Az amerikai Szövetségi Távközlési Hivatalt (Federal Communications Commission,FCC) zöld utat adott az Amazonnak, hogy pályára állítson összesen 3.236 darab kommunikációs műholdat a Kuiper projekt néven hivatkozott szélessávú űrinternet-szolgáltatás kiépítéséhez. Ezt a mennyiséget összefüggésbe helyezi, hogy az Amazon így több műholdat küldhet fel, mint amennyi ebben a pillanatban összesen kering a Föld körül – ráadásul egyáltalán nem ők az egyetlen társaság, amelyik mesterséges égitestek ezreit küldené fel a belátható jövőben.

Ahogy 2019 tavaszán mi is beszámoltunk róla, a Kuiper program során 784 műholdat üzemeltetnének 590 kilométeren, 1296 holdat 610 kilométeren, további 1156 darabot pedig 630 kilométeres magasságban. Az Amazon hosszú távú beruházásként tekint a Kuiperre, amely több tízmillió felhasználót (és potenciélis ügyfelet) juttat majd szélessávú kapcsolathoz. A szolgáltatás a tervek szerint a populáció 95 százalékát fedné le az 56. északi és az 56. déli szélességi kör, vagyis Svédország és Ausztrália szintje között.

Az Amazon cloud részlege, az AWS már korábban bejelentett a kereskedelmi és tudományos célú műholdakhoz tervezett felhőszolgáltatásokat, illetve az ehhez kapcsolódó földi állomások és antennák kiépítését. Az AWS Ground Station a hagyományos műholdas szolgáltató cégekkel versenyezne, az ígéretek szerint jóval olcsóbban és hatékonyabban téve elérhetővé a műholdak által gyűjtött adatokat. Az Amazon-tulaj Jeff Bezos űripari cége, a Blue Origin ugyancsak támogatja a Kuiper projektet a szükséges hordozók tervezésével, fejlesztésével, gyártásával és üzemeltetésével.

Nem mindenki tapsol a dologhoz

A Kuiper több ezer mesterséges égitestből álló konstellációja most ugyanúgy kiverte a biztosítékot a csillagászoknál, mint ahogy az korábban a SpaceX globális műholdas internetszolgáltatása, a Starlink esetében is történt. Elon Musk űripari vállalata már 30 ezer műholdhoz nyújtott be spektrumigénylést az FCC-nél és a Nemzetközi Távközlési Egyesületnél (ITU), ezek közül pedig majdnem 600 darabot már pályára is állított, sőt hamarosan beindítja a szolgáltatás nyilvános tesztüzemét.

Az asztronómusokat azonban jobban érdekli, hogy az alacsony pályákon keringő és a nap sugaraitól becsillanó mikroszatellitek akár szabad szemmel is láthatók lesznek, ami nem csak az ő megfigyeléseiket, de még az éjszakai természeti folyamatokat is károsan befolyásolná. Musk először a megszokott stílusában pattintotta le a csillagászokat, később azonban ha nem is 180, de 90 fokos kanyarral már olyan műholdakat ígért, amelyek elemei egy sötétítő bevonatnak hála sokkal kevésbé verik vissza a fényt.

A The New York Times riportjában megszólaló egyik szakember szerint alapvető problémát jelent, hogy nincsenek az iparágban elfogadott irányelvek vagy testületek, amelyek kordában tartanák a lelkes űrvállalatokat, és a szabályozói oldalon sem léteznek az ágazat egészére nézve kötelező korlátok. Ennek eredményeként mindenki szakmányban lövöldözi fel a rakétákat és a műholdakat, körülbelül olyan helyzetet teremtve, mintha légi irányítás nélkül működne a globális légi közlekedés.

Bár az Amazon szóvivője is megerősítette, hogy a fényvisszaverő tulajdonságokra nagy hangsúlyt helyeznek a műholdak tervezése és fejlesztése során, a csillagászok a nemzeti szabályozókhoz fordulnak, hogy biztosítsák a munkájuk elvégzéséhez szükséges feltételeket. A teleszkópok igen érzékeny kameráit ugyanis teljesen elvakíthatják a fénylő szatellitek, egy radírhoz hasonlóan használhatatlan adatokból álló csíkokat húzva a felvételekre. Ez pedig nem csak kellemetlen, de szélsőséges esetben akadályozhatja a Földre veszélyt jelentő égitestek észlelését is.

A következményeket mindenki viseli

Az arizonai Lowell Csillagvizsgáló vezetője szerint a Kuiper is legalább olyan mértékben befolyásolja majd az optikai és rádióteleszkópok működését, mint bármely más hasonló konstelláció. Bár szám szerint jóval kevesebb műholdból állna, mint a Starlink, azok magassága és elhelyezkedése miatt pont ugyanannyira zavarhatja a megfigyeléseket. Az Amazon ráadásul az ígéretek mellé nem tesz közzé semmilyen konkrét adatot a műholdak fényvisszaverő képességéről, így modellezni sem igen lehet, hogy milyen hatása lesz majd a teljes rendszernek.

A mesterséges távközlési holdak emellett a mennyiségükből adódóan is egyre problematikusabbak: az Európai Űrügynökség (ESA) például már tavaly bejelentette, hogy kénytelen volt megváltoztatni egy megfigyelő műholdjának a pályáját, elkerülve ezzel az összeütközést az egyik SpaceX szatellittel. Mivel természetesen "űr KRESZ" sem létezik, sokak szerint a hasonló helyzetekre nem ártana már most felkészülni, mielőtt pillanatok alatt a jelenleginél tízszer több műhold jelenik meg a Föld körüli pályákon.

Ez a hozzáértők szerint nem lesz egyszerű feladat, mivel a mostanni keretek között nincs semmilyen egyértelmű módja annak, hogy leállítsák, vagy akár csak lelassítsák a megakontellációk fejlesztését. Márpedig a Starlink vagy a OneWeb holdjai már ott vannak az űrben, és nemsokára megjelennek mellettük az Amazon eszközei is; a csillagászok nem győzik rá felhívni a figyelmet, hogy a mostani döntések minimum évtizedekre meghatározzák, hogyan fest majd az éjszakai égbolt. Az ilyen globális hatásokkal járó folyamatokat más iparágak esetében szabályozni szokták (más kérdés, hogy milyen eredménnyel), a kritikusok pedig nem látnak rá okot, hogy ezt az űripari cégek esetében máshogy kellene csinálni.