A Twitter alapító vezérigazgatója, Jack Dorsey 2,9 millió amerikai dollár értékű (majdnem 900 millió forintnak megfelelő) ether kriptovaluátért árverezte el azt a Twitter-üzenetet, ami a legelső publikus tweet volt nem csak saját profilja alatt, de a szolgáltatás történetében is. A 2006. március 21-én közzétett, "just setting up my twttr" szövegű bejegyzést az amerikai székhelyű Cent Valuables nevű, Ethereum alapú platformján keresztül értékesítették, ami 5 százalékot tart meg az elsődleges értékesítések összegéből, Dorsey pedig a bevételt állítólag bitcoinra váltja, és egy fejlesztési alap afrikai missziójának ajánlja majd fel a koronavírus-járvány elleni küzdelemben.

A vevő állítólag a Bridge Oracle blockchain szolgáltatót is irányító malajziai üzletember, aki a Mona Lisa festményhez hasonlította az első tweet majdani jelentőségét. A nem helyettesíthető zsetonok (Non-Fungible Tokenek, NFT-k) értékesítésével foglalkozó Cent vezérigazgatója szerint nem jósolható meg ugyan, hogy milyen irányba változik majd a hasonló befektetések értéke, azonban a blokklánc technológiára épülő tokenek örökre igazolni fogják az adás-vételt, amit sem az eladó, sem a vevő, sem a közönség memóriájából nem lehet többé kitörölni.

Mindezt egyelőre nehéz belátni, de az biztos, hogy az NFT-kkel való kereskedelem már évek óta zajlik, és borítékolható, hogy a jövőben egyre több és egyre nagyobb értékű tranzakcióra kerülhet majd sor. Az eredetiséget igazoló, egyedi zsetonok révén tulajdonképpen bármit, a legmegfoghatatlanabb dolgokat is áruba lehet bocsátani, és ezáltal a pénzügyi eszközök közé emelni. A koncepció azonban nem értelmezhető könnyen azokban az esetekben, amikor a vásáró semmilyen tulajdonosi jogot nem szerez, sőt még arra sincs garancia, hogy ugyanahhoz a tételhez kapcsolódóan ne adjanak el további – természetesen továbbra is egyedi, megváltoztathatatlan és kitörölhetetlen – NFT-ket.

Ez lett egy érdekes ötletből

A dolog elvileg a digitális technológia olyan kihívásaira próbál választ adni, mint mondjuk a digitális műalkotások megjelenése. Ezekben az esetekben – például egy bitképról szólva – nincs sok értelme az eredeti birtoklásáról beszélni, ami komoly problémát jelent a műalkotások értékelésében. A józan ész azt mondaná, hogy a helyzeten a nem helyettesíthető zsetonok bevezetése sem változtat semmit, ez azonban nem feltétlenül igaz: egyrészt megmaradhat általuk a befektetések rongyrázós (szebben mondva: reprezentációs) szerepe, másrészt lehetőség van arra is, hogy az NFT-ken keresztül az előállítók a további eladásokból is profitáljanak.

Ahogy az idehaza is megjelent a hírekben, a Christie’s egyik márciusi árverésén már több mint 69 millió dollárért (2,1 milliárd forintért) talált gazdára egy 5 ezer egyedi képből álló digitális kollázs. Bár az nem tűnik valószínűnek, hogy ilyen magasságokban túl sok tranzakcióra kerülne sor, a jelenség akkor is ezen keresztül talált utat a közvéleményhez, ha már korábban is előfordult, hogy valamilyen digitális alkotás több millió dollárért cserél gazdát. A hajmeresztő összegek fényében külön érdekes, hogy technikailag bárki kiadhat NFT-ket akármivel kapcsolatban, ami ráirányította a figyelmet az elképzelés aggályosabb vonatkozásaira is.

Ma még nem kerek a történet

Ezek között szerepel, hogy ha a műkincs-kereskedelem és a kriptovaluták is csábító eszközei a pénzmosásnak, akkor miért lenne ez másként a kettő házasításából született új műfajjal. Ugyanígy problémát jelenthet egy lufi gyors felfúvódása és kipukkanása: az egész NFT-koncepció pilótajáték-természetéből adódóan a legtöbben befektetési (spekulációs) szándékkal ugranak bele a dologba, azonban fizetőképes műgyűjtőből nyilvánvalóan sokkal kevesebb lesz, mint ahányan megpróbálnak majd felkapaszkodni az új divathullámra. A beszámolók szerint már a fent emlegetett aukció is egy reklámhadjárat lépésének tekinthető a kriptobefektetők részéről.

Persze a tudatos felhasználóknak nem szabad megfeledkezniük a kriptovaluták felfutásának brutális energiaigényéről sem. Ahogy az újkeletű bitcoin-láz kapcsán is kiderült, lassan környezetszennyezőbb dolog lesz bitcoint bányászni, mint aranyat, az ökoszisztéma globális energiaigénye pedig nagyságrendijét tekintve már Finnország éves energiaigényéhez közelít. Mivel az NFT-k jellemzően a meglévő blokklánc-platformokon (közülük is az Ethereumon) működnek, az új trend még több tranzakciót, így még magasabb károsanyag-kibocsátást generálhat a folyamatosan validációs kényszer miatt energiapazarló rendszerekben.