Egy biztos, Hol tart már a tudomány?!-témában stabilan szállítják az anyagokat az MIT tudósai. A híres amerikai műszaki egyetem nevét ezúttal egy bármilyen terephez alkalmazkodni képes, saját magát összelegózó algoritmus miatt lehet emlegetni.    

High-tech Pom Pom

Az egyetemi kutatócsoport RoboGrammar elnevezésű kísérleti rendszerének meglehetősen bonyulult feladatot kell megoldania. Néhány rendelkezésre álló alapvető építőelemből (henger, kerék, csuklók) egy olyan felépítést kell kitalálnia, ami egy adott terepen a lehető leghatékonyabb előrehaladást biztosítja. Mindezzel azért foglalkoznak a szakemberek, mert meglátásuk szerint jelenleg túlságosan hasonló dizájnnal készülnek az önálló mozgásra képes robotok. A rugalmas tervezés viszont segíthet ezeknek a gépeknek a funkció szerinti tökéletesítésében.
 

A jellemzően emberi testet, vagy állatokat formázó gépek helyett itt az algoritmus dönti el, hol és minek kell lennie ahhoz, hogy egy speciális feladatot a lehető legjobban végezzen el a robot. Ettől függetlenül persze kiderült, hogy a természet messze az egyik legkiválóbb tervező. A sok oldalazó mozgást igénylő alagútban például egy krokodilra emlékeztető forma tudott leginkább érvényesülni, míg a befagyott tó felszínén egy olyan szerkezett haladt a leggyorsabban, amelyik kísértetiesen hasonlított egy fókára.

A kutatás egyébként még mindig csak a kezdeti fázisában tart. Jelenleg elég sok emberi segítség kell még ahhoz, hogy az algoritmus által megálmodott szerkezetből valódi, működőképes robot váljon. Pontosan ez lesz a csoport következő lépése, hiszen ellenőrizni akarják, hogy a digitális tervezőasztalon elkészült modellek valóban optimálisak arra, amire az algoritmus szánta őket.