mercari idén nyáron ment tőzsdére, és akkor 3,7 milliárd dollárra értékelték. Vagy ott van Yusaku Maezawa, aki szintén az online kereskedelemben lett sikeres. Nevét azonban az tette közismertté, hogy elsőként váltott jegyet Elon Musk által meghirdetett Hold körüli útra.