A tudósok rendszeresen merítenek ihletet a természetből. Nem véletlenül, hiszen sok százezer, netán millió év evolúciója jó példát adhat bizonyos feladatok elvégzésére, problémák lehetséges megoldására.

A robotikával kapcsolatos kutatásoknál különösen gyakran botlunk állati felépítést, mozgást utánzó szerkezetekbe. Elég talán csak a Boston Dynamics kutyáira gondolni, de beszámoltunk már kaméleont, illetve galambot mintázó kezdeményezésekről is. Egy szimulációs projektből pedig az is kiderült, ha egy bizonyos típusú akadálypályát kell leküzdeni, az algoritmus moduláris alkatrészekből valahogy mindig olyan formát épített, amelyik egy létező állat felépítésre hajazott.

Irány a Hold (alá)!

A Kaliforniai Egyetem és a George Institute of Technology kutatói a fentiek mentén kezdtek el fejleszteni egy olyan megoldást, amellyel kiterjeszthető az a terület, ahová az emberiség robotokat tud küldeni. Miközben már számtalan olyan fejlesztést láttunk, amelyek a földön, a levegőben, vagy éppen a vízben navigáló szerkezeteket eredményeztek, arra mindezidáig nem sok próbálkozás volt, hogy a felszín alatt is robotokkal végezzük a felderítést.

A videón látható, kígyóra (vagy kukacra) hasonlító, levegőnyomással operáló robotot elsősorban olyan finom részecskékből álló terepen tervezik bevetni, mint amilyen a homokos talaj. Az alábukásra, kanyarodásra, felszín alatti mozgásra és kiemelkedésre is képes szerkezet képességeit több állat, illetve növény arzenáljából válogatták össze a kutatók. Mindezzel a korábbi próbálkozásokhoz képest egy szinttel magasabb polcra helyezték a föld alatti robotmozgás tudományát.

A meglehetősen egyszerű anyagokból és technológiával összeállítható robot a teszteken mutatott meggyőző teljesítményét a természetből kölcsönzött trükköknek köszönheti. Egyik inspirációt a növényi gyökerek jelentették, amelyeknek a hegye úgy képes a föld mélyére hatolni, hogy közben nem keletkezik oldalirányból ható súrlódás. Szintén példaként szolgált a polip, az állat ugyanis levegőt fúj a tengerfenékre, hogy megkönnyítse az eltűnését, illetve a homoki hal testfelépítése, amely már nevében is magában hordozza azt, hogy milyen környezetben szeret leginkább mozogni.

A kísérleti stádiumban lévő kutatási projekten dolgozók végső célja szó szerint távoli. A kutatók szerint ugyanis ez az eljárás alkalmas lehet az olyan űrbéli égitestek felszín alatti feltérképezésére is, mint amilyen a Földünk körül keringő Hold.