Sokakat érdekelt, hogyan lehet olyan mesterséges bőrt (jelen esetben mesterséges anyagból készült borítást) készíteni, ami úgy és olyan gyorsan is alkalmazkodik a környezete színéhez, mint az alkalmazkodás (és a köpönyegforgatás) szimbóluma, a kaméleon. Mindössze néhány éve ismert, hogy az állatnak egy speciális sejtekből álló réteg biztosítja a színváltó képességet. Ehhez képest gyorsan megszületett a mesterséges változat.

A közelmúltban jelent meg Nature Communicationsben egy tanulmány (PDF), amelyben dél-koreai kutatók leírják, milyen technológiával sikerült robot kaméleont építeniük. Az eljárás új utat nyithat az álcázási technológiákban.

A nanotechnológia segített

A robot kaméleon mesterséges "bőrébe" színérzékelőket, ezüst nanoszálakból készült apró fűtőberendezéseket és termokromatikus anyagokat (melyek a hőmérséklet változásával együtt változtatják színüket) építettek. Sikerült olyan nagy felbontású felületet létrehozni, amely nagyon érzékenyen és szinte azonnal reagál a hőhatásra, és igazodik a környezet színéhez.

Korábban azzal kísérleteztek, írja ismertetőjében a MIT Technology Review, hogy ún. mikrofluidikus eszközöket használtak, melyek mikrocsatornákban áramló folyadékok segítségével biztosították a színváltást. A koreai kutatók egyik nagy erénye épp az, hogy sikerült teljes mértékben elektronikusan megoldani a problémát.

A tanulmány egyik szerzője azt mondta a Technology Review-nak, hogy az egyik legnagyobb kihívás a változás sebességének biztosítása volt. Ehhez kellettek a már említett nanohuzalos fűtőberendezések, melyek olyan gyorsan képesek felmelegíteni a színváltó felületet, hogy az ugyanolyan gyorsan igazodott a környezete színéhez, mint egy valódi kaméleon (lásd a videót).
 

A robot kaméleon színeváltozása. A 10. másodpercnél indul a show!

Megküzdöttek a részletekkel – a katonáknak

A kutatókat igencsak megizzasztotta a prototípus legyártása. Kezdetben nem kaméleont akartak építeni, hanem valamilyen nagyobb mozgásszabadságot biztosító állatot, például polipot vagy tintahalat. Sőt neki is láttak egy polip megépítésének, de a munka folyamán belátták, a terv túlságosan ambiciózusnak bizonyult. A formák és anyagszerkezetek tanulmányozása után végül a kaméleonban találták meg a kompromisszumot.

A mesterséges álcázás iránt értelemszerűen leginkább a hadiipar érdeklődik. A kutatók azonban remélik, hogy jelen esetben gyorsan átkerül találmányuk a civil életbe. Ilyen lehet például a szállítmányozás, az autóipar, vagy a divatipar. Bár a divatra sokat adók esetében nehéz elképzelni, hogy a környezet színeihez való alkalmazkodás legyen a legfőbb céljuk.

A "bőr" kialakítása esetében egyébként nem a bőrhatás elérése volt a cél. A robot kaméleon felülete alapvetően egy speciális kijelző. Egy olyan puha, nyújtható anyag, amelyből később talán valódi rugalmas kijelzőket is lehet építeni.

Egy a Technology Review-nek nyilatkozó kutató szerint ezeknek az állat- és növényvilág ihlette robotoknak a hasznosítása igen sokrétű lehet. Építhetők például olyan robotok, melyek egy földrengés után hatékonyan tudják felkutatni a romok alatt rekedt túlélőket.

A koreai kutatók kidolgozta technológia sem tökéletes, extrém hidegben példul nem működik, emiatt nem lehet megvalósítani a robottal a teljes színspektrumot.