Minden egészséges vállalkozói környezet együtt fejlődik a piaci igényekkel. Ezek a változások idővel előre nem látott irányba tolhatják el még a legjobban megtervezett telepítéseket is. És ha mindez nem lenne elég: vállalati szinten is hajlamosak vagyunk arra, hogy a jól működő(nek tartott) rendszerekhez nem nyúlunk.

Pedig egy kis hatékonyságjavítás és költségcsökkentés, a biztonság és a rendelkezésre állás fokozása mindig jót tesz az üzletmenetnek. Nézzük, milyen módszerekkel lehet a már bevált felhő-infrastruktúrákat még jobbá tenni.

Nyirbáljuk meg a szükségtelen erőforrás-lefoglalást!

A használaton kívüli, szükségtelen erőforrások mindig felesleges kiadást jelentenek. A felhő esetében azonban ezek külön-külön nem jelentenek nagy tételt, így sokszor láthatatlanok tudnak maradni. Érdemes tehát valamilyen analitikai eszközzel vizualizálni a bevetett erőforrásokat, majd elemzésüket követően optimalizálni felhasználásukat, legyen szó akár nyilvános, magánfelhős vagy virtualizált környezetekről.

Lássunk néhány konkrét példát! A lefoglalt tárterületek viszonylag egyszerűen felmérhető úgy, ha a backupokat és pillanatképeket státusz szerinti sorba rendezzük, mert egyből kiderül, hogy melyek esetében nem történt semmilyen aktivitás a közelmúltban. Minél hosszabb ideje inaktiv valami, annál valószínűbb, hogy nincsen szükség az adott erőforrásra.

Hasonló a helyzet a fel nem használt tárterülettel. A szükségesnél csupán pár százalékkal nagyobb lefoglalt kapacitás nem okoz komolyabb problémát, de az arányaiban jelentősen több, üresen tátongó terabyte-ok indokolatlanul növelik a működési költségeket. Éppen ezért alapos okkal kell alátámasztani a kapacitásbővítést.

A leghatékonyabbá azonban akkor tehető az erőforrás-felhasználás, ha azt mindig a minimumra tervezik. Arra a minimumra, ami még kifogástalanul kiszolgálja az éppen aktuális feladatokat. Ha pedig nő a terhelés, akkor dinamikusan növelni kell az akadásmentes működést biztosító erőforrásokat.

Itt is kell csinálni időről-időre egy nagytakarítást

Rejtett pazarlási tényezőt jelentenek az elhagyott erőforrások, például olyan telepítések, melyek például fejlesztési, tesztelési célokból jöttek létre egy időben jól behatárolható, viszonylag rövid időszakra. Fenntartásuk külön-külön nem kerül sokba, ugyanakkor visszakövetésük és kipucolásuk többnyire olyan munkaigényes feladatot jelent, melyet mindenki igyekszik elkerülni.
 

Időközönként elkerülhetetlenné válik a szerverek alapos áttekintése, ez pedig lehetőséget kínál a szükségtelenné vált környezetek megszüntetésére. Az ilyen környezetek könnyen kiszűrhetők például az őket kiszolgáló virtuális gépek (VM) erőforrásigényének monitorozásával. Ha egy VM hetek, hónapok óta minimális mennyiségű processzoridőt vagy memóriaterületet allokál magának, akkor szinte biztosan indokolatlan fenntartani.

Az alkalmazott erőforrások kiegyensúlyozott felhasználásának egyébként is fontos szempontnak kell lennie. Ezzel nem csak a szerverek, virutális gépek túlterhelése előzhető meg, hanem az is, hogy feleslegesen kelljen fizetni olyan processzoridőért, memóriáért vagy háttértárért, melyet ritkán (vagy egyáltalán nem) használ a vállalat. A kiszolgálók kihasználtsági információk alapján történő újrakonfigurálása önmagában is hatékonyságnövelő tényező lehet.

Még néhány jótanács

A cloudszolgáltatások monitorozásával pedig nem csupán a fenti üresjáratok, hanem a kisebb problémák is feltérképezhetők – mielőtt még nagyobb problémát okoznának. Utóbbi bekövetkezésének esélyét csökkenti a meghibásodás esetén automatikusan lezajló feladatátvétel (failover). Az adatok replikálása és a load balancerek alkalmazása a különálló meghibásodási pontok megszüntetésével fokozza a stabilitást.

Szintén a stabil üzemeltetést segítik elő a felhőszolgáltató által kínált biztonsági lehetőségek. Biztonsági csoportok használata, tűzfalbeállítások átvizsgálása, frissítések rendszeres telepítése – ez csak néhány azon feladatok közül, melyeket időközönként újra és újra el kell végezni, át kell tekinteni.

Emellett nem szabad megfeledkezni az olyan, felesleges ballasztot generáló gyakorlatokról sem, mint az alkalmazáscsomagok telepítése. Kétségtelen, hogy az egybegyűjtött szoftverek nagyban megkönnyítik az új (virtuális) gépek automatizált telepítését, karbantartási szempontból viszont sok fejfájást okozhatnak. Ha nem frissítjük rendszeresen a telepítőcsomagot, hamarosan nagyon idejét múlt szoftververziókat rak fel az üzemeltetés. A dinamikus konfigurálás olyan eszközei, mint a Puppet vagy a Chef, segíthetnek felülemelkedni ezen a problémán.

A felhőben futó alkalmazáspéldányok konfigurációs állományainak egyedi, szervereken való módosítása szintén nem javasolt. Ezek a beállítások ugyanis a kiszolgáló újraindítását követően elveszhetnek, dokumentáció híján pedig igencsak idegőrlővé tehetik ismételt létrehozásukat. A szkriptek formájában létező felhőautomatizáció egyben dokumentációs feladatokat is el kell, hogy lásson.

Röviden összefoglalva: még a jól működőnek gondolt felhőtelepítéseket is érdemes időről időre átnézni, mert szinte biztos, hogy találunk lehetőséget az erőforrások optimalizálására, ami költségcsökkentést is eredményez. A bevált gyakorlatok kiterjesztésével nem csak egy-egy felhőszolgáltatás, hanem azok rendszere is hatékonyabban, stabilabban üzemelhet. Ez végső soron elégedettebb ügyfeleket eredményez, aminek bevételnövelő hatását egyetlen vállalat sem hagyhatja figyelmen kívül.